Viszonylag ritkán fordul elő olyasmi, ami egy hete a Fradiban történt: egyszerre két szurkolói csoport is klaviatúrát ragadott, hogy a szurkolók nevében szóljon. A „hivatalos”, a Ferencváros Szurkolók Szövetsége elnöke által megfogalmazott petíció szerint a vezetés illegitim, és sáros az MLSZ-szel való kiegyezésben, ráadásul nem szólalt fel a szövetség rasszizmus ellen meghirdetett zérótolerancia-kiáltványával szemben, és az egyesület „ismételten nem állt ki a szurkolók alapvető jogai mellett”. Ne szerénykedjünk, ez cirka annyit tesz, hogy a szervezett szurkolók elnöke az összes fradista nevében kifogásolta, hogy nem rohadt zsidózhat, négerezhet, cigányozhat.
Az MTI-nek kiadott közleménnyel cirka párhuzamosan egy másik levél is a szurkolók nevében fogalmazódott, eszerint a 2-es szektor – fogalmazzunk úgy, ez a lelátó hangsúlyos része, khm… – diósgyőri parazitákat vizionált, akik rátelepednek a „nemzet csapatára”, amelyikben nem afrikai játékosokat, hanem tehetséges magyar fiatalokat szeretnének látni, különben „elpusztul a fradizmus”. A levelet a játékosoknak és a vezetőknek névre szólóan postázták (szombati lapunkban teljes terjedelmében közöltük).
A két levél rokon vonása, hogy mindkettő a szurkolók nevében szólt, írójuk magát legitimnek, az összes drukker támogatását élvezőnek gondolta. Holott ez messze nincs így, a helyzet az, hogy egy valóban maroknyi, ám annál agresszívebb minoritás ült tort a romokon. Ahonnan, mármint a lelátókról, elüldözték az időseket, a gyerekeket, a nőket, a családokat. Kimutatásunk szerint a Bajnokok Ligája-szereplés óta folyamatosan csökken az éves átlagnézőszám. A 13 ezres csúcshoz képest volt olyan szezon, amikor meccsenkénti átlagban majd 10 ezerrel kevesebb néző ült a stadionban! Ezért nemcsak a csapat folyamatos leépülése, hanem a nézőtéri állapotok is okolhatók. Például az a hangulat, amely oda vezetett, hogy az ilyen tartalmú levelek egyáltalán kiköthettek a Fradi portáján.
A kérdés az: vajon mekkora tömegre hivatkoznak a levelek írói? Nos, a BL okozta eufória múltával az érdeklődés érezhetően csökkent, és évekig stagnált a 6 és fél ezres magasságban. A legkínosabb a százéves születésnap volt, 1999-ben az ősfradista Torgyán József hasztalan pumpált tetemes közpénzt a klubba, ebből sem ő nem tudott politikai tőkét kovácsolni, sem a klub egy pofásabb évet. Furulyás Jánoshoz az ígérgetés, a meglévő értékek utolsó morzsáinak felélése köthető, gyakorlatilag levezényelte azt, amit senki sem hitt el. Hogy tudniillik a Ferencváros tényleg megszűnik… A közönség távollétével tüntetett, 3300 néző per meccs átlag soha, hangsúlyozzuk: soha nem fordult elő a klub történetében.
Paradox, de az NB I-ből való kizárás folytán kialakult együttérzés és szimpátiatüntetés tolta feljebb tavaly a nézőszámot, amely már elérte a BL utáni szintet. Ez azonban még mindig nem elégséges ok arra, hogy valakik úgy általában a Fradi-szurkolók nevében szóljanak. Főként, ha ennyire szélsőséges álláspontot fogalmaznak meg. Vagy ha igen, megint annyi néző lesz, mint 2006-ban. Háromezer-háromszáz.
Népszava-információ
