Különböző kultúrákban ugyanazok a fogalmak néha gyökeresen eltérő értelmet nyernek. A Kínai Népköztársaság hivatalos fogalomtárában a „konzultáció” szemmel láthatóan nem terjed ki az állami állásponttól eltérő nézetek ismertetésére. Ez utóbbi ugyanis már joggal való visszaélésnek, sőt az ENSZ Alapokmánya céljaival és elveivel ellentétes cselekménynek, a világszervezet tagállama ellen intézett politikai támadásnak minősül.
Ezzel semmi probléma nincsen, egészen addig, amíg nem válik az ENSZ hivatalos álláspontjává. Most pontosan ez történt, az eset kárvallottja pedig nem más, mint a Liberális Internacionálé.
Az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa (ECOSOC), a világszervezet öt főszervének egyike, konzultatív státuszt adhat bizonyos civilszervezeteknek. A Liberális Internacionálé 1995 óta élvez általános konzultatív státuszt, annak elismeréseként, hogy tagszervezetei révén az ENSZ tagállamainak számottevő hányadában a társadalom jelentős szegmensét képviseli, és így érdemben hozzájárulhat a világszervezet célkitűzéseinek megvalósításához.
A státusz birtokában képviselőket küldhet az ENSZ egyes tanácskozásaira, akik szigorú időkeretben felszólalhatnak, és írásban észrevételeket vagy javaslatokat tehetnek a nemzetközi szervezet kompetenciájába tartozó kérdésekben. Hasonló módon kapcsolódik az ENSZ-hez a Szocialista Internacionálé és a Centrista Demokrata Internacionálé.
A Liberális Internacionálé ott követett el óriási hibát, hogy komolyan vette feladatát.
*
A szervezet ugyanis képviselőt küldött az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa március 29-i ülésére, aki amellett érvelt, hogy Tajvan az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tagja lehessen. Nem lényegtelen körülmény, hogy a képviselő Yao Chia-wen volt, Tajvan magas rangú állami vezetője, az öt jüan (hatalmi ág) egyikének, a köztisztviselők kiválasztásáért felelős intézményrendszernek az elnöke. A teljes kép kedvéért ide kívánkozik az is, hogy a Tajvant kormányzó Demokratikus Progresszív Párt (DPP) a Liberális Internacionálé tagja.
A Kínai Népköztársaság válaszlépése nem maradt el, de annak intenzitása és sikeressége sokakat meglepett. Kezdeményezésére május 18-án az ENSZ civilszervezetekkel foglalkozó bizottsága 13 szavazattal 3 ellenében, 2 tartózkodással a Liberális Internacionálé konzultatív státuszának visszavonása mellett döntött.
A népi Kína érvelése szerint a Liberális Internacionálé az „egy” Kína Tajvan tartományának szecessziós törekvéseit támogatta, kétségbe vonta Kína szuverenitását és területi integritását, így az ENSZ Alapokmánya alapelveit megsértve járt el. A bizottság döntése alapján a Liberális Internacionálé elveszítené általános konzultatív státuszából származó jogosítványait, és három évig nem is pályázhatna azok visszanyerésére. Egyedül az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Izrael szavazott az előterjesztés ellen, míg a támogatók közül Kuba, Szudán, Egyiptom, Angola, Burundi és Szíria képviselője külön felszólalással látta indokoltnak megerősíteni álláspontját.
A kubai képviselő őszinte megnyilatkozása szerint a retorzió azért is indokolt, mert a Liberális Internacionálé korábban „keményen bírálta Kubát”. Az ECOSOC július 20-i ülésén a döntést végül a konzultatív státusz egy évre történő felfüggesztésére enyhítette. A Liberális Internacionálé tehát jogait egy évig nem gyakorolhatja, de nem kell három évig várnia és újra pályáznia ahhoz, hogy azokat visszanyerhesse.
*
Érdemes az esetet formai és tartalmi oldalról is körbejárni. Elképesztő, hogy komolyan felmerülhet egy civilszervezet konzultatív jogainak megvonása azért, mert az ENSZ tagállamainak egy része vagy akár mindegyike által elutasított véleményt fejt ki. Elképesztő, hogy a „nemzetközi demokrácia” játékszabályait azok az államok írják, amelyek belügyeikben minimális tiszteletet sem tanúsítanak a demokrácia iránt.
Tartalmi szempontból hasonlóan zavarba ejtő a határozat. Vajon miért ellentétes az ENSZ Alapokmányával, ha a Liberális Internacionálé egy – legnagyobb jóindulattal is tisztázatlan nemzetközi jogi státuszú – entitás WHO-tagsága mellett érvel, amikor az már mindenki nagy megelégedésére a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) önálló tagja?
Nem szeretném leütni azt a magas labdát, amit a korábbi PFSZ és a jelenlegi Tajvan erősen eltérő ENSZ-megítélése jelent. Pusztán arra hívnám fel a figyelmet, hogy létezik egy 23 millió főt számláló „valami”, ami fejlődő és stabil demokratikus intézményrendszert működtet, dinamikus piacgazdasággal rendelkezik, és ami felett a Kínai Népköztársaság semmilyen de facto ellenőrzést nem gyakorol. Sőt, ha fellapozzuk a történelemkönyveket, az is kiderül, hogy 1895 óta – azaz az elmúlt 112 évben – mindössze négy évig (1945-1949 között) esett többé-kevésbé egybe a Tajvant és a szárazföldi Kínát de facto ellenőrző kormányzat, és ezt sohasem Kínai Népköztársaságnak hívták.
Tajvan az önálló államiság minden belső kellékével rendelkezik. Ha történetesen ENSZ-tagfelvételét kérné ezen a néven – tehát nem, vagy nem csak Kínai Köztársaságként -, akkor kizárólag azon az alapon lehet elutasítani, hogy ez a Kínai Népköztársaságnak nem tetszik. Ráadásul itt nem is ENSZ-tagságról van szó, hanem pusztán az ENSZ egyik szakosított technikai szervezete, a WHO tagságáról.
Tajvan törekvése – nem tagadható öncélja mellett praktikus megfontolásokból – a nemzetközi közösség jól felfogott érdekében is áll. Aki azt állítja, hogy Peking rendelkezik azzal a tapasztalattal és tudással, amit Tajvan szerzett a madárinfluenzával szembeni küzdelem során, vagy egy tajvani eredetű fertőzés esetén elég lenne felhívni a pekingi szakhatóságokat, az nemcsak vak, hanem valamennyiünket veszélyezteti.
Tajvan WHO-tagsága formálisan nem érinti az „egy Kína”-elvet. Az Egyesült Államok és Japán támogatja ezt a törekvést az „egy Kína”-elv fenntartása mellett. Az EU nem ezt az utat választotta. Az EU azt mondja, hogy Tajvan ezzel veszélyezteti a regionális stabilitást és a status quo-t, mert provokálja a Kínai Népköztársaságot. Ez az álláspont minden európai liberális szégyene.
Az viszont igaz, hogy Tajvan provokálja a népi Kínát. Azonban nem a WHO-tagság iránti törekvésével. Inkább azzal, hogy működő demokráciát épített kínai kulturális és társadalmi alapokra, amit sokan eleve elképzelhetetlennek tartottak. Azzal, hogy ez a demokrácia képes jólétet és prosperitást adni polgárainak anélkül, hogy alapvető jogaikat korlátozná. Azzal, hogy Tajvan a rendkívüli állapot éppen 20 évvel ezelőtti feloldása óta minden szempontból erkölcsi magaslatot foglal el a Kínai Népköztársasággal szemben. Nos, ha ez provokáció, akkor csak így tovább!
A szerző liberális képviselői munkatárs (Európai Parlament)
