Mottónk: „A reggeli péksütit majszolva nézzük a sajtot”
NOL * Lapzsemle * 2007. augusztus 12.
Makra, az erő vértanúja…
Fejtő Ferenc méltatja a Népszavában Kertész Ákost abból az alkalomból, hogy franciául is megjelent Makra című regénye: „a két Kertész számomra a magyar írók két jellegzetesen eltérő típusát jeleníti meg. Kertész Imre barátom gondolati, filozofikus író, míg Kertész Ákos a népszerűségre termett magyar és külföldi regényírók utódja és társa. Mondjuk az amerikai regényirodalmat tekintve inkább Sinclair Lewishoz hasonlítható, mint Faulknerhez. Magam eklektikus ízlésű lévén élvezettel olvasom Agatha Christie-t is. Hozzáteszem, Kertész Imre valahogy közelebb áll hozzám, de ez nem akadályoz meg abban, hogy élvezettel olvassam Kertész Ákos szenvedélyesen bátor politikai cikkeit a Népszabadságban vagy a Népszavában.>
Kóka, a „puma tovabiceg”
A HVG Online elemzése szerint „a „fontolva lemondó”, vagyis távozását jó előre bejelentő gazdasági miniszter leszögezte, kormányzati posztjától való megválásának nincs köze az általa vezetett tárca körüli – az ellenzék által gyanúsnak vélt – ügyekhez. Ez valószínűleg így is van. Kóka János ügyei aligha súrolják a magyar politikai kultúra által szabott határértéket. Ám közvetett szerepet mégis játszhatott a politikus elhatározásában a Fidesz lejárató célú kutakodása>
„Bakancsát lassú mozdulattal a sértett arcára helyezte”
A tavaly őszi budapesti tüntetések idején túlkapásokat elkövető újabb négy rendőr ellen emelt vádat az ügyészség – értesült a Magyar Hírlap. A lap által ismertetett vádirat szerint „négy tiszthelyettes 2006. október 24-én hajnalban a fővárosi Duna-korzón, a Marriott Hotel közelében igazoltatott egy padon békésen üldögélő társaságot, két férfit és egy nőt, akiknél egy nemzetiszínű zászló volt. A férfiakat két-két rendőr a földre teperte és megbilincselte, majd ütlegelték és megrugdosták őket. Egyiküket ezután többször egymás után arra kényszerítették, hogy vezényszóra leguggoljon, a földre feküdjön, majd felálljon. Amikor másikukról kiderült, hogy német állampolgár, szidalmazni kezdték, rugdosták, és az egyik vádlott megtaposta a földön fekvő sértett arcát is, vagy ahogyan a dokumentumban olvaható: „A vádlott bakancsát lassú mozdulattal a sértett arcára helyezte.”
A rendőrök ezután arra voltak kíváncsiak, hogy a német férfi tulajdonában van-e a magyar nemzeti zászló, de nem értették válaszát, ezért tíz percre bebugyolálták a fejét a lobogóval, és csak akkor vették le, amikor áldozatuk fuldokolni kezdett – áll a vádiratban.
A rend őrei úgy folytatták a bántalmazást, hogy a hátrabilincselt kezű férfiak csuklóját a magasba emelték, így csak fáradalmak között, lábujjhegyen tudtak végigmenni az útvonalon, amerre kényszerítették őket. A brutalitásnak az vetett véget, hogy a rendőrök egyike észlelte és társainak jelezte: olyan helyre értek, ahol térfigyelő kamerák működnek – derült ki a vádiratból, amelyet a Fővárosi Bíróságra továbbítottak.” >
Mindez tehát az október 23-i fővárosi zavargások elcsitulása utáni órákban történt – ha a bíróságon is bizonyítható, hogy így történt. Az önmagában érthetetlennek tűnő erőszakos fellépés képe jól illeszkedik az „évszázad első puccsáról” szóló elemzésekbe.
„….rendőrök százai sérültek meg egy sikertelen puccskísérlet közben, majd az ezt követő 42 napos visszaélés-sorozat után a rendőrség megvédte a magyar forradalom emléke előtt tisztelgő külföldi állam- és kormányfőket, az ország demokratikus berendezkedését, törvényes kormányát.”
„Sokan éreztük úgy, hogy minőségileg megváltozott a neohungarista politika, és ami eddig „csupán” a közösség elleni uszítás tényállásához tartozott, az kiegészült a demokratikus államrend elleni izgatással is. A zsidózás már nem általában és cinkos áthallásokban jelentkezett, hanem személyekre vonatkozóan, konkrétan és tömegesen a Kossuth téren. Nem csupán az újságírók származás szerinti kipellengérezése volt a megfélemlítés eszköze, de a bírók és ügyészek lakcímének közzététele is. Mindez kiegészült a kormányfő, a képviselők legitimitásának semmibevételével és konkrét hatalomátvételi céllal erőszakos, áldozatokat követelő tettlegességgel is. Nem túlzás azt állítani, hogy azok a hivatásos rendőrök és katonák, akik 2006. szeptember 18-án az MTV ostromában részt vettek és rátámadtak az ott szolgálatot ellátó kollégáikra, lázadást követtek el. Az ostromban részt vevő erőszakoskodók nem titkolták kormányellenes törekvésüket, ezért a közvélemény joggal a rombolás állam elleni bűncselekményét kötheti emlékezetükhöz.” >
2007. március 15-én puccsisták megkísérelték megismételni a tavaly októberi támadást. Korábbi parlamenti szövetségeseik kihátrálása és a rendőrség taktikai fegyelmezettségének látványos növekedése miatt teljes volt a kudarcuk. Továbbra is érvényes azonban Bauer Tamás helyzetértékelése, ami az idézett kerekasztal-beszélgetésen hangzott el: „a Fidesz nem engedhette meg, hogy a „hazátlan, kommunista kormány” ünnepelhesse meg 56 évfordulóját. Úgy kellett politizálniuk, hogy mindenképpen botrány legyen. Amíg a Fidesz stratégiája nem változik meg, addig minden nemzeti ünnepen erre kell számítanunk.” >
Ajánlott Cikkek
