Szász István szinte lehetetlenre vállalkozott, amikor Kastner Rezső tevékenységéről a helyzet és a környezet ismertetése nélkül mond ítéletet. Legalább három tényre szükséges emlékezni.
1. Kastner a Segélyező és Mentő Bizottság (Waada) tagjaként nem csak a szlovákiai helyzettel volt tisztában, de 1944 április-májusában már az ún. „auschwitzi jegyzőkönyvet” is ismerte, amelyből kiderült, hogy a deportáltakat elgázosítják. Ennek ellenére, amikor májusban Kolozsváron járt, hogy szűkebb családjának tagjait Pestre szállítsa és a „prominensek” csoportjával később Svájcba juttassa, a gettóba zártak elől eltitkolta, milyen sors vár rájuk. Ez a magatartás a Központi Zsidó Tanács vonalát követte, amely megegyezett Eichmann-nal a zökkenőmentes lebonyolításról. Márpedig a román fegyverszüneti vonalhoz közeli Kolozsvár zsidó lakói számára a túlélés esélyei az átlagnál jobbak voltak, akik a vezetők felszólítása ellenére megszöktek, túlélték. (Lásd Hanna Arendt, Benjamin Halévi és Randolph Braham könyveit.) Általában elmondható, hogy az elrejtőzők, megszököttek közül jóval többen maradtak életben, mint a magyar hatóságoknak és a Zsidó Tanácsnak engedelmeskedők közül.
2. A magyar rendőrség (nem a politikai!) a háború után nyomozást indított a Kastner-ügyben. A vallomásokból kiderül, hogy Kastner a pénzgyűjtés érdekében a fenyegetéstől és zsarolástól sem riadt vissza, és hogy több esetben a fizetőket mégsem sorolta be a kivételezettek közé. A vizsgálat ugyan a külföldön tartózkodó Kastner ellen nem vezetett vádemeléshez – de alaposan megváltoztatta a történet Kastner által terjesztett változatát.
3. Kastner a jeruzsálemi perből jogilag győztesen, de erkölcsileg alaposan megtépázva került ki: ezt a Munkáspárt ellenfelei alaposan kihasználták. Ma is elgondolkodtató, hogy gyilkosa nem magyar és nem is kelet-közép-európai túlélő, hanem az izraeli titkosszolgálat néhány hónappal előbb leszerelt tagja volt. Talán az sem véletlen, hogy Benjámin Halévi, aki szerint „Kastner eladta lelkét az ördögnek”, a famulus halála után nem sokkal az ördöggel is találkozott: ő képviselte a vádat Adolf Eichmann perében.
Márton László
