Kedvetlenül olvastam Buda Péter cikkét (Fundamentalista coming out, Népszabadság, 2007. július 31.). Nem a politikai mondanivalója miatt, az megfelel a mai magyar közéletben elterjedt adok-kapok stílusnak, ezért nincs benne semmi új. Sokkal jobban bánt a doktriner megközelítés, az a tézis, melynek jegyében elítéli az úgynevezett „antimodernizmust”. Ez szerinte politikai filozófiai irányzat, és a modernitás azon alaptételének elutasításán alapszik, amely szerint az állam célja pusztán a társadalomnak mint az egyéni törekvések racionális egyeztetésén alapuló egalitárius társulásnak a védelme, működésének biztosítása. Buda szerint tehát a modernitás nem elsősorban a kritikai gondolkodást jelenti, hanem egyenlő az individualizmussal, melyben legfeljebb társulások léteznek, a közösségeknek és az azokat összetartó eszméknek nincs helye. Nem ért egyet tehát Bolgár Györggyel, aki a Népszavában (Induljunk el a kályhától, 2007. július 27.) éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy kellene egy koncepció, az érezhetően növekvő társadalmi különbségek tudatos csökkentése, melyet a baloldal hitelesen képvisel. Hasonlóan nyilatkozott György Péter a Magyar Nemzet 2002. június 15-i számában: „Alapvető igény, hogy kell találni egy eszmét, mert valamiről szólni kell a világnak – de nincs.” Ha Bolgár „baloldal”-ról beszél, nyilván egy közösséget ért alatta, melyet egyebek között a közösen vallott értékek tartanak össze.
Egyén és szabadság
Ebben a vitában a szélsőségesen individualista liberális gondolkodásmód áll szemben a közösség fontosságát hirdető szociális és konzervatív gondolkodással. A liberális nézet szerint az egyén szabadságjogainak csakis a másik egyén szabadságjogainak tiszteletben tartása szab határt. Ezzel teljesen egyetértek, ha az egyének közé értjük azokat is, akik csak a jövőben fognak megszületni. Tőlük sem szabad elvenni ugyanis a boldog élet jogát, a jelen generációk tehát felelősséggel tartoznak értük. Amint az egyéni érdekek és jogok hangsúlyozását az önfenntartás ősi ösztönével hozhatjuk kapcsolatba, a jövőért érzett felelősség alapvetően közösségi, a fajfenntartás ösztönével rokonítható, és szükségszerűen azzal jár, hogy az egyén mások javára korlátozza igényeit. Ha az állam, mint társulás csak a pillanatnyi érdekek összehangolását tartja feladatának, mi lesz a jövő generációkkal? Ha nem találunk megoldást az Európát, különösen Magyarországot vészesen fenyegető demográfiai katasztrófára, gyermekeink (sőt akár a ma élő fiatalabbak) jól megérdemelt nyugdíja a semmibe veszhet, mert nem lesz elég munkavállaló, aki befizetéseivel fenntartsa a nyugdíjpénztárt. Az idei, példa nélkül álló forróság kiváltó oka, a globális felmelegedés nem küzdhető le a jövő iránt érzett felelősség, a környezettudatos eszme nélkül. Ehhez kevés egy egalitárius társulás védelme, működésének biztosítása, a jelen generációknak bizony korlátozni kell magukat, lehet, hogy le kell mondani az anyagi fogyasztásuk egy részéről, különben ellehetetlenítik a jövő generációk életét. Ha viszont nincs eszme, melynek jegyében értelmet nyer e lemondás, marad a rövid távú önzés, a források felélése és az „utánam az özönvíz” hangulat.
Hivatkozás az erkölcsre
A modern demokráciákra egyáltalán nem jellemző az erkölcsi relativizmus, például Churchill és Roosevelt erkölcsi elvekre hivatkozva vezette népét a világháborúba a fasizmus ellen. Egyébként az állam értéksemlegessége csak egyike a modern politikai filozófiai nézeteknek, és sok oldalról, sokan támadják. A kritikusok szerint a társadalmi együttműködést megszervezni, a teljesítményt jutalmazni, igazságosságról beszélni csakis előzetes értékválasztás alapján lehetséges. A közösségelvű álláspont ezért elkerülhetetlennek tartja a közmegegyezést, az állam elkötelezettségét a – szüntelenül vitatott és vitatható, de mégis megismerni vágyott – közjó elvei iránt pedig nem az igazságosság akadályának, hanem elemi feltételének tekinti.
A mai, szekularizált Európában ugyan mindkét fél egyetértésével elkülönülnek az egyházi és a vallási intézmények, a társadalmat mégis egy eszme, a zsidó-keresztény értékrend szerint működtetjük. Az emberölés, a lopás és a hazugság tilalma, a család védelme áthatja a közgondolkodást még akkor is, ha számtalanszor megszegjük a törvényeket. Nagy baj lenne azonban, ha eltörölnénk ezeket, mert sok-sok generáció tapasztalata bizonyítja, hogy a tilalmak áthágása hosszú távon ellehetetleníti a társadalom működését, és megindul a bomlás. A liberális közgazdász-politológus, Francis Fukuyama egész könyvet írt arról, hogy a sikeres gazdasági tevékenységhez bizalomra van szükség, vagyis ahol sokan sokáig hazudnak és lopnak, ott hosszabb távon nem várható gazdasági prosperitás.
A modernista demokráciák
Ha igaz az, hogy a modernista demokráciák elvetnek mindenféle erkölcsi rendet, mely rend a különböző kultúrákban kisebb-nagyobb mértékben eltérő lehet, mégis a társadalom alapvető szervező erejét jelenti, halálra lesznek ítélve.
Náray-Szabó Gábor, egyetemi tanár
