. évfolyam . szám,
A szombati Népszabadságban, csatlakozásra újra felhívó, „Köszönjük. Már több mint 1000 aláíró tiltakozott a melegekkel szembeni gyűlöletkeltés ellen” című fizetett hirdetés teljes szövege arról árulkodik, hogy a kampány elindítói súlyos bajban vannak. A celebvilág felvonultatása és jelentős médiatámogatás ellenére a totális érdektelenség falába ütköztek, s kénytelenek ismét nekiszaladni a feladatnak. Újabb kudarcuk pánikreakciókba torkollhat. Érdemes szemügyre venni hát, vajon az érzéketlen közegükkel vagy felhívásukkal van a baj, azaz magunk miatt vagy miattuk kell aggódnunk.
*
A hirdetésből kiolvasható, hogy azokhoz kellene csatlakoznunk, akik nem akarnak „olyan országban élni, ahol bármelyik kisebbséget üldözik, ahol a melegeket betegnek tekintik, esetleg börtönbe is zárják őket, sőt, mindezt egyes orvosok áltudományos támogatásával teszik”. A tiltakozók lajstromba vételének pedig az adja az értelmét, hogy ” a sok támogatói levél visszaadhatja azt az elveszni látszó hitet mindannyiunk számára, hogy hazánkból lehet 21. századi, fejlett nyugati kultúrájú ország”.
A felhívás tehát explicit azt állítja, hogy Magyarország ma nem 21. századi, fejlett nyugati kultúrájú ország, mert a fentiek megtörténnek. Ismert és szakmájukban elismert emberek nevükkel igazolják azt az állítást, hogy Magyarországon a kisebbségeket üldözik, a melegeket pedig áltudományos orvosi támogatással börtönbe zárják. Súlyos vád, nem? Nem egyszerű tömegmozgalmat kíván, de alkotmányozó nemzetgyűlést. A demokratikus intézményrendszer olyannyira nem működik, hogy az ország polgárait nem csupán képtelen megvédeni, de üldözi is őket. Máskülönben hogyan lehetne szexuális másságuk miatt embereket bebörtönözni?
Hol van az igazságszolgáltatás? Hol a rendfenntartók és a kormány?
*
De mielőtt a kiáltványt elsőként aláíró Alföldi Róbert, Bajor Imre, Cserhalmi György vagy Gálvölgyi János velem együtt csatlakozna a nem túl népes, ám az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívása mellett végsőkig kitartó Kossuth tériek csoportjához, a tényeket sem árt összerendezni. Említtessék meg legalább egy honfitársunk, akit a rendszerváltás után azért küldött börtönbe a bíróság, mert – áltudományos orvosi támogatással – melegnek találta. Csak egy nevet kérek az elítéltek közül. Mert ha nincs ilyen, azt kell gondolnom, hogy az ön- és közhiszterizálás tankönyvi esetére találtunk. Olyanokat akarunk védőszárnyaink alá venni, akiket nem üldöznek.
*
És fel lehet említeni a legutóbbi meleg büszkeség napi atrocitást vagy az orvosi kamara honlapján megjelent értekezést, amelyek – méltóságukban sértve embertársainkat – túlléptek a véleménynyilvánítás szabadságán, s ezért vállalhatatlanok. De a durva reakciókat nem provokálták-e azok, akik az Andrássy úton apácaruhában és reverendában, Bibliával a kezükben szexuális aktust imitálva kívánták elfogadtatni másságukat az intoleránsnak bélyegzett többséggel? (Rómában az utcán csókolózó férfipárt őrizetbe vették a rendőrök. Alighanem Olaszország sem része a 21. századi nyugati kultúrának.) S ha mégis, hol a melegek csöndes többsége, amely elutasítja a provokátorokat, a másokat méltóságukban sértőket? Ki gyűjt aláírást a nevükben?
Mert arra gondolni sem merek, hogy nem az elfogadtatás lenne a cél, sokkal inkább a konfliktus élezése.
*
Gyűjtsenek bár aláírást a melegek bebörtönzésének hazugságára hivatkozó honi celebritások, a hétköznapi Budapest utcáin kézen fogva sétáló fiúkat vagy nőket nem szokás megtámadni. Mi több, amíg a kormány látványosan nem tette identitáspolitikájának részévé a homoszexuálisok támogatását, a meleg büszkeség napja is legfeljebb verbális ütközetet hozott felvonulók és ellenzőik között, és a szavakat tettlegesség sosem követte. Vajon most miért? És megbüntették-e a bűnösöket, vagy ugyanúgy eltűnnek nyomtalanul, mint a Kinizsi utcai tüntetéshez égetni izraeli zászlót szállító titokzatos vajdasági fiatalember?
*
Úgy tűnik, mintha a tevékenységével általános elégedetlenséget szító kormány identitáscsoportok védelmezőjeként kívánná visszaszerezni tovatűnő népszerűségét. A hiteles védelemhez persze látványos támadások is kellenek, köztéri gyújtogatók, rombolók, felkutathatatlan lövöldözők, megvert meleg felvonulók és felcsatlakozó celebek, akik az ellen is tiltakoznak, ami valójában még nincs.
De ha a hatalmi szükség úgy hozza, akár majd lehet is.
