„A keresztény világ egyik legjelentősebb személyiségét, Franciaország a morális és szellemi értékek egyik legnagyobb alakját, a zsidó világ pedig egyik legdrágább barátját vesztette el” Jean-Marie Lustiger személyében – nyilatkozta a franciaországi zsidó közösségek tanácsának főtitkára a 80 éves korában elhunyt francia bíborosra emlékezve. Az egyetlen katolikus főpap volt, aki származását mindvégig megvallva küzdött az egyházi antiszemitizmus ellen.
A zsidó származású, ám katolikus hitre tért Jean-Marie Lustiger a franciaországi katolikus egyház legmeghatározóbb személyisége volt az elmúlt közel három évtizedben. Nyíltan beszélt a legvitatottabb egyházi és világi témákról egyaránt, „modern tradicionalizmusával” sikerült felráznia a francia katolikusokat, és tökéletesen egyesítette zsidó örökségét fiatal korában választott hitével.
Aaron Lustiger lengyel származású askenázi zsidó szülők gyermekeként született 1926-ban Párizsban. Már gyerekkorától saját bőrén tapasztalta az antiszemitizmust, egy 1937-es németországi út során pedig a nácizmussal is szembe találta magát, ám egy protestáns német családnál életében először antifasiszta keresztényekkel is találkozott. Ekkoriban került a kezébe egy protestáns Biblia is, amely további életére meghatározó hatással lett.
A világháború alatt apját munkaszolgálatra vitték. Anyja – akit később Auschwitzban megöltek – ekkor Orléans-ba küldte húgával együtt, hogy így mentse gyerekeit az előrenyomuló németek elől. Itt látogatott el 1940 húsvétján az orléans-i katedrálisba, amely olyan megragadó hatást tett rá, hogy pár hónapra rá megkeresztelkedett, és eredeti neve mellé felvette a Jean-Marie nevet is.
Lustiger számára a katolikus keresztség nem jelentette zsidóságának megtagadását. „Egymás után olvasva az Ó- és az Újszövetséget, világossá vált számomra, hogy az egyik értelmezhetetlen a másik nélkül.” „A kereszténység a judaizmus gyümölcse” – mondta egy alkalommal. „Soha nem jutott eszembe a zsidó identitásom megtagadása. Sőt éppen ellenkezőleg. Számomra Jézus a zsidók Messiása” – nyilatkozta Isten választása című, 1987-ben kiadott beszélgetéseiben. Magát katolikus zsidónak tartotta, bíborosi kinevezését követően adott interjújában így fogalmazott: „Zsidónak születtem, és mindig is az maradok. Számomra Izrael küldetése az, hogy a világosságot elvigye a nemzeteknek. Ez az én reménységem, és hiszem, hogy ennek elvégzésére a kereszténység a megfelelő eszköz.”
Gimnáziumi tanulmányainak végeztével előbb a Sorbonne-on tanult irodalmat, majd a párizsi katolikus szemináriumon szerzett filozófiai és teológiai diplomát. 1951-ben járt először Jeruzsálemben, és ott kezdett el először komolyabban foglalkozni saját zsidóságával és népének üdvtörténeti küldetésével. Bár a vatikáni zsinat hivatalosan lezárta a katolikus antiszemitizmus korszakát, Lustiger nem mindig ezt tapasztalta saját paptársai részéről. Emiatt a hetvenes években komoly szellemi válságot élt át: úgy érezte, hogy Franciaországban elvégezte feladatát, és azon gondolkodott, hogy Izraelbe költözik. Az alijázást az új pápa akadályozta meg: II. János Pál 1979-ben Orléans püspökévé, két évre rá pedig Párizs érsekévé nevezte ki Lustiger-t, aki 1983-ban elnyerte a bíborosi címet is. Huszonnégy éven át irányította a francia katolikus egyházat, mielőtt az egyházi rend szerint 75 évesen beadta lemondását, amelyet a pápa csak 2005-ben fogadott el. (folytatás)
