Népszabadság * Munkatársunktól * 2007. augusztus 8.
Erik Truffaz Neki nagyjából mindegy, hogy dzsessz, hiphop vagy drum and bass – a koncerteken, partikon aztán úgy odapirít a francia trombitás, hogy a hallgatónak sincs kedve a műfaji besorolással vesződni.
A Truffaz-lemezek legnagyobb varázsa, hogy mesterien elegyíti a különféle stílusok elemeit – Miles Davistől, Chat Bakertől, Kenny Wheelertől ugyanúgy merít, mint mondjuk Hendrixtől vagy a Floydtól – csak hogy behozzuk a rockregisztert is. Világsztárokhoz képest gyakori vendég Budapesten, legutóbb májusban fújta le az A38-on megjelentek fejét. Kvartettje mellett most elhozza magával a fiatal brit énekest, Ed Harcourtot is, aki a mester utóbbi öt lemezén már bizonyított.
Manu Dibango
A Kamerunból érkezett művész már himnuszként énekelt/táncolt opuszokat rakott le a world music világnagy asztalára. Az 1972-ben rögzített Soul Makossa ugyanis nem csak a kameruniak szívének kedves, világszerte megszólítja a diaszpórában élő afrikaiakat, afféle közös nevező. Ötvenéves pályafutása során jó néhány mérföldkövet elhelyezett A Nagy Út mellett: 1978-ban a Home Made-del, 1982-ben a Fleurs Musicales du Camerounnal, 1994-ben a Wakafrikával, 1998-ban pedig a CubAfrikával brillírozott. Most fél évszázad termésének legjobb darabjaival, a The Very Best Of Manu Dibango című anyaggal lép fel az Iwiw Világzenei Nagyszínpadon.
Esma Redzsepova
Tizennégy éves koráig apja cipőtisztítós dobozait cipelte Skopjéban, aztán egy tehetségkutatón felfigyeltek rá, azóta többé-kevésbé csak „cigány királynőként” ismeri a világ. Zsenge korában nem volt kis meccs meggyőzni a szülőket, hogy Esma helye a színpadon van – első menedzserének, a dalszerző Stevo Teodoievskinek azonban sikerült.
A menedzserből aztán férj lett, az első és egyetlen, akivel 47 (!) árvát fogadtak örökbe. A zsidó, roma és török gyökereiből táplálkozó izgalmas mixtúrát legutóbb 2004-ben ízlelhették meg a Roma Sátor látogatói. Esma Redzsepova szülőhazája, Macedónia valaha élt legsikeresebb előadója. Igazi nagyasszony.
