Megtámadják-e Iránt? – A neokonzervatívok szellemfigurái még aktívak Washingtonban.
Ugyanazok a neokon ideológusok, akik az iraki háború kirobbantásakor és előtte a háttérben nyomultak, ugyanazokkal a taktikákkal most Irán bombázását erőltetik. Ráadásul részben ugyanazokkal a „szereplőkkel”, akik annak idején az Irán-kontra botrányban is felbukkantak. Vajon Bush elnök, miközben igyekszik nyomást gyakorolni Teheránra, megduplázza-e közel-keleti rulettjének a tétjét?
A USS Enterprise amerikai repülőgép-hordozó agusztus elsején kelt át a Szuezi-csatornán. A Perzsa-öböl felé vette az irányt (Fotó: Reuters)
Az amerikai elnök az idén januárban vázolta kormányzata változtatásra ítélt iraki stratégiáját. Fel-
sejlett, hogy végre elismeri közel-keleti politikájának kudarcát, s tényleg valami újjal rukkol elő. Az amerikaiak egyre erősödő háborúellenes érzelmei a félidős kongresszusi választásokon kisöpörték a hatalomból a republikánusokat, a kongresszus mindkét házában a demokraták kerültek többségbe. Donald Rumsfeld védelmi miniszternek is kitelt az ideje, és az Iraki Tanulmány Csoport, James Baker volt külügyminiszterrel és Lee Hamilton volt képviselővel az élen, olyan kétpárti jelentést állított össze, amely „arcmentő” stratégiát kínált Bushnak az iraki távozásra. Ám mire az elnök befejezte a sokak által várt beszédet, minden remény szertefoszlott. Bush nemhogy nem beszélt kivonulásról, hanem az Irakba küldendő kontingens létszámának emelését jelentette be, és ezzel minden korábbinál erősebb aggodalomra adott okot. Beszédében ugyanis hatszor említette Iránt. George W. Bush, egyértelmű utalással az iszlám köztársaságra és alkalmi szövetségesére, Szíriára, félreérthetetlenül közölte: megkeresi és lerombolja azt a hálózatot, amely fegyverzettel és kiképzéssel látja el Amerika ellenségeit.
Bombázni akartak
Ma már köztudomású, hogy a neokonzervatívok szűk csoportja hogyan ejtette túszul az amerikai külpolitikát. Hogy „csak” az iraki katasztrófát említsük: Dick Cheney alelnök és Rumsfeld (immár volt) védelmi miniszter tudtával, sőt irányításával látványos dezinformációs kampányt rendeztek Szaddám Huszein állítólagos tömegpusztító fegyvereiről, hírszerzési jelentéseket hamisítottak, dokumentumokat gyártottak Irak állítólagos uránvásárlásáról. Ám az már sokkal kevésbé köztudomású, hogy ugyanezt a taktikát alkalmazzák most is, ezúttal egy Irán elleni esetleges akció érdekében. A neokon ideológusok ismét megkérdőjelezhető hírszerzési jelentésekre hivatkoznak, újra kétséges hátterű emigránsokat futtatnak – csakhogy ezúttal Irán ügyében. „Irak redux. Abszolút ugyanaz történik, ami Irak lerohanása előtt, s csaknem ugyanazokkal a lépésekkel” – mondja Philip Giraldi, a CIA volt terrorellenes szakértője.
A neokonzervatívok már több mint egy évtizede Iránra függesztik vigyázó tekintetüket. 1996. július 8-án Benjamin Netanjahu, Izrael akkoriban újonnan megválasztott miniszterelnöke és a jobboldali Likud párt vezetője látogatást tett az amerikai fővárosban. Vendéglátója a neokonzervatívok egyik vezéralakja, Richard Perle volt, egyébiránt az iraki háború egyik fő kiagyalója. Az eszmecsere témája pedig az az elemzés volt, amelyet Perle és néhány kollégája írt a Közel-Keleten általuk kívánatosnak tartott új stratégiáról. Lélegzetelállítóan felforgató iromány ez: azt tartalmazza, hogy Irak, Szíria és Libanon lerohanásával az Egyesült Államok és fő szövetségese, Izrael stabilizálná a térséget. A saját szája íze szerint. Később e neokonzervatívok még azt is hozzábiggyesztették elképzeléseikhez, hogy mindez még demokratizálná is a Közel-Keletet.
„Ez volt a gondolkodás kezdete, egy új vízió csírája” – mondja ma Mejrav Wurmser izraeli-amerikai politikai elemző a Hudson Intézetben, ő a férjével, David Wurmserrel együtt vett részt az elemzés összeállításában. David Wurmser most nem másutt dolgozik, mint Dick Cheney irodájában, ő az alelnök közel-keleti főtanácsadója. Az elemzés kidolgozásában Perle és még mások mellett, részt vett például az a Douglas Feith is, aki az iraki háború kirobbantásának egyik fő hangadója volt, s a védelmi minisztériumban a tervező-elemző részleg vezetőjeként és államtitkárként a legfőbb felelőse a hírszerzési jelentések meghamisításában.
A neokonzervatív szellemű ideológusok kiszorultak ugyan a hatalom legfőbb posztjairól, de azért változatlanul aktívak. Egymás után jelentetik meg sürgető írásaikat Irán lerohanásának szükségességéről. Marc Gerecht, az American Enterprise Institute kutatója például a Weekly Standard című hetilapban sürgette Irán atomerőműveinek bombázását. Ismét felbukkant Netanjahu is, ő a CNN hírtelevízióban szemrebbenés és szégyenpír nélkül a valahai német náci rezsimhez hasonlította Iránt.
Játszmák a háttérben
Megkezdődtek a színfalak mögötti egyeztetések is. Obskúrus iráni ellenzékiekkel (mint Irak lerohanása előtt az ugyancsak obskúrus londoni emigránssal, az iraki Ahmed Csalabival), s ami alkalmasint a legmeghökkentőbb, mindehhez előkerültek a reagani Irán-kontra botrány „illusztris” szereplői is… (Emlékezhetünk: ennek a skandalumnak az volt a lényege, hogy a reagani Washington fegyvereket adott el a khomeinista Teheránnak, a pénzből pedig a nicaraguai kontrákat finanszírozta.)
Az egyeztetgetések és kapcsolatfelvételek lebonyolítója ezúttal is Michael Ledeen és Manucher Ghorbanifar. Ledeen az American Enterprise Institute neokonzervatív Irán-szakértője, neki jelentős szerepe volt az Irán-kontra botrány idején is. Ő mutatta be ugyanis Oliver North ezredest, a fegyvereladások amerikai lebonyolítóját az irániak fegyverkereskedőjének, aki nem más volt, mint – Manucher Ghorbanifar. Ghorbanifar már 2001-ben, Rómában tető alá hozza az első találkozókat (amelyeket aztán később újabbak követtek) az amerikaiak, valamint egyiptomi, iraki és iráni disszidensek között. Ezen iráni részről például a Mudzsahedin Khalk nevű marxista és maoista városi gerillaszervezet vett részt mint potenciális iráni tényező a jelenlegi rendszer meggyengítésére, amerikai részről pedig, a többi között, az a Larry Franklin, aki a Pentagonban az iraki hírszerzési adatokat manipuláló részleg munkatársa volt, s akit azóta tizenkét év börtönre ítéltek, mert titkos adatokat adott tovább Izraelnek.
Próbálkoznak az amerikaiak még a néhai iráni sah Virginiában élő fiával, Reza Pahlavival is, és elszórtak 85 millió dollárt Irán-ellenes propagandára is. Ezt a pénzt egyébként – a Financial Times információi szerint – nem más felügyeli, mint Cheney alelnök nagyobbik lánya, Elizabeth Cheney, aki most szülési szabadságon van ugyan, de a külügyminisztériumban a közép- és közel-keleti ügyekért felelős államtitkár-helyettes, s ő tartja kézben az Iránnal és Szíriával kapcsolatos valamennyi kezdeményezést.
Rossz döntések
Bonyodalmasnak látszik, pedig nem is annyira az. Annak idején Reaganék így támogatták pénzzel és fegyverrel Bin Ladent Afganisztánban a szovjet rezsim elleni harcában, s lám, Frankensteinjük lett. Washington finanszírozta a tálibokat is, s lám, ma ők az Egyesült Államok legádázabb ellenfelei. Négy évvel ezelőtt így támogatták az iraki emigránst, Ahmed Csalabit, s lám, Csalabi elsíbolta a dollárszázezreket, s átadta az infókat Teheránnak.
Rossz döntések, rossz emberekkel. Megint – vagy még mindig – neokonzervatív szellemek járják be Washingtont.
Bármi legyen is a Bush-kormányzat terve, a megvalósítást részben már megkezdte. Január közepe óta ott állomásozik az öbölben a második repülőgép-anyahajó, s februártól már a támadáshoz elégséges erő is rendelkezésre áll ahhoz, amit, ha megtörténik, Zbigniew Brzezinski volt nemzetbiztonsági tanácsadó a „politikai őrület akciójának” nevez. S amely, ha bekövetkezne, Brzezinski szerint az amerikai hatalmi szerepvállalás idő előtti végét jelentené.
Szentendrei Lajos
