81 évesen, tüdőrákban hunyt el. Ki is volt ő? Erről leginkább az 1273 oldalas fő műve, „Az európai zsidóság elpusztítása” árulkodik. Noha Németországban született az Egyesült Államokban élt és publikált. Említett művének német kiadása körül a későbbi kancellár, Gerhard Schröder is bábáskodott. Hilberg olyan ember volt, aki tudott változtatni a véleményén, ha tévedett, vagy a dokumentumok cáfolták előzetes feltételezését. Egy nagy történészt vesztettünk el.
Gyakorlatilag, aki a holokauszttal foglalkozik, előbb-utóbb szembe találja magát Raul Hilberg átfogó monográfiájával, „Az európai zsidóság elpusztítása” című munkával. A három kötetes, közel másfél ezer oldalas munka ugyanis alapkönyv a téma kutatásában. Az első, angol nyelvű kiadás, 1961-ben jelent meg, és csak két évtizeddel később követte a német nyelvű. Ma már több más nyelven is, történetesen magyarul is olvasható.
Raul Hilberg 1926-ban Ausztria fővárosában, Bécsben született. Egy évvel az Anschluss, a Német Birodalomhoz való csatlakozás után a család elhagyta Európát. Rövid kubai megállót követően New Yorkban, Brooklynban telepedtek le. A háború során amerikai egyenruhában tért vissza szülőföldjére. Mivel kiválóan beszélt németül munkát kapott a háború eseményeit dokumentáló amerikai munkacsoportban.
Ekkor a dokumentumokat szemlélve szembesült a holokauszttal, annak drámájával és borzalmaival. Miközben ő és társai a háborús események dokumentumait tanulmányozták Nürnbergben lezajlott a híres per. Egy tucatnyi náci bűnöst halálraítéltek, többeket börtönbüntetésre, és voltak, akiket felmentettek. Hilberget a pert követő csend és hallgatás ösztönözte arra, hogy mélyebbre ásson az emberiség történetében egyedülálló népirtás dokumentumaiba.
Ennek eredményeként született meg fő munkája, amely iskolát teremtett a holokauszt értelmezésében. Egyensúlyt tartott a funkcionalista és az intencionalista irányzat között. Míg az előző az eseményeket úgy értelmezi, hogy nem annyira kifejezetten egy központi parancsnak, vagy egy régóta meglévő tervnek volt az eredménye a hatmillió európai zsidó meggyilkolása, hanem ebbe az irányba sodródott a náci bürokrácia, mintegy véletlenül. Az intencionalisták szerint volt egy központi akarat, és az ehhez az irányzathoz tartozó történészek szerint a német lakosságban már a nácik hatalomra kerülését megelőzően élt a vágy a zsidók megsemmisítésére és Hitler ezt a vágyat lovagolta meg. Hilberg és más társai ezt a két értelmezést finomítva alakították ki a leginkább helyesnek látszót. Volt központi akarat és terv, de a nácik által szorgalmazott „megoldás a zsidókérdésre” a bürokrácia részéről is érkezett ez a válasz: a népirtás.
Raul Hilberg egyébként a Vermont Egyetemen tanított, a Politikatudományi Tanszéken. Tagja volt az „Elnöki Bizottságnak a Holokauszt Kutatására”. Halálával nagy tudóst vesztettünk el.
