Négyszázmillió dolláros fegyverüzletről írt alá szerződést Líbia és Franciaország. A bejelentést nem sokkal az után tették, hogy a múlt hónapban Párizs és az EU nyolc év után kiszabadított hat Líbiában raboskodó bolgár egészségügyi dolgozót.
Az egyik áldozat, aki labda volt a játéktéren (Fotó: MTI-AP – Valentina Petrova)
A most aláírt fegyverszállítási biznisz az első, amit európai állam az európai fegyverembargó 2004-es feloldása óta nyélbe ütött Líbiával. Az alku keretében Párizs az EADS európai (francia-német) fegyvergyártó óriás Milan típusú tankelhárító rakétáit, illetve katonai kommunikációs berendezéseit szállítja Tripolinak. Mindkettő csúcstechnikát képvisel.
A Franciaország és Líbia közötti „széles körű együttműködésről” Moamer Kadhafi líbiai és Nicolas Sarkozy francia elnök állapodott meg Tripoliban július 25-én. A „stratégiai partnerség” (amelynek részleteit nem hozták nyilvánosságra) egy nappal az után született, hogy Cécilia Sarkozy és Benita Ferrero-Waldner, az EU külkapcsolati biztosa „kiszabadította” a nyolc évig Líbiában raboskodó öt bolgár ápolónőt és egy palesztin-bolgár orvost.
Hatukat azzal vádolták, hogy szándékosan fertőztek meg több száz líbiai gyereket HIV-vírussal.
A vád teljesen abszurdnak bizonyult, a hazatérők Szófiában azonnal kegyelmet kaptak. Akkor még arról szóltak a hírek, hogy egy Bulgáriában a nővérek kiszabadítására létrehozott nemzetközi alapítvány fizetett félmilliárd dollárt az elítéltek elengedéséért. Sarkozy látogatása után azonban, amelyen az egyik legkényesebb iparágban is született megállapodás (egy atomreaktor eladása Líbiának), már sejteni lehetett, hogy többről van szó. Most pedig itt vannak a tankelhárító rakéták.
Az ápolónők ráadásul a sajtóban nyilvánosságra hozták megpróbáltatásaikat. Szavaik szerint a börtönben súlyosan megkínozták, ütlegelték, órákon át fellógatták őket, a nemi szervükbe elektromos áramot vezettek. A palesztin orvos elmondta, hogy az ápolónőket megerőszakolták.
A Le Monde arról írt, hogy a raboknak olyan nyilatkozatot kellett aláírniuk szabadulásuk előtt, amelyben lemondanak a kínzás vádjával indítandó Tripoli elleni perről, mindenfajta esetleges kártérítésről. Biztosra vehető, hogy a nyilatkozatról az egyeztetést intéző uniós, illetve francia diplomácia is tudott.
A francia ellenzék vezetője, a szocialista François Hollande parlamenti vizsgálatot sürget a fegyverbiznisz időzítésével kapcsolatban. Bár az EADS szerint másfél éves egyeztetés után kötötték meg a csaknem félmilliárdos üzletet, fennáll a gyanú, hogy a bolgárok szabadulása mögött a fegyverek eladásáról szóló szerződés (is) áll.
Ezt látszik alátámasztani az is, hogy a minap még az Egyesült Államok közel-keleti fegyvereladási terveit rendkívül élesen bíráló Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter nem kifogásolta az évtizedeken át a Nyugat egyik fő ellenségének számító, nukleáris és vegyi fegyver programjáról csak 2003-ban lemondó Kadhafival kötött francia-német rakétabizniszt.
Franciaország korábban Nagy-Britannia és Németország hathatós támogatásával – a három legnagyobb európai fegyverexportőrről van szó – sürgette a Kínával szemben fennálló uniós fegyverembargó feloldását is. Brüsszel az 1989-es Tienanmen téri vérengzés után döntött az embargóról, amit az Egyesült Államok nyomására ma is fenntart (Kínával szemben az amerikai védelmi garancia szavatolja Tajvan biztonságát).
A modern tankelhárító rakéták legutóbb tavaly nyáron, a libanoni háborúban kerültek a középpontba, ott a Hezbollah hasonló orosz (ukrán) fegyverekkel „lepte meg” az izraeli hadsereget, súlyos veszteségeket okozva a Dél-Libanonba betörő izraeli alakulatoknak.
Bár a Milan rakétákat széles körben használják világszerte (még Irán is), katonai szakemberek számos alkalommal fejezték ki aggodalmukat, hogy a fegyverek netán „rossz kezekbe” is kerülhetnek, terroristák is megszerezhetik őket.
JV
