NOL * Népszabadság Online * 2007. július 25.
„George Tabori többé nem varázsol már”, „Menekülés a viccbe”, „A színpadon minden hazugság igazzá válik”, „A nagy játékos” – ilyen és ehhez hasonló címekkel számoltak be a legtekintélyesebb német napilapok szerdán George Tábori (Tábori György) haláláról.
Az újságok többnyire egészoldalas, fényképes tudósításban méltatták a magyar származású, igazi polihisztor – de mindenekelőtt író és rendező – életművét, kiemelve egyebek között bölcsességét, tanítani való okosságát és nyitottságát, valamint – minden általa átélt irtózat és megpróbáltatás ellenére – az emberekkel szembeni barátságát.
A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) felidézte Tabori színházi pályájának szinte valamennyi szakaszát, a bécsi Burgtheatertől a Berliner Ensemble-ig. Valamennyi darabjában, valamennyi általa rendezett műben az az ember volt, aki nevetett. Az újság felidézi, ahogy Tabori 1987-ben a Bécsben bemutatott Mein Kampf című darabjában leleplezte Hitler nevetséges groteszkségét, majd ahogy a Goldberg-variációkban 1993-ban meglehetősen sajátos módon ábrázolta az antiszemitizmust.
A FAZ visszaemlékezett a művész kilencvenedik születésnapjának megünneplésére a Berliner Ensamble-ban, felidézve, hogy a színpadon elhelyezett „trónon” ülő Taborit nemcsak rendezőtársai, valamint színészek, továbbá Nobel-díjas írók vették körül, hanem Németország legmagasabb rangú politikusai is, köztük egyebek között az államfő és Berlin kormányzó polgármestere. S valamennyien felnéztek rá, valamennyien csodálták őt – írta a tekintélyes német lap, hangsúlyozva: George Tabori képes volt arra, hogy a legsötétebb idők katasztrófáiból viccet csináljon, s ezzel lehetővé tette, hogy a jelen az irónia eszközeivel legyen úrrá a múlt szellemén. Az újság ennek kapcsán emlékeztetett egy korábbi interjúra, amelyben Tabori saját ars poeticáját úgy fogalmazta meg: „Menekülés a viccbe”. Arra a kérdésre pedig, hogy hogyan akar meghalni, a következőket válaszolta: „Ugyanúgy, ahogy születtem, csak épp fordítva.”
A Die Welt szerint Tabori rendkívül bölcs ember, s egy csodálni való varázsló volt. Az újság részletesen ismertette a 93 éves korában elhunyt magyar származású író és rendező életpályáját, ugyancsak felidézve Tabori egyik kedvenc viccét, amely valahogy így hangzott: egy idős házaspár válni készül. A férj 88, a feleség 86 éves. Az ügyvéd csodálkozva kérdezi, hogy 60 év házasság után miért döntöttek így, mire a válasz: meg akartuk várni, míg a gyerekek meghalnak. Mindennek kapcsán a Die Welt rámutatott: Tabori halálával a világ egyik legnagyobb viccmesélője, ugyanakkor legkomolyabb filozófusa távozott az élők sorából.
Az újság felelevenítette Tabori életének legfontosabb állomásait, színházát egyben az ellentétek színházának nevezve. Olyan színháznak, amelyben George Tabori egymás mellett ábrázolta a komikumot és a borzalmakat, a brechti elidegenedést és a becketti abszurditást. A Die Welt emlékeztetett: George Tabori 1992-ben – első idegen nyelvű szerzőként – kapta meg a legnagyobb német irodalmi kitüntetést, a Büchner-díjat. Ezzel összefüggésben a lap felidézte az indoklást, nevezetesen Tabori bátorságát ahhoz, hogy a németek számára a vicc és az irónia eszközeivel mutassa be a németek és a zsidók történetének legszörnyűbb időszakát.
A Der Tagesspiegel Taborit „nagy játékosnak”, egyben az elmúlt évszázad egyik legfőbb tanújának nevezte, aki – mint fogalmazott – életében volt szállodai kifutófiú és titkosügynök, emigráns és világutazó, Greta Garbo szeretője, Brecht asszisztense és Hitchcock forgatókönyvírója, majd regényeket írt és felejthetetlen színházat alkotott. Életével és halálával – mint az újság hangoztatta – egy korszak ért véget. George Tabori ugyanis nem csak egy vándor volt, aki a világok között, illetve a világon keresztül vándorolt. A magyar származású zsidó, aki később brit, majd amerikai útlevéllel rendelkezett, s hétfő éjjel, nem sokkal éjfél előtt pedig Berlinben hunyt el, életének utolsó pillanatáig hidat jelentett az idők között, kezdve az osztrák-magyar monarchia utolsó szakaszától két világháborún keresztül a jelenig. Hatalmas művész és nagyvonalú barát volt, akinek emléke örökké fennmarad – fogalmazott a berlini lap.
A Süddeutsche Zeitung Tabori életpályáját ismertetve hangsúlyozta: a világ színházának egyik legnagyobb személyisége távozott az élők sorából. Tabori egész életművét kimondhatatlan bölcsesség, ugyanakkor egyfajta gyermeki kíváncsiság, szemtelen közvetlenség, továbbá a játék és az irónia iránti örök elkötelezettség jellemezte – fogalmazott a lap.
(MTI)
