Forrás: Magyar Hírlap

„A Csillagpont a nagy találkozás helye, ahol a fiatalok az egész Kárpát-medencéből érkezve megélhetik közösségüket” – ezt olvashatjuk a református ifjúsági találkozó meghívójában. A végeredmény, az idei Csillagpont közmegítélése végül a szervezők minden várakozását felülmúlta.

A két férfi egymás kezét fogva jelent meg a sátorban. Éjfél felé jár az idő, harmincan-negyvenen éppen activityt játszanak odabent. Az idősebb negyven felé járhat, talán lelkész, talán pedagógus. Sokan ismerik, mert fogyatékos fiataljaival felbukkan itt-ott a tábor területén. A másik fiatalabb nála, mozgássérült, és láthatóan még az is nehézséget okoz neki, hogy néhány szót szóljon. Ettől függetlenül, vagy talán éppen ezért, itt, a Csillagpont Református Ifjúsági Találkozón mindenki szeretettel és törődéssel fogadja őt és sorstársait.

Az idősebb férfi megszólal:

– Elnézést, hogy megzavarjuk a játékot, de ma van a barátom születésnapja.

Eget verő kiáltás és üdvrivalgás érkezik válaszul, a jobbára gimnazista fiatalok még a boldog szülinapot és egy dicséretet is elénekelnek a szemmel láthatóan zavart fiatalembernek, aki mozdulatok híján csak a szemével válaszol. Amikor elül a zaj, lassan beszélni kezd. Szinte hangonként préseli ki magából a szavakat, de azért jól érthető:

– Most nagyon boldog vagyok.

Az újabb üdvrivalgás is hangosra sikeredik, de immáron a mi könnyes szemeink árulkodnak érzéseinkről.

Nyitottság és tolerancia

Az idei Csillagpont Református Ifjúsági Találkozót Sárospatakon rendezték, és akárcsak az előző alkalmakra, most is a Kárpát-medence minden részéről összesereglettek a református ifjak. De nemcsak ők: itt látom az Evangélikus Élet munkatársait, vannak katolikusok és mások is. A pataki kemping bejáratánál azonban senki sem firtatja a mindegy kétezer vendég hitbéli álláspontját. Mi több, azok véleményére is kíváncsiak, akik nem a keresztyén világnézet alapján szemlélik a világot. Így kerülhetett sor arra a beszélgetésre is, amely a különböző ideológiákat ismerteti meg a jelenlévőkkel. Tamás Gáspár Miklós filozófus megbetegedett, de elküldte maga helyett előadását, Horkay Hörcher Ferenc a konzervativizmust, Tóth Csaba a liberalizmust mutatja be. A leírhatatlan hőségben a sátor szépen megtelik, a fiatalok kíváncsiak a Bölcskei Gusztáv püspök moderálta beszélgetésre. Nyoma sincs türelmetlenségnek, bizonyítási kényszernek, az „odakinn” megszokott tiszteletlenségnek, mindenki kifejtheti az álláspontját, a hallgató pedig majd eldönti, ki a legrokonszenvesebb neki.

A regisztrációs sátornál Ódor Balázstól, a zsinat ifjúsági irodájának vezetőjétől és Tarr Zoltán tanácsostól megtudom, hogy az átlagéletkor valamivel alatta marad az előzetesen reméltnek, de azért úgy tűnik, a rendezvények tetszenek a résztvevőknek. Valóban úgy tűnik, négy napra, július 17. és 21. között valóságos kulturális programesőt zúdítottak a fiatalokra. Lehetetlen felsorolni mindent, de itt járt Caramel és Bartók Eszter, Tolcsvay Béla és Kis Gergely Márton, a Budapest Ragtime Band, Fröhlich Ferenc főrabbi, Karasszon István teológiaprofesszor és mások.

Beszélgetések

A Csillagponton nyoma sincs kenetteljességnek, a fiatalok éppen úgy néznek ki, és úgy viselkednek, mint nem református kortársaik. A korosabbak még sörözni is beülnek a kemping melletti kiskocsmába, amire azért van szükség, mert a találkozó helyszínéről a szervezők kitiltották az alkoholt. Ennek ellenére egyetlen ittas embert sem találni égen és földön, ezen a találkozón ugyanis nem az a lényeg, hogy minél hamarabb kiüssék magukat, hanem hogy barátkozzanak, ismerkedjenek. Elképesztő az a nyitottság, ahogyan ezek a fiatal gyerekek egymáshoz közelednek. Ha valaki szóba elegyedik a másikkal, azonnal helyet szorítanak neki az asztalnál, két perc múlva pedig már az élet nagy kérdéseiről beszélgetnek. Összevetik gyülekezeti tapasztalataikat, kicserélik véleményüket az egyházi ügyekről, és fennhangon politizálnak, hiszen ebben az országban élnek, és hamarosan a saját életükben is megtapasztalják majd, merre haladunk.

István és János egy kiskunsági városból érkezett, és hívő embernek mondja magát. Ez önmagában nem meglepő egy református ifjúsági találkozón, a találkozásunk azonban méltó a megörökítésre, mert János nemrégiben tért meg, és mint mondja, valósággal újjászületett.

– Nagyon hálás vagyok az Úrnak, mert bár az emberek olykor hitetlenek, mégis köztünk munkálkodik. Azért választottam a református egyházat, mert egy barátom elvitt a helyi gyülekezetbe, és nagyon megtetszett az ott tapasztalt nyitottság és jókedv.

István arról beszél, hogy otthon sok a baj, nehéz a megélhetés, de azért bizakodni kell.

– Ebben az országban az a legnagyobb baj, hogy az emberek elveszítették a hitüket. Mi, keresztyének senkinél sem vagyunk szebbek, jobbak és különbek, de hisszük azt, hogy Jézus Krisztus mindenkinek utat mutat. Amióta felismertem ezt, sokkal könnyebb az életem. Semmit sem veszítettem el, de gazdagodtam a hit által.

Bár a trópusi hőség némiképp megritkította a sorokat, és sokan elutaztak az utolsó nap délelőttjén, sok százan maradtak a záró istentiszteletre. Az alkalmat a Magyar Televízió élőben közvetíti. Az igehirdetés szolgálatát Lovas András, a Gazdagréti Református Gyülekezet lelkipásztora végzi (az ő munkáját szokás közkeletű szóval nagyvárosi vagy panelmissziónak nevezni). Lovas András fiatalember, lelkesen és kifejezően prédikál. Az igehirdetés az Apostolok cselekedeteiről írott könyv 1. részének 11. verséből indul ki: „Miért álltok itt az ég felé nézve?”

Különbségtétel nélkül

A találkozó úrvacsoraosztással zárul. A fiatalok hosszú, tömött sorokban járulnak az asztalokhoz, magukhoz veszik a kenyeret és a bort, így emlékeznek az úrvacsora szereztetési igéjére: „Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend.”

Aztán nem marad más, mint a köszönetnyilvánítások hosszú sora. A szervezők köszönetet mondanak Sárospatak városának, a kiscsoportos vezetőknek, a biztonsági embereknek, és a kemping mellett élőknek, akik türelmesen viselték, hogy néhány napra kétezer ember költözött a szomszédságukba. Ódor Balázs arról is beszél, hogy két év múlva ismét meghirdetik a Csillagpontot, ahogyan látom, nem kérdéses, hogy nagy sikerrel és mindenki épülésére.

Hazafelé arról beszélgetek Csoma Áron zsinati szóvivővel és lelkész feleségével, hogy az efféle találkozók valósággal felrázzák az embert. Eltűnnek a különbségek, az embert embertől elválasztó mesterséges falak, ahogyan az apostol mondja: „Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.”

Szentesi Zöldi László

Comments are closed.