Színház
A jelenetekben rendre tipikus figurák tűnnek fel (Forrás: Budapesti Zsidó Színház)
Vannak, akik a színház világában fittyet hánynak a jómodorra. Ezek a társulatok a klasszikus művektől elszakadva nevettetéssel vagy megdöbbentéssel próbálják üzeneteiket eljuttatni a nézőkhöz. A Budapesti Zsidó Színház tagjai tabuk nélküli humoros előadásukban különböző életjeleneteket gyűjtöttek össze.
A Hunkurunk, avagy a szemérmes nem tanul szereplői görbe tükröt állítanak a mai fiatalok elé felszínes világukról. A torz képekben az a legmegdöbbentőbb, hogy szándékos elnagyoltságuk ellenére is olykor rémisztően hitelesen mutatnak be egy-egy mindennapi helyzetet.
A rendező Dömötör András az idővel és a nézők idegeivel egyaránt játszik, hiszen a közönség helyfoglalása után hosszú percekig semmi érdemleges nem történik a színpadon. A színészek sétálgatnak, iszogatnak, beszélgetnek, nem hajlandók tudomást venni a nézők jelenlétéről. A csendet végül egy hangjáték töri meg. A hátunk mögül érkező bejátszás furcsa érzést kelt az emberben, hiszen a hang és az előttünk látott kép sehogyan sem passzol össze. Az esti bulit telefonos beszélgetések hosszú sorával megszervező fiatalok szerencsétlenkedése mindenesetre megadja a produkció alaphangulatát, a nézőkben pedig tudatosul, hogy itt ma sem szerelmi évődést, sem nagyhalált nem látnak majd, legalábbis nem a megszokott értelemben.
A Sirály pinceszínháza remek teret biztosít a játékhoz, ráadásul a jelenetek elkülönítése is könnyedén és pontosan megvalósítható. A föld alatti játéktér másik nagy előnye, hogy hűvös, és ez a felszínen tomboló hőség miatt ugyancsak sokakat becsábít a nézőtérre.
A színpadon berendezett szórakozóhelyhez minden adott, az igazán fontos események viszont az előtérben elhelyezett asztalnál vagy a kanapén játszódnak. A háttérben folyamatosan mozgásban maradó, jeleneten kívüli színészek „mellékjátéka” segít fenntartani annak látszatát, hogy tényleg egy mindennapi szituáció részesei vagyunk. A darab olyannyira a hétköznapok egyszerűségét igyekszik megidézi, hogy még jelmezek sincsenek. Szemmel láthatóan mindenki az otthoni szekrényéből választotta ki fellépőruháját, bár könnyen lehet, hogy ennek anyagi okai is voltak.
A jelenetekben rendre tipikus figurák tűnnek fel, csak jellemző hibájuk ezúttal még hangsúlyosabban válik a megkülönböztető jegyükké. Van itt naiv balek, igazi nő, aki szép és okos is, és egy sereg buliarc, akik életüket leginkább a mobiljaik segítségével élik.
A darab végéhez közeledve egyre súlyosabb témák kerülnek terítékre. A nézők tanúi lehetnek például, ahogy az egyik szereplő felidézi körülmetélésének fájó emlékét, vagy egy másik „szűzoltó” akcióját, persze ezeket is úgy, hogy a közönség még most se bírja ki röhögés nélkül.
Hunkurunk, avagy a szemérmes nem tanul
Budapesti Zsidó Színház, Sirály
Rendező: Dömötör András
Frum Zsuzsa
