Népszabadság * Szászi Júlia * 2007. július 25.
Bécs mindig visszavárta, a közönség és a színházi szakma egyaránt reménykedett, hogy George Tabori, Tábori György csak „átmenetileg” ment el, 1999-ben, 85 évesen Berlinbe, s az előtte a Burgtheaterben töltött 12 esztendő csak-csak visszahúzza. A reménykedésnek vége, visszatérésre nincs már mód, Tábori hétfőn, 93 évesen Berlinben elhunyt.
A színházi világ nagy öregje, színházi és filmrendező, forgatókönyvíró, aki szívesebben nevezte magát játékmesternek, a színház mindenesének, 1914-ben született Budapesten egy Horvátországból menekült magyar zsidó házaspár gyermekeként. Egy berlini szállodai szakiskolában tanult, majd hazatérése után újságíróként dolgozott, mielőtt 1936-ban kalandos úton Londonba emigrált volna. Volt haditudósító, fordító, első regénye 1943-ban jelent meg. Miután szinte egész családja koncentrációs táborokban pusztult el, 1947-ben Amerikában telepedett le.
Hollywoodi forgatókönyvírói pályája szépen indult – még Hitchcocknak is írt -, első darabját Elia Kazan vitte színre 1952-ben a Broadwayn, négy évvel később pedig már rendezett New Yorkban. 1968-ban „megtért” a német színházi világba, Berlinben már saját darabjait vitte színre, majd Bécs következett.
1987-ben Claus Peymann végképp az osztrák fővárosba csábította a Táborinak oly fontos darabja, a Mein Kampf ősbemutatójával. A bizarr hangvétel, a groteszk világ, a sokszor keserű öngúny, a nemritkán az ízléstelenség határát súroló jelenetek meghódították az oly finnyás osztrák közönséget. Itt értették és kedvelték, ahogyan Tábori a tragédiát komédiára fordította, a sírást a nevetéssel ütköztette.
Bécsi korszakában sokféle darabot rendezett, Shakespeare-t éppúgy, mint Jelineket vagy Beckettet. A korszakot a Purgatórium című darabjával zárta: ekkor már egészsége megrozzant, rosszul hallott, csak homályosan látott, színészei mégis áradoztak a próbákról. A karosszékben ülő Tábori agyában cikáztak a gondolatok, amelyeket rögtön meg is valósított. Már a bécsi évek idején egyre többet foglalkozott a halállal, önmagáról mindig ironikusan beszélt. Négyszer nősült. – Nem is sok ez, tekintve életkoromat – mondta 90 évesen. Utolsó, színésznő felesége, Ursula Höpfner mindvégig vele volt. Hatvanéves pályafutása alatt számos fontos kitüntetést kapott, 1997 óta a Burgszínház örökös tagja.
A kilencvenes évek közepétől Magyarországon is kiadták műveit, előadták több darabját – a Mein Kampfot a Radnótiban. Utolsó németországi éveiben is dolgozott, összesen mintegy 50 darabot írt. Utolsó bemutatója idén májusban a Ruhr-vidéki fesztiválon volt: Áldott étkezés című műve került színre. Mindvégig arról nyilatkozott, hogy Bécs hiányzik neki. S ehhez hozzátette: talán Magyarország, Budapest közelsége miatt is.
