Népszabadság * Munkatársunktól * 2007. július 21.
Blöff
Miközben a hazai sajtó és a politika egyként vetette rá magát egyik országgyűlési képviselő ama ötletére, hogy a szülők választhassák meg második születendő gyermekük nemét és máris etikai kérdéseket feszegetnek, jóformán senkinek nem jutott eszébe megkérdezni: tessék mondani, lehetséges ez egyáltalán?
Az már végképp zavarba ejtő momentum, hogy kiváló ismeretterjesztői képességéről is híres össznépi genetikusunk is buzgón érvel az ötlet mellett, neki pedig mindent elhiszünk. Az MTV Este című műsorának szerkesztője vette a fáradságot, és a július 4-i adásba behívott egy szakembert, magyarázza el, miről van szó. A meghívottat kicsiny szakmánk képviselői, a tudományos újságírók jól ismerik; amellett, hogy kiváló ismeretterjesztő, nem mellesleg nemzetközileg elismert tudós is. Ő Falus András biológus, akadémikus, az ELTE tanára, akiről köztudott, hogy nem szokott felelőtlenül nyilatkozni, írni. Nos, Falus professzor nagyon világosan elmagyarázta: még csak közepes sikerrel kecsegtető technika sem áll a tudomány rendelkezésére, hogy a születendő gyermek nemét előre meghatározzák. Idézem a lényegét, szó szerint: „A módszer nem működik. Nincs metodika. Soha, soha nem mondták tudományos szakértők (hogy ezt lehet)… Ez egy blöff”.
Márpedig ha ez orvosi-biológiai szempontból (ami ugye nem mellékes) blöff, akkor meg mit tetszenek itt etikáról vitatkozni?
Németh Géza
Budapest
Népszavazás és nyelvhelyesség
Két változatban olvashattuk a népszavazásra ajánlott kérdéseket a lap július 12-i számában (Minden kérdést jóváhagy az OVB?). Az egyik a Fideszé, a másik Kálmán Lászlóé, a nyelvtudomány kandidátusáé. A Fideszé lehetne feszesebb, tömörebb; a lényeget szórendjével is jobban hangsúlyozhatná. Fölösleges és az átlag választópolgár számára zavaró benne törvényi helyeket fölsorakoztatni. Ez inkább lélektani szeplő. Nyelvhelyességi szempontból kifogásolható a harmadik kérdésben a névelő elhagyása és hagyományos rag helyett álnévutó (esetén) alkalmazása. Vagyis a harmadik kérdést tömören így fogalmaztam volna: Egyetért-e azzal, hogy föld vagy tanya vásárlásakor a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodót illesse első helyen elővásárlási jog?
Az Ön valamennyi kérdésben úgy hat, mint egy-egy dárdadöfés? Teljesen fölösleges, mindenünnen kihagynám.
A nyelvész úr nem a nyelvművelés tőle megvetett nézőpontja alapján módosított az alapszövegen, tehát előző pongyolaságait átvette. Fölöslegesen megváltoztatta a termőföld szót földterületre, holott mindkettő csaknem tautológia: a föld egyértelműen, félreérthetetlenül kifejezi a lényeget.
Elkövet ellenben nyelvésztől szokatlan hibát. Azt írja: Egyetért-e Ön azzal, hogy egyes vény nélkül is kapható gyógyszereket a gyógyszertárakon kívül is lehessen forgalmazni? Mi az ördög az az „egyes vény”?
Először is: a milliók szeme elé kerülő szövegben gondosan kell a nyelvhelyességre és a helyesírásra ügyelni. Az egyes az Értelmező szótár szerint azt jelenti: külön, egymagában tekintett. Csakhogy ennek itt semmi értelme. Külön vény? Egymagában tekintett vény? Ilyesmiről itt szó sincs. Kálmán László azt akarta írni: némely, néhány, bizonyos gyógyszert lehessen venni patikán kívül is. De nem ezt írta.
Ám, még ha a nyelvhelyesség ellen közismert utálata miatt kitartana is az egyes jelző mellett, szövege akkor is hibás: mert vagy vesszőt kellett volna tennie az egyes után, vagy – inkább – szórendi cserével így írnia: vény nélkül is kapható egyes (bizonyos, némely, néhány) gyógyszereket.
A nyelvhelyesség ebben az esetben nem tréfa. Veszélyezteti a kérdés értelmezését. (Ma divatos szóval: olvasatát.) Az Országos Választási Bizottságnak pusztán ezen az alapon el kell utasítania Kálmán László népszavazásra ajánlott első kérdését.
Péter László
irodalomtörténész, Szeged
Egy egyházfi észrevételei
Bugyinszki György szerint igen sokan felelősek azért, hogy „buziverő csoportok” bántalmazták és szidalmazták a „melegfelvonulás” résztvevőit. Mint a Hajtóvadászat címmel (július 9.) megjelent publicisztikájában írja, felelős minden politikai erő, amely a homoszexualitást magánügynek tekinti, és idézem: „Felelős minden – zömében katolikus – egyházfi, aki továbbra is középkori fogalmakban erkölcsi kérdésként beszél a szexuális másságról”.
Annyiban egyetértek a cikk írójával, hogy felelősek vagyunk – valamennyien – egymásért. És abban is, hogy egyik ember nem sértegetheti a másikat pusztán azért, mert más, mint ő. Nem helyes és nem civilizált dolog a homoszexuális személyt „lebuzizni”, nem helyes és nem civilizált egy számunkra nem elfogadható álláspontot képviselő újságírót firkásznak nevezni, de a katolikus egyház pápáját, főpapjait, papjait, mértékadó személyiségeit sem ildomos leegyházfizni, mint ahogy a szerző teszi nagy igazságosztó indulatában. E lekicsinylő kategória ugyanis a Magyar értelmező kéziszótár tanúsága szerint is templomszolgát, harangozót stb. jelent. Ez azonban csak formai dolog.
Kiigazítanám a szerző azon kijelentését is, hogy az egyház erkölcsi kérdésekben középkori fogalmakban gondolkodik. Nem középkori, még csak nem is ókori, hanem örök, bibliai kategóriákban. Az egyház a Szentírásra támaszkodva mindig is azt vallotta, hogy a homoszexuális cselekedetek ellentétesek a természeti törvénnyel, egyrészt, mert kizárják az élet továbbadásának lehetőségét, másrészt pedig, mert érzelmi és szexuális értelemben az ilyen kapcsolatban résztvevők nem tudják kiegészíteni egymást. Ezek alapján ellenzi az egyház a homoszexuális élettársi viszony törvényi elismerését, vagy a férfi és nő közötti házassággal való egyenrangúsítását. Ugyanakkor az egyház tudomásul veszi, hogy vannak, akik veleszületetten homoszexuális hajlamúak, nem ők választották maguknak ezt állapotot, ami többségük számára megpróbáltatást jelent. Az egyház azt tanítja, hogy tisztelettel, együttérzéssel és tapintattal kell viseltetni irántuk, és kerülni kell a velük kapcsolatos igazságtalan megkülönböztetést.
Aki az egyház álláspontján élcelődni kíván, teheti, de a kérdéses súlyos problémák megoldását nem segíti elő. A pesti utcán július 7-én történt eseményekkel kapcsolatban pedig biztosíthatom szerkesztőségüket, hogy sem a felvonulók, sem a felvonulókat bántalmazók között nem voltak egyházfiak.
Szerdahelyi Csongor
egyházfi (MKPK sajtóiroda-vezető)
Rólunk
A BBC elnézést kért a királynőtől című (július 13.) „színes” hírben olvasom: az amerikai kortárs fotóművészet koronázatlan királynője megkérte a brit uralkodót, „venné le a fejéről a tiarát”. Igaz, hogy az információt az MTI-től vették át, de azért utánanézhettek volna, hogy a tiara nem a brit uralkodók, hanem a római pápa hármas koronája.
Dr. Budur Lajos
Kartal Zsuzsa óriásit alakított cikkével (Meleg vagyok, július 17.). Micsoda zseniális megfogalmazás, nincs benne semmi kirekesztés, megbélyegzés! Ajánlom neki a különböző felmérések eredményeit, amelyek azt mutatják, hogy a baloldaliak inkább raszszisták stb. Nem oldal kérdése, ki fogadja el a zsidókat, cigányokat, melegeket. Nem kell ezt a jobboldalra fogni. Itt már mindenkinek mindent szabad, csak az átlagpolgárnak nem?
Dávid Péter
A telefonügyeletre érkezett:
Szeretem a lapjukat, intellektuális, olvasható, színes, elfogulatlan.
Örömmel üdvözöljük Aczél Endre: Az „akciózó” elnök című írását (július 16.). Kicsit indulatos, de briliáns cikk. Ez az írás méltó a Népszabadság rég elfelejtett szellemiségéhez.
Nem értem, hogy az ország első emberét, hogy lehet ilyen stílusban kritizálni. Aczél tartsa meg a véleményét magának.
BlogkÓstoló
„Azon morfondíroztam, hogy a jó életbe kerültek nyilvánosságra a parlamenti oppozíció vezérerejét fölöttébb idegesítő népszavazási kérdéseket beadványozó nyelvészprof adatai – indította blogbejegyzését a Tangásított klottgatya szerzője a Nolblogon http://bloggertrotter.nolblog.hu. Így folytatta: Nos kiderült, hogy van itten nekünk ez a Vili. A Bordás doktor. A jogász. Nagy idők és nagy tettek tanúja Ő. Már 1990 óta tagja az OVB-nek, így már legalább három parlamenti választási csalást végigbambázott és nem jelentett semmit. Na de most elérkezett az Ő ideje. Mi az, hogy valaki beleeszik a népszavazási tányérkánkba? Beleiszik a pohárkánkba? Hát nehogy már a malter csapja falhoz a kőművest! Nézzük már meg, hogy ki is ez az alávaló! Imígyen morfondírozva elballagott az Országos Választási Irodába és elkérte a beadványt, mondván, ellenőrizni akarja a valódiságát. Na most ez a Vili, ellenőrzés helyett legott az egész hóbelevancot továbbította a pártközpontba azon melegében adatostúl, mindenestül. Mert hirtelen megvilágosult, hogy neki jelentenie kell ezt a csúfságot. Sőt ő kifejezetten azért van ott. Ezért kapja a tiszteletdíját. Közpénzből persze, mert az jár. Aztán most tessék figyelni! Nem a Népszabadság, nem is a 168 óra, hanem Hír TV kezdte vegzálni magányos hősünket. El nem tudom képzelni, hogy kapták meg az adatait. Na már most ez a mi Vilink szerintem azonkívül, hogy szerepzavarban leledzik, még egy kicsit sértegeti a törvényt is. Biztosan náthás volt, amikor a Btk.-t tanulták.”
