Népszabadság * Mile Lajos * 2007. július 20.
Kartal Zsuzsa Meleg vagyok címmel (július 17.) vallomáserejű dolgozatot tett közzé. Címként tőle oroztam az általa is átvett és „találó”-nak titulált kifejezést, jóllehet az esetleg sért bizonyos embereket, hiszen indulati tartalmát tekintve valahol a „vadparaszt” vagy a „díszzsidó” jelentéseinek környékén kellene kutakodni szeretetteljes szinonimák után. Nem kenyerem a pátosz, de tudomásom van olyanokról, akiknek nem mindegy, hogy a „magyar” milyen összetételekben szerepel. De hagyjuk a szemantikát szebb időkre!
A szerző közíró
Az is csak bakafántoskodásnak tűnhet, hogy a felütés nem eredeti, annak idején Furman Imre reagált így Csurkára talán, miszerint ő akkor zsidó, cigány satöbbi. Igaz, abban jóval kevesebb volt a világgal dacoló elszántság, annál nagyobb volt viszont a hitele. Kartal szemében ugyanis amiatt omlott össze az erkölcsi világrend, hogy a melegtüntetés ellentüntetői megvertek meleg honfitársaink közül többeket. Ami valóban felháborító és elítélendő, van erre megfelelő, a jog által is használt kifejezés: garázdaságnak nevezik. De szerzőnk nem éri be ennyivel, sőt ez eszébe sem jut, hanem a skandalum kapcsán gyakorlatilag lefasisztázza az egész jobboldalt, de kapnak az egészségügyi reform ellenzői, a vallásukat vállalók, a heteroszexuálisok, úgy nagyjából mindenki, aki nem olyan, mint ő vagy az általa szeretettek. Mindezt a jogok védelmében, a humanizmus jegyében. Rettegéssel teli tekintete előtt elmeháborodott képsorok vonulnak, már látja is a Dunába lövetéseket, az üldözéseket, szinte az egész vészkorszakot. Vörösmarty hozzá képest rezignált kisdobos.
De a lenyűgöző víziók mellett egy csomó érdekességre is rátalálunk. „És mert a melegek jogait a nemzetgyilkos« SZDSZ képviseli…” – írja. Először is: honnan a nemzetgyilkos titulus? Csak nem valamelyik „ellentüntető” szólamlott így, és ha igen, kinek a nevében? Egyébként pedig az SZDSZ-szel tetszett egyeztetni arról, hogy mit is képviselnek? Ezek szerint szerzőnk egyenesen szóvivő. És mindebből csak az következhet, hogy aki magyar humanista, az csak úgy tehet, mint szerzőnk, azaz melegnek, zsidónak, ávósnak és SZDSZ-esnek kell magát vallania. Kapitális baromság, jóllehet szerzőnk kategorikus imperatívuszként tálalja.
Már csak azért is, mert a jobboldali sajtó, úgy az egész, nemzetgyilkosnak bélyegezve a kormányt, uszít és készül a tömeggyilkossággal felérő leszámolásra. Isten segíts! Tulajdonképp nem elemzésre vagy vitára lenne itt szükség, hanem egy jól képzett elmeorvosra. Szerzőnk szorongásainak, hideglelős látomásainak elemeit mindenféle árnyalás nélkül kivetíti szinte mindenkire, aki nem olyan, mint ő, mivel néhány agyament garázda verekedni kezdett. Biztosan van erre megfelelő kifejezés a pszichiátriában. Olyasmi észjárásra, azaz tudati működésre és pszichikai állapotra vall Kartal Zsuzsa megnyilatkozása, mintha valaki az olaszliszkai tragédia után a fehér ember kiirtásának, a cigányság ámokfutásának jeleneteit vizionálná. Mert néhány roma felháborító tettre ragadtatta magát: meglincseltek egy embert. Szerzőnk logikája alapján pedig tették ezt a baloldal egészének köszönhetően, hiszen a cigányság jó része oda szavazott. Jól hangzik?
Az összegzés előtt még két apróság: „Az egészségügyi reformot védtelen betegeken torolják meg” – hangzik a kinyilatkoztatás. Nagy gondolat! És tessék mondani: kik? Netán az orvosok? A jobboldal? Hol az alany?
És végül szerzőnk humanizmusának gyöngyszeme: „Csekély értelmű családanya szörnyülködik a melegek ízléstelenségén«”. Erasmustól Tolsztojon át, mondjuk, Thomas Mannig mindenki elhajítaná az életművét egyetlen ilyen mondatért. Ha semmi másért, hát ezért tényleg érdemes olyanná nemesednünk, mint Kartal Zsuzsa maga.
Tehát: verekedni nem szabad. Tiltja a törvény meg az erkölcs. Sehol sem szabad. Sem tüntetésen, sem focimeccsen, még a kocsmában sem. Nem verekedhet sem az árpádsávos martalóc, sem a rendőr, sem a roma, sem a nem roma. Tilos tehát megverni a meleget, a tüntetőt, a drukkert, a tanárt meg az orvost. Egyáltalán: bárkit. A többit, amit Kartal Zsuzsa írásában összehordott, hisztériának és zagyvaságnak hívják, még megsértődni sem érdemes rajta, szerencsésebb lenne, ha esetleg orvosához, gyógyszerészéhez fordulna.
