Vélemény és vita 2007-07-18 23:09
Vendéghaj, vagy amit akartok
Szívhang
A híres német evangélikus lelkész, Martin Niemöller írta: „Németországban a nácik először a kommunistákért jöttek, de én nem szóltam, mert nem vagyok kommunista. Majd a zsidókért jöttek, de én nem szóltam, mert nem vagyok zsidó. Azután a szakszervezetisekért jöttek, de én nem szóltam, mert nem vagyok szakszervezeti tag. Később a katolikusokért jöttek, de én nem szóltam, mert protestáns vagyok. Végül értem jöttek, de akkor már nem maradt, aki szólt volna értem.” E. Zsanettről jutott eszembe ez a példabeszéd.
Megszámlálhatatlan cikk, tévéinterjú foglalkozott már vele; hazudott, nem hazudott, járt-e az angolkisasszonyokhoz stb. Továbbá: a fiatal lány „nagykanállal ette az életet”. És akkor? Akkor szabad megerőszakolni?! Hamarosan tüntetés lesz a rendőrök becsületének visszaállításáért, ám legyen. De. Ami július 5-én, a Tv2 Mokka című adásában történt, minden eddigit felülmúl, médiaiskolákban lehetne tanítani, hogyan lehet egy ember méltóságába belegázolni. E. Zsanett védőügyvédje a lány póthajának vizsgálatát is kérni fogja – eddig a hír. A vendéghaj volt ürügye a reggeli stúdióban kirobbanó fergeteges hahotázásnak, amely esetleg csak egy pikánsnak vélt megjegyzés utáni mosolyból indult, egy ponton azonban már Zsidró Tamás meghívott mesterfodrász (póthaj-, partihaj-, műhaj-, álhaj- és parókaszakértő) is csak döbbenten nézte a két műsorvezető csillapíthatatlan vihogását. Lehet olyan néző, aki még akkor sem értette, mire ez a nagy vidámság, amikor ők ketten, Jakupcsek és Csiszár már a következő témát jelentették volna be, de még mindig fuldokoltak a röhögéstől; kissé nehézkessé is vált ezenközben a műsorvezetés. Nekem akkor már leesett a tantusz, hányingerem is lett tőle rögtön. A „partihaj” egy-két estére való, hamar le lehet szedni; a hajpótlás viszont hónapokig is a fejen maradhat – mondta a szakember, s ez a „parti” indíthatta be a műsorvezetők fantáziáját, ezért viháncoltak olyan önfeledten. Előbb még Jakupcsek Gabriella fintorgó megjegyzéseket tett a vendég- és póthajakra, mintha nem tudná, hogy manapság minden harmadik csirtrinek van vagy volt már ilyesmi a hajához fűzve, nem beszélve imádott kedvenceikről, Victoria Beckhamtől Paris Hiltonon át Beyoncéig. Gabriella már a vendéghaj kifejezéstől is irtózik. Én meg attól irtózom, hogy Vörösmarty gyönyörű verssora, „S az agg föld tán vendéghajat veszen” ilyen méltatlan helyzetben és szövegkörnyezetben kénytelen szerepelni, bár úgy láttam, a jókedvű médiamajmok közül egyiknek sem Vörösmarty járt az eszében. „Hogy nem vették észre?” – így Csiszár. Mire Gabika, hasát fogva a kuncogástól: „De Jenő! Hát nem a fejét nézték! Jaj!” S így tovább, még hosszú percekig.
Vártam egy hetet, kettőt. A Napi Ász július 7-i számában volt egy rövid cikk, a Tv2 vezetése annyit fűzött a botrányos riporthoz: „Nem E. Zsanetten nevettek.” Vártam a Pulitzer-, Kölcsey- és egyéb díjas sajtómunkások, írók, művészek, prímák és primisszimák megszólalását is. Észrevették-e, mi történt? Nem vették észre. Talán nem voltak itthon, nem néztek oda. Vagy csak úgy gondolták: „Én nem vagyok E. Zsanett.” Rossz hírem van: mindenki lehet E. Zsanett. Csak akkor már nem lesz, aki szóljon.
Tóth Erzsébet, író, költő
