„Az SZDSZ ifjúsági tagozata megint nem fér a bőrébe. Úgy viselkednek, mint az óvodás, aki addig pimaszkodik, addig feszíti a húrt, amíg valaki jól el nem náspángolja. És akkor lenyugszik. A baj csak ott van, hogy korunkban mindenféle tekintélyt és visszatartó erőt kiiktattak, sehol a fegyelmező kéz, így ez a debil társulat addig megy el, amíg őneki az tetszik. Félek, nem értik meg, hogy ennek következménye, majd egyszer nem a nadrágszíj vagy a csattanós tenyér lesz… Na mindegy, én szóltam.” (Írja Nem fér című cikkében Pozsonyi Ádám a Demokrata július 12-i számában.)
„A MIÉP leszálló ágba került, a Jobbik egyre fennebb szárnyal. Tagsága látványosan bővül, egyre szervezettebb, bátran felvállalja a társadalom azon problémáit, amelyeket az eddigi politika folyamatosan tabuként kezelt: cigánybűnözés, árpádsávos zászló (melyet már több mint száz önkormányzat vett át), Trianon, devianciaellenes önvédelmi mozgalom, a magyar gárda felállítása stb… Egyre többen felismerik a liberálbolsevik média részéről is sugallt hazugságot, mely szerint a Jobbik szélsőséges, fasiszta, antiszemita, és egyáltalán, vállalhatatlan Európában. Sajnos a nemzet megosztottságában érdekeltek és annak haszonélvezői azonnal ilyesféle címkéket ragasztanak mindenre, amely magyar, amely valódi képviseletet és igazi rendszerváltást – egyáltalán RENDET! – akar. Az egyetlen szélsőséges párt az SZDSZ, ennek az élharcosa, de gyáván vagy önérdekből a többi parlamenti párt is asszisztál ehhez.” (Írja Bíró László a Merre tovább, radikálisok? című cikkében a Jobbik Magyarországért Mozgalom internetes honlapján.)
