Népszabadság * Kartal Zsuzsa * 2007. július 17.
Hogy mióta vagyok meleg? 2007. július 7. óta. Mióta a „turbómagyarok” (Kiss Ádám találó kifejezése a Hírszerző portálon) a melegek ellentüntetésén kedvelt rigmusukat skandálták: „melegek a Dunába, a zsidókat utána”. Zsidó is vagyok, de mert az ellentüntetők szerint a melegek ávósok is, hát ávós is vagyok. És mert a melegek jogait a „nemzetgyilkos” SZDSZ képviseli, talán mondanom se kell, hogy SZDSZ-es is vagyok. Gondolom, minden magyar humanista így tesz, ha most a melegeken a Dunába lövés sora. Ugyanis – azoknak, akik esetleg nem látogatják a jobboldali tévéket, nem olvassák újságjaikat – az SZDSZ, sőt az egész baloldali kormány nemzetgyilkos.
Hogy miért? Hát mert az egészségügyi törvény magyarellenes. Igen, jól olvasták. Azért zárnak be szülészeteket, azért engedélyezik az abortuszt, „szorgalmazzák” a művi meddővé tételt, most pedig – lám – a melegek jogait. Mindez nem más, mint alattomos összeesküvés a magyar nemzet ellen. Ázsiaiakat akarnak betelepíteni Magyarországra, mert ez hizlalja a „nemzetre rárontó” milliárdosok pénztárcáját.
Paranoia. Szót se érdemelne, de tanult emberek, orvosok, politikusok sulykolják, és százezrek (milliók) nézik, hallgatják, olvassák, hiszik el. Kisnyugdíjasok vesznek tojást (vagy ingyen kapják valamelyik párt kasszájából?), fiatalok fekete egyenruhákat, baseballütőket, árpádsávos zászlókat vásárolnak, gyártanak Molotov-koktélokat utcai zavargások céljaira. „A melegeknek mindent szabad, a magyaroknak semmit?” – kérdezi drámai felindulással, szent „hazafias” felháborodással egy idős hölgy, amiből megtudom, hogy egyrészt a magyar ember nem lehet homoszexuális, másrészt valamit (vajon mi az?) neki nem szabad.
Azért mégis meg kellene állítani ezt az elmebajt. Talán nem kéne megvárni, míg Magyarország egyre több állampolgára kénytelen bujkálni. Augusztus 20-án megint el kell menekülni Budapestről? Ha a szabad véleménynyilvánításhoz hozzátartozik, hogy nekünk nem tetsző állampolgártársainkat, a törvényes kormányt, a baloldaliakat, a liberálisokat, a zsidókat, a cigányokat, a melegeket (ki lesz a következő?) a turbómagyarok a Dunába akarják dobni, kivándorlási útlevelet akarnak a kezébe adni, ki akarnak üldözni az országból, a közterekről, talán mégis szólni, sőt tenni kéne valamit.
Most ugyanis 2007. július 7-én történt valami, ami eddig még nem. Ez pedig a tettlegesség. A turbómagyarok megtámadtak és megvertek pontosan nem is tudni, hány meleget, amikor hazafelé mentek a rendezvény után. Tucatnyi ellentüntető sörösüvegekkel véresre vert egy német állampolgárt. (Bátor, férfias cselekedet, nemde?) Több mint egy tucathoz hívtak mentőt, kettőt pedig kórházba kellett szállítani. Talán ne várjuk meg, amíg a járókelők nem mernek mentőt hívni valakihez, akit politikai kiállásáért megtámadnak, esetleg a járókelők is beállnak a támadók közé.
Ha másból nem, az ellentüntetésből megtanulhattuk, a melegjogok politikai jogok. Ezért nem magánügy, ki homoszexuális, ki nem. Magánügy, amennyiben a heteroszexuális szerelem is az. Mindenkinek szent joga, titkolja-e szerelmét vagy sem. Vallásos ember heteroszexuális viszonyt sem folytat papi áldás nélkül. Vagy mégis? Ha igen, senkinek sincs joga kíváncsiskodni. A házasság azonban jogviszony. Olyan jogintézmény, amelyet törvények szabályoznak. Törvények vonatkoznak az öröklésre, a gyermekneveléssel kapcsolatos jogokra és kötelességekre. Politikai jogokat pedig politikai eszközökkel lehet kiharcolni. A melegfelvonulás tehát épp olyan politikai esemény volt, mint bármely más kisebbségjogi felvonulás.
A melegeket sok helyen nem szeretik, nem fogadják el. Ízlés dolga. Aki nem szereti őket, ne is törődjön velük. A jog azonban közügy. Tüntetéseken harcolnak a nők, a feketék stb. választójogáért is sokak ellenszenvétől kísérve. A történelem azonban azt mutatja, a jogokat előbb-utóbb kivívják. Legalábbis a mi zsidó-keresztény kultúrkörünkben. Most a melegek házasságáért folyik a harc. Egyes országokban már bevezették, de sokan ellenzik más országokban is. Sebaj. Idő kérdése.
Ami baj, az a magyar sajátosság, miszerint a jobboldalnak magyar ember nem lehet zsidó, nem lehet cigány, nem lehet meleg, nem lehet liberális, nem lehet szocialista. A magyar ember keresztény, jobboldali és heteroszexuális. Reszkessen mindenki, aki nem olyan, mint ők, mert egyszer a demokrácia szabályai szerint – hatalomra jutnak. És a demokrácia szabályai attól kezdve érvényüket vesztik. Magyarország lakosainak felét tagadják ki a nemzetből. Gondolatrendőrség vigyázza a médiát és a művészetet – lásd a jobboldali önkormányzatok tévéinek, lapjainak, színházainak, iskoláinak sorsát -, rohamcsapataik rettegésben tartják az utcát.
Az egészségügyi reformot védtelen betegeken torolják meg. A zérótolerancia tüntetéséről már féltem a metró felé menet, mert az árpádsávosok minősíthetetlen dolgokat kiabáltak az arcomba. A melegfesztiválról hazafelé igyekvők egy részét már meg is verték. Csekélyértelmű családanya szörnyülködik a melegek „ízléstelenségén”. Még nem tudja, hogy ő következik.
Ki védi meg?
A szerző író
