Schäuble német belügyminiszter javaslatai olyanok, mintha egy ámokfutótól származnának, s ezért megvalósításukhoz egyik párt sem fog asszisztálni. E kemény mondat szerzője nem valamely ellenzéki politikus vagy egy „odamondogatós” újságíró volt, hanem Peter Struck, a Schäuble pártjával, a CDU-val közösen kormányzó SPD frakcióvezetője. Aki nem áll egyedül a véleményével.
De miről is van szó? Wolfgang Schäuble – úgy tűnik – a terrorizmus elleni harc apostola lett. Arra vonatkozó ötleteiben, hogyan lehetne hatékonyabban fellépni ezen – Németországot is fenyegető – csapás ellen, már régebben sem volt hiány. Az elmúlt hetekben – vagyis a két, kudarcot vallott nagy-britanniai merényletkísérlet után – valósággal elárasztotta javaslataival honfitársait. Nézzünk ezek közül néhányat!
Azt indítványozta például, hogy a terroristákra vonatkozólag újra vezessék be az „összeesküvés” fogalmát a német büntetőtörvénykönyvbe. Ennek értelmében a potenciálisan veszélyesnek ítélt személyeket már akkor előzetes letartóztatásba lehetne venni, amikor még előkészületeket sem tettek semmire. Másik javaslata a „kommunikációs tilalom”, azaz annak lehetősége, hogy a rendőrség által gyanúsnak talált egyedek számára meg lehessen tiltani az internet vagy a mobiltelefon használatát.
De gondolt Schäuble azokra is, akiknél még nem jutott idáig a dolog. Elképzelése szerint kidolgoznának egy (a faló mintájára) „trójainak” nevezett komputerprogramot, melynek segítségével át lehetne kutatni a veszélyesnek ítélt személyek számítógépes adatait. A belügyminiszter felelevenítette azt a két korábbi, az alkotmánybíróság által már elvetett indítványt is, amely szerint meg kellene változtatni a német alaptörvényt, és engedélyezni kellene az állam számára a hadsereg belföldi bevetését, illetve lehetővé kellene tenni olyan utasszállító repülőgépek lelövését, melyek terroristák kezébe kerültek s melyek esetében tartani lehet attól, hogy „szeptember 11-i” módon használják – például a Szövetségi Gyűlés épületére vagy valamelyik atomerőműre irányítják – őket.
Schäuble javaslatai sok honfitársa számára már-már a rendőrállamot idézik, melytől pedig a németek – érthető történelmi okokból – igencsak tartanak. A belügyminiszter ugyan cáfol, azt hangoztatva, hogy az általa indítványozott intézkedések végső soron a szabadságot védenék, ám erre Kurt Beck, a kormányzó szociáldemokraták elnöke, rajna-pfalzi kormányfő így válaszolt: „Nem védhetjük halálra a szabadságot.” Reinhard Bütikofer, a Zöldek egyik társelnöke szerint pedig az is kétséges, hogy Schäuble javaslatai hoznának-e több biztonságot. Az viszont nem kétséges – tette hozzá -, hogy a polgári szabadságok végét jelentenék.
Különösen nagy felzúdulást keltett a belügyminiszter, amikor – izraeli mintára – a „célzott likvidálások” engedélyezését követelte. A németek ezt a módszert az izraeliektől sem veszik jó néven, saját országukat illetően pedig – amely a zsidó államnál jóval nagyobb biztonságban van – teljesen elfogadhatatlannak tartják. Hét végi nyilatkozatában Horst Köhler államelnök kétségeit fejezte ki, hogy „egy feltételezett terroristát csak úgy, bírói ítélet nélkül ki lehetne végezni”. Rolf Stegner, Schleswig-Holstein tartomány belügyminisztere, az SPD elnökségi tagja pedig kijelentette: Schäuble tehertétellé vált a koalíció számára. Stegner sürgette Angela Merkel kereszténydemokrata kancellárt, „hagyjon fel előkelő hallgatásával, és mondja meg belügyminiszterének, hogy ne tovább”. S arra, hogy a kancellár asszony ezt sokáig nem tette, a szociáldemokrata politikus nyomban magyarázattal is szolgált. Szerinte a CDU arra vár, hogy egy esetleges merénylet után azt mondhassa a választóknak: a dolgot az SPD miatt nem lehetett megakadályozni.
Nem sokkal Stegner felszólítása után a kancellár asszony csakugyan megtörte hallgatását, és „nagy általánosságban” belügyminisztere mellé állt. Egyes javaslataitól azonban elhatárolódott. Schäuble csupán a CDU bajor testvérpártja, a konzervatív CSU részéről talált feltétel nélküli támogatásra. A „célzott likvidálás” ügyében rázúduló bírálatok nyomán a belügyminiszter pedig magyarázkodásra kényszerült. Mint mondta, ilyesmire csak „háborús helyzetben” kerülhetne sor.
Schäuble azzal indokolja radikalizmusát, hogy Németországot konkrét terrorveszély fenyegeti. Szerinte az ország olyan helyzetben van, mint az Egyesült Államok volt 2001. szeptember 11. előtt. Mi ehhez annyit tehetnénk hozzá, hogy Schäuble mindig is a CDU konzervatív, rendpárti szárnyához tartozott. És – akár tudat alatt – szerepet játszhat nála az is, hogy ő maga is merénylet áldozata. Egy 1990-es választási gyűlésen egy pszichopata férfi rálőtt. Túlélte, ám deréktól lefelé béna maradt, és azóta is tolókocsiban közlekedik.
Schäuble jelenleg legfeljebb arra számíthat, hogy a kormányzó nagykoalíció elfogadja egyes javaslatait, többségüket azonban elveti. Ez a helyzet azonban igen könnyen megváltozhat. Nem kell hozzá más, mint egy sikeres iszlámista merénylet Németországban.
Kepecs Ferenc
Keretes cikkek
Pénzbüntetés gépeltérítő terroristáknak?
Schäuble szerint a németek nem fogták fel igazából az iszlámista fenyegetés komolyságát, és mentalitásuk még mindig a régi viszonyokat idézi. Ennek kapcsán szívesen mesél el egy régi történetet. Mikor egyszer nemzetközi konferenciát hívtak össze Bonnba – az akkori kormányzati székhelyre -, Helmut Kohl kancelláriafőnökeként neki kellett koordinálnia a biztonsági ügyeket. Magához hívta hát a katonai illetékest, és megkérdezte tőle, gondoskodtak-e a bonni légtér biztonságáról. – Hogyne – felelt a katonatiszt – a légteret lezártuk. – De mi van, ha valaki mégis berepül? – kérdezte Schäuble. – Akkor pénzbüntetést kap – volt a válasz.
