Népszabadság * Szőcs László * 2007. július 16.
Amszterdami utcakép. Az önsanyargatók és az ultraliberálisok is találnak maguknak programotKép: Rigó Erika Fapapucs, piroslámpás kirakat, joint? Ugyan! Női kézitáskák – ez a holland nagyváros kínálatának legújabbja. Mazochistáknak és hedonistáknak is vannak külön látnivalók.
Egy középkori asszonyság kézitáskája adja az alapját, amúgy egy magángyűjtő 3500 darabos kollekciójára épül Amszterdam legújabb, a minap nyílt múzeuma (Tassenmuseum) – a várost valamelyest ismerőnek: a Rembrandt tér mögött. Akárhol kezdjük is a kiállítási túrát, számos látnivaló annyira a csatornák szabdalta szűk belső részre esik, hogy sok (de még kibírható) gyaloglás vár ránk.
Innen még kifelé esik a kiállítási negyed, de vigyázat: a modern művészetre szakosodott Stedelijk Múzeumot éppen felújítják, a Központi Pályaudvar környékén, a kikötőnél találjuk most. Régi helyén vár minket viszont a Van Gogh Múzeum, amelyet aligha érdemes kihagyni. Mintegy kétszáz festményt és 550 vázlatot láthatunk itt. A tárlat annyira terjedelmes, hogy a látogató a végén hajlamos a festőt amszterdami művészként elkönyvelni – tévesen. Rembrandtnak jóval több köze volt akkor már a városhoz, de Van Goghtól ne rohanjunk a Rembrandt-házhoz, hiszen az inkább otthonába, mindennapjaiba enged betekintést, nem pedig munkásságába.
A Van Gogh Múzeumtól kőhajításnyira található Rijksmuseum Hollandia legnagyobb kiállítóhelye, túl rövid vizitre ezért ne is szurkoljuk le a tíz eurós (2500 forint) belépődíjat. Az épülettömböt évek óta felújítják, de ha beérjük „rövid tanfolyammal”, úgy a Philips-szárnyban Mestermunkák címmel megtekinthető a németalföldi képzőművészet legjava.
Visszafelé, a belváros felé haladva jobb kéz felé esik egy-két zsidó vonatkozású érdekesség: a portugál (szefárdi) zsinagóga, illetve a Zsidó Történeti Múzeum. Ez utóbbi maga is négy zsinagógára épül, ez volt a város izraelita életének központja. A Hollandsche Schouwburg az innen deportált 104 ezer zsidónak állít emléket. De ki is a leghíresebb amszterdami zsidó? Anna Frank? Most már igen, de illik tudni: német zsidó családról van szó, amely Hollandiába menekült (Otto Frank, az apa, az egyetlen túlélő kivételével ide is hiába).
Az Anna Frank-házat viszont nem itt, az egykori zsidó negyedben találjuk, hanem a szűkebb belváros nyugati szélén, a centrumot félkörben átívelő Prinsengrachton. Akik régen jártak erre, meglepetéssel láthatják, hogy ma már nem a 263. szám alatti kis házból nyílik a bejárat, hanem a 267-es saroképületből. A Frank család egykori rejtekhelye mára kinőtte az eredeti üzlethelyiség és padlástér kereteit. A bővítés dacára egész Amszterdamban itt számíthatunk a legnagyobb sorra. Mivel nyáron reggel 9-től tizenkét órán át nyitva tart a ház, azt ajánlják: jöjjünk vagy nyitásra, vagy pedig a kora esti órákban.
A vizit után a világot sötét színben látó turista az átellenben található (Prinsengracht 112) Tulipánmúzeumban oldódhat fel – és egyben megérti, miért virágmániások a hollandok. Ha pedig maga is rabja e szenvedélynek, úgy jöjjön tavasszal: ekkor érdemes felkeresni Keukenhofot, a holland virágkertészet kirakatát, nem messze az amszterdami repülőtértől.
Mindezek után ki vágyna további hagyományos tárlatokra? Az önsanyargatók mindjárt a Kínzás Múzeumában (Singel 449) vezethetnek le, a hedonisták vagy a hétköznapi liberalizmusra kíváncsiak a Könnyű Drogok Múzeumában, az Erotika Múzeumában (OZ-Achterburgwal 148, illetve 54, mindkettő a piroslámpás negyedben), vagy a Központi Pályaudvartól induló sétálóutcán lévő Szexmúzeumban (Damrak 18).
