Andrassew Iván, a Népszava rovatvezetője: Ezzel a ravasz kérdéssel azt akarjátok kihúzni belőlem, hogy tudom-e, ki adja majd be a jövő héten azt a kérdést, miszerint „akarja-e ön fizetni azoknak a tandíját, akik a fölső iskolák elvégzése után kizsákmányolják önt, és ebből jó gazdagok lesznek, valamint mintegy tíz évvel tovább élnek, mint ön, föltéve, hogy ön nem cigány, mert akkor harminc évvel?”. Ugyanis, ha az OVB úgy dönt, hogy kétféle kérdést is föl lehet tenni ugyanarról, akkor ezt is beadja valaki. Nem tudom, ki, de ha tudnám, akkor is csak a Hír Tv-nek árulnám el, égjenek ők.
Arató András, Klubrádió: Bejelentés nélkül beállítani valahova, mérhetetlen tahóság. Vannak persze kivételek, pláne egy olyan bonyolult országban, ahol agresszíven kigyulladnak televízió-székházak, a békésen sétáló tankok rendőrségi brutalitásnak vannak kitéve. Ahol a köztársasági elnök az egyik szélsőségnek azt a szájtot tekinti, amelyiken a minap az ars poeticául is szolgáló remek rigmus („buzikat a Dunába, zsidókat meg utána”) kapcsán kis közvélemény-kutatás készült annak felderítésére, vajon a többség egy ismert személyt illetően az első vagy a második kategória szerint járna-e el, avagy tökmindegy. Szerinte a másik véglet a Fidesszel a kívánatosnál kevésbé szimpatizáló hetilap lenne. Egyébként kellő kreativitással lehet elegáns megoldást találni, ahogy az a közelmúltban is történt: ha nem akarsz a kézfogás visszautasításának kellemetlenségeivel vesződni, egyszerűen ne tüntesd ki az ellenszenves figurát.
Avar János, a Vasárnapi Hírek főszerkesztője: Rajtaütni az ellenségen szokás, tehát nyilván a nép, akarom mondani a nemzet ellenségéhez. Ahhoz a rendzavaróhoz, aki nem képes felfogni, hogy mi akár egy kormányprogramot is keresztezhetünk, a mi elképzeléseinket viszont nem zavarhatja meg senki, illetve akkor az illető csakis a nemzet ellensége lehet. S legközelebb ahhoz is kiküldöm, aki kifogásolni meri ezt az elvet. Ha valaki nem tudná, ezt nevezik nemzeti számonkérésnek.
Bolgár György rádiós újságíró: Nem azt jelenti a sajtószabadság, hogy a sajtónak mindent szabad? Jó, nem biztos, hogy mindenkivel szemben szabad mindenkinek mindent, de a mi tévénknek majdhogynem bárhová szabad bejárása van, minden külön értesítés helyett és nélkül. Ha mi megjelenünk valahol, az már önmagában hír, ami pedig hír, arról beszámolunk. Arról nem beszélve, hogy már csak azért sem kell bejelentenünk riporterünket szinte sehová, mert bennünket szeretettel várnak a kispolgári köröktől a nagypolgáriakig, és a szeretett vezér háza fölé sem kell lesirepülést szerveznünk, elég csak becsöngetnünk a kapun. Nem mondom, vannak helyek, ahová nem akarnak minket sem meghívni, sem beengedni, de náluk éppen ezért nem jelentkezünk be előre. Nehogy már a nyúl vigye a kamerát!
Elek István közíró, a Természet- és Társadalombarát Fejlődésért Közalapítvány elnöke: Bárkihez, akitől érdekes információt remélhetek. És fontos a gyorsaság, mert mondjuk, tartok tőle, hogy megelőzhetnek. De akkor is, ha kifejezetten szeretném meglepni az illetőt. Képzeljük el például, hogy már a múlt év szeptember 17. előtt a kezemben van az őszödi beszéd. Kiküldöm a riporterem, hogy valamelyik nyilvános fellépésén kérdezze meg a miniszterelnököt, mit szól ahhoz az ellenzéki vádhoz, hogy ők a választás előtt egy-másfél évben valójában nem is kormányoztak, csak azon igyekeztek, hogy ne szerezhessünk hiteles képet az államháztartás valóságos helyzetéről. S a vádat nyilván visszautasító vagy esetleg a valóság nem minden részletének kibontását elismerő miniszterelnök szavai után játszom be az őszödi beszéd legütősebb részleteit. Micsoda anyag lehetett volna!
Farkasházy Tivadar humorista: Nehezen tudom elképzelni azt a helyzetet, hogy egy tévét vezessek, pláne, hogy egy rádiót. De erről a témáról nem szívesen beszélek, mert a rádiós állapotok szemlátomást nem nagyon érdeklik a Népszavát. S már engem sem.
Falusi Mariann, Pa-Dö-Dő: Ha tévét vezetnék, legalább annyit tudnék az illemről, hogy bejelentés nélkül betoppanni az olyan ciki… pláne, mert előbb-utóbb valaki úgyis rákérdez, hogy miért pont most és miért pont ide. Ha tévét vezetnék, abban sok lenne a zene meg mindenféle művészet, meg sport és természettudományok és minden, ami igazán érdekes, de szigorúan száműzném az ízlésromboló politikát, mert az a játszadozás, amiről azt szeretnék a politikusok, hogy mi civilek komolyan vegyük, az exhibicionizmus, munkakerülés, kisstílű, belterjes hiábavalóság, ennél még az emelt díjas telefonos haccacáré is jobb, és ott még nyerni is lehet…
