Népszabadság * Munkatársunktól * 2007. július 14.
Kép: Reviczky Zsolt Egy 26 éves meleg fiatalember (nevét, fotóját kérésére nem közöljük), akit múlt szombaton este a Közraktárak mellett barátaival együtt szkinhedek bántalmaztak, így emlékszik vissza a brutális támadásra.
– Miután vége lett a koncerteknek a fesztiválon, este 9 és fél 10 között a kedvesemmel és másik két barátommal, egy lánnyal és egy fiúval hazafelé indultunk. A hátsó kijáraton mentünk ki a szórakozóhelyről, vagyis egy parkon keresztül tudtunk csak eljutni a villamosmegállóig. Ahogy kiléptünk az utcára, én már láttam hogy 10-15 kopasz, Nagy-Magyarország-pólós fickó a közelben iszik és vár. Amennyire meg tudom ítélni, huszas éveik végén, harmincas éveik elején járhattak. A járda menti padokon ültek, mi pedig az úton mentünk, vagyis egyre közeledtünk hozzájuk, hisz előttük kellett elmennünk, ha haza akartunk jutni. Ahogy közeledtünk, az egyik elkezdett felénk üvölteni, hogy „rohadt mocskos köcsög buzik”, „dögöljetek meg”, „gusztustalan állatok”, „zsidóbérencek”, „hazaárulók” – meg hasonlókat. Mondtam a barátaimnak, hogy nem kell rá reagálni, csináljunk úgy, mintha ott sem lennének. Nem gondoltuk, hogy bármi baj történhet, hisz a park tele volt emberekkel. Ültek ott fiatalok, kutyát sétáltattak idősebbek, szóval igazi nyüzsgés volt. Elhaladtunk a kopaszok előtt, és azt hittük, ezzel vége is a dolognak.
Kép: Reviczky Zsolt A parkban van a 2-es villamos sínéhez közel egy emlékmű, éppen ott tartottunk már, amikor körülbelül nyolcan hátulról megtámadtak minket. Először a barátomat ütötték le hátulról, majd elkezdték rugdalni. Közben tovább üvöltözték, hogy „rohadt mocskos buzik”, „dögöljetek meg”, „zsidóbérencek vagytok”. A barátomat addig rugdalták, amíg földre rogyott. Elájult, eszméletvesztése volt. A másik, amúgy nem meleg barátom is kapott egy jobbegyenest, de a barátnője ráüvöltött a támadókra, hogy őt hagyják békén, mert nem homoszexuális. Őt aztán már nem bántották.
Amennyire emlékszem, illetve ahogy utólag elmondták nekem, én nekiktámadtam, mert meg akartam védeni a barátomat. A szkinhedek ezen nagyon meglepődtek, de ennyi 190 cm magas, kopasz, kigyúrt alakkal szemben persze nem sok esélyem volt. Elkezdtek engem is verni, előbb lábon, majd hasba rúgtak, aztán ütöttek, ahol tudtak. Próbáltam az arcomat védeni, hogy legalább ott ne érjenek az ütések, rúgások. Aztán előkerült egy literes pezsgőspalack, azt próbálták a fejemen széttörni. Az egyik teljes erőből a fejemhez vágta. Megtántorodtam, majdnem összeestem, annyira fájt. De az üveg nem tört szét – gondolom, ez vehette el a kedvüket, mert ez után, mint akik jól végezték dolgukat, visszafutottak pontosan ugyanoda a kivilágítatlan parkbéli padokra, ahol az elején is ültek. Minden olyan gyorsan történt, nem tarthatott tovább 5-10 percnél.
Amikor elfutottak, megpróbáltuk öszszeszedni magunkat. Telefonon szóltam a fesztivál szervezőinek, hogy figyelmeztessenek mindenkit, aki haza indul, a barátnőm pedig felhívta a rendőrséget. A 107-et és a 112-őt is, de többedik alkalomra sem vették fel. Aztán amikor végre fölvették, és elmondtuk nekik, hogy mi történt, csak annyit kérdeztek, hogy van-e életveszély. Mondtuk, hogy már nincsen. Mire azt mondták, hogy akkor nem jönnek ki, de ha nagyon akarjuk, akkor egy járőrt küldenek majd arra – hozzátéve, hogy nekünk azt már nem kell megvárnunk. Közben a barátom is eszméletéhez tért, de 12 cm hosszan lógott a szája, annyira felszakadt. Az egész arca tele volt horzsolásokkal, és teljesen megduzzadt. Felhívtuk a kórházat is, de telefonon azt mondták, ezért nem szükséges bemennünk, majd önmagától meggyógyul az a száj. Aztán végül hazatántorogtunk a saját lábunkon, bár én egy darabig még villámokat láttam attól az üvegtől.
Feljelentést nem tettünk. Hogy miért? Mert közvetlenül az eset után sem jöttek ki a rendőrök, ezért őszintén szólva nem hiszek abban, hogy olyan nagyon ki akarnák vizsgálni ezeket az ügyeket. De most, visszagondolva nem is ezt érzem a leginkább megdöbbentőnek. Hanem, hogy a fesztivál záró bulija melletti parkban egy szem rendőr sem volt aznap este. Tele volt viszont emberekkel, fiatalok-idősek jöttek-mentek mellettünk, amikor a támadás történt. És nemhogy nem sietett senki a segítségünkre, de még akkor sem jött senki oda hozzánk, amikor a szkinhedek már elfutottak, hogy megkérdezzék, mi történt. Nem tudom elmondani, mennyire megalázó volt az egész. De inkább szomorú. És nem értem az üzenetét. Mit akartak üzenni nekünk? Hogy ne legyek meleg? Vagy hogy ne éljek Magyarországon?
(Lejegyezte: B. Gy.)
