(Folytatás a Szép Szó 1. oldaláról)
(Romániában a harmincas évek végétől az ún. „királyi diktatúra”, majd a Vasgárda rezsimje íratta ki mindenhová, főleg a magyarlakta településeken: „Beszélj románul!”…) Nyílt uszítás folyik az iszlám vallású kisebbségek ellen mindenütt Nyugat-Európában. Olyan liberális-demokratikus hagyományú országokban, mint Dánia, Belgium, Németalföld, rasszista, fasisztoid pártok érnek el sikereket és befolyásolják a „mérsékelt” többség politikáját. Sovén, klerikális, antiszemita, antidemokratikus erők menetelnek a hatalom felé mindenütt Kelet-Európában, teokratikus zsarnokságok szaporodnak mindenfelé az iszlám Keleten. A jogállamok düledeznek, omladoznak, a fizikai kényszer, a fegyveres erőszak a modern politika elfogadott szerszámává válik. Kormányok és gazdasági érdekcsoportok rontanak rá a sajtószabadságra.
Magyarországon az állam és a civil társadalom verseng azon, hogy melyikük rombolja szét gyorsabban és hatékonyabban az egyéni és közszabadságot. A kormányzat szétvereti a tömeges tiltakozó tüntetéseket, a rendőrség védtelen őrizeteseket rúg, üt, tapos, a kormánypárti médiák mentegetik a gyalázatos visszaéléseket, a törvénytelen fegyverhasználatot. Az ellenzék ugyanakkor a tüntetők erőszakcselekményeit trivializálja, tagadja le. A kormánypártok és a velük rokonszenvező újságok, rádiók elvitatják a magyarországi honpolgároktól a közvetlen politikai akaratnyilvánítás jogát, mindezt népmegvető, elitista, mélyen antidemokratikus frazeológiával. Az 1989 előtti és az 1944/45 előtti diktatúrák szemérmetlen dicsőítése mindennapos.
A civil társadalomban, elsősorban a köztereken hangadóvá vált szélsőjobboldal kézzel foghatóan és szemmel láthatóan vonja kétségbe a honpolgári jogegyenlőséget. Antifasiszta megemlékezést támad meg. Cigány többségű faluban rasszista koncertet tart, amelyet a közönség „Sieg Heil!” kiáltásokkal méltat. Szétveri a melegek méltóságát, emberi sajátosságát kinyilvánító és békésen, barátságosan ünneplő menetet, utána lincsel, pogromot rendez a városban a melegekre.
A kormány elleni – az alkotmányos keretekben bőven, kényelmesen elférő – elégedetlenség és tiltakozás összevegyül a népképviseleti Országgyűlés munkájának törvény által kifejezetten tilalmazott akadályozásával, tisztségviselők, bírák, újságírók törvénytelen fenyegetésével, olykor bántalmazásával, bírósági tárgyalások rendszeres megzavarásával s így – esetleg – az ítéletek törvénytelen befolyásolásával, békés járókelők ütlegelésével, harsogó – a szélsőjobboldal politikai határain messze túlterjedő – zsidózással, a fölújult irredentizmussal, az összes kisebbség megfélemlítésével, a balközép pártok ismert hívei ellen folytatott, egyre ijesztőbb hajtóvadászattal. Egyre kevesebben merik mondani, hogy ilyen körülmények között minden demokrata tiszteletbeli homoszexuális, zsidó, cigány, kommunista, vendégmunkás, bevándorló, muzulmán.
Valamennyiünk bőrére megy a játék. Az eredmények máris látszanak: a megrettent kormány abbahagyta, félretette a roma gyerekek (alkotmányellenes) faji megkülönböztetésének, szegregációjának leküzdésére indított programját. Az üresen hagyott porondon egyetlen hang hallatszik: a neonáci, szélsőjobboldali „törpe minoritás” hangja. A rémült, manipulált, tájékozatlan többség hallgat.
