Bódis András, itthon@hetivalasz.hu
Palace Hotel Panama***** – Hatmilliárd forintot veszített Budapest VI. kerülete az Operaházra néző „Balettpalota” 1997-es eladásán – derült ki a minap, amikor újra tulajdonost váltott a luxusszállónak kiszemelt épület. A panamagyanús ingatlanügylet lebonyolítói: Terézváros jelenlegi parlamenti képviselője, a Centrum Parkoló Kft. mai vezetője, valamint a kerület volt polgármestere. Folyt.
Noha a Globes nevű üzleti világportál már egy hónapja megírta, hogy az izraeli Elbit Medical Imaging fejlesztőcég eladta az Andrássy 25. Ingatlanhasznosító Kft.-ben lévő 50 százalékos tulajdonrészét, a hazai sajtóban eddig visszhang nélkül maradt az esemény – pedig a tranzakció a gyakorlatban a volt Balettintézet továbbszármaztatását jelenti. Azt a tényt pedig, hogy ezzel egy időben a Vörös-tenger környéki szállodaláncot üzemeltető Red Sea Hotels is megvált a magyar kft. másik felétől, még az izraeli (online) magazinok sem igen emlegetik. A tulajdonoscsere körülményeit és a vevő kilétét viszont egyenesen titkolják az eladók, amit Vadas Vera, az Elbit közép-európai érdekeltségeként ismert Plaza Centers kommunikációs igazgatója azzal magyaráz lapunknak, hogy az illetékesek jelenleg „privát szabadságukat” töltik. A Heti Válasz ugyanakkor más forrásból megtudta: az Elbit-Red Sea páros a portugál gyökerű Aquapura Hotels csoportnak értékesítette az Andrássy 25.-öt, vagyis a palota – a tervek szerint – hamarosan luxusszállókülsőt és -belsőt kaphat.
A leglényegesebb tényező azonban alighanem a közel 30 millió eurós, azaz 7,5 milliárd forintos vételár: ezzel ugyanis maga a piac igazolta, hogy Terézváros önkormányzata 1997-ben – enyhén szólva – eltékozolta a kerület egyik ékességét. Merthogy a helyhatóság akkor potom 220 milliót(!) kért az Operaház „szembeszomszédjáért”. Ha tehát az összes későbbi mellékkörülményt (inflációt, ármódosítást, kilakoltatási költségeket) figyelembe vesszük, ma csakis azon folyhat a vita, hogy mekkora a vagyonvesztés mértéke: harmincnégyszeres, tizenhétszeres vagy „mindössze” hatszoros.
Hogy az előző mondat elnyerje értelmét, érdemes felidézni a Drechslerpalotaként is emlegetett épület közelmúltját. A szocialista-szabad demokrata irányítású VI. kerület még 1996-ban megállapodást kötött néhány kiemelt ingatlan hasznosítására, befektetők felkutatására a magántulajdonú Trivest Kft.-vel. A pályáztatás nélkül kiszemelt (értsd: csókos) közvetítőcég hamarosan szállított is egy 554 millió forintos értékbecslést a Balettintézetről, ami – miként Lászay János ellenzéki képviselő akkoriban felrótta – „mindössze egymondatosra sikeredett”. Aztán megszületett az inkriminált képviselő-testületi határozat, amely szerint az önkormányzat – figyelemmel a bérlők majdani kiköltöztetésének költségeire – 554 helyett 220 millió forintért biztosít vételi jogot a Trivest által létrehozandó Andrássy 25. Kft.-nek. Vagyis a főváros egyik legpatinásabb épülete 20 ezer forintos négyzetméteráron, azaz külvárosi bádogbódénak „álcázva” került ki a kerület vagyonnyilvántartásából. Mi több, a határozat azt is rögzítette, hogy „a vételi jog gyakorlására nyitva álló idő 24 hónap”, vagyis a vevő két év fizetési haladékot is kapott a palotája mellé.
Egy hónappal az önkormányzat 220 milliós határozata után a Trivest persze továbbpasszolta az Andrássy 25. Kft.-t a fent említett izraeli cégkettősnek, pontosabban: a két társaság hollandiai bejegyzésű alvállalatának (hogy mennyiért, természetesen üzleti titok). Ugyan 1999-ben az immár fideszes vezetésű helyhatóság „kitárgyalt” még 220 milliót az új tulajdonosokból, ám a kerület a legjóindulatúbb számítás szerint is csak 440 milliót nyert a Drechsler-palota eladásán – igaz, közben megspórolta a bérlők, köztük a Magyar Táncművészeti Főiskola kitelepítésének költségét. Az egyenleg azonban így is siralmas: ha a portugálok által fizetett 7,5 milliárd forintos piaci árat megfelelő értékmérőnek tekintjük, Terézváros legalább hatmilliárd forintot bukott a Balettintézet „hasznosításán”. S hogy ki nyert az ingatlanbulin? Az Elbit-Red Sea páros mellett az önkormányzat kegyeltjeként bemutatott közvetítőcég, a Trivest.
„Az üzleti eredményeim jelentették az anyagi alapot ahhoz, hogy a New Orleanst (zenés mulató a VI. kerületi Lovag utcában – A szerk.) társaimmal közösen ne csak elgondoljam, hanem meg is valósítsam” – nyilatkozta 2001-ben a Budántúl online magazinnak Márton István, a Trivest korabeli ügyvezetője. A máig az ingatlanbizniszben utazó ügyvéd és a kerületi szocialisták intézményesült összefonódását igazolja, hogy 2004-ben az – újra baloldali fennhatóság alá került – önkormányzat éppen a New Orleans táncterén rendezte meg az első terézvárosi bált.
S hogy a tények mellé további arcok (felelősök) is kerüljenek, íme a Drechsler-projekt lebonyolítói: a „balettpalota” eladását célzó 220 milliós határozat előterjesztője Kékesi Tibor, a vagyongazdálkodási bizottság egykori elnöke, Terézváros jelenlegi országgyűlési képviselője volt, aki – mint önéletrajzában hangsúlyozza – maga is bejegyzett ingatlanforgalmazó és értékbecslő. A tíz évvel ezelőtt született határozat végrehajtásáért Borsány György polgármester felelt – ő manapság Csepelen teljesít önkormányzati képviselői szolgálatot. S nem mellékesen: a két nagyság pénz- és ingatlanügyi szakértője az a Fürst György volt, aki később Terézváros gazdasági alpolgármestereként vétette észre magát, újabban pedig a fővárosi Centrum Parkoló Kft. „jó” hírnevét védi – a társaság ügyvezetőjeként.
