Nem minden logika nélküli a KDNP kezdeményezése a vasárnapi zárvatartásról. Egészen pontosan arról, hogy a hetedik napon ne nyissanak ki a nagy kereskedelmi egységek. Más kérdés, ha komolyan vesszük a dolgot, hogy a vasárnap legyen a családé, a pihenésé és a többi, akkor szegény metróvezetőket és buszsofőröket is haza kell küldenünk, és a pincéreket, a szakácsokat, de még a kiskuktákat is a vendéglőkből, ahogy ne nyithassanak ki a virágboltok és a dohányárusítók, sőt, javaslom, hogy a szerkesztőségekben se kelljen dolgoznia a kollégáknak, sötétüljenek el a képernyők, hallgasson a rádió és hétfőn ne jelenjenek meg a lapok – amelyeket vasárnap készítünk. Kicsit unalmasak lesznek ezek a vasárnapok, mert kirándulni sem lehet menni, ha a buszok és a vonatok is pihenőt tartanak – de majd valahogy elütjük az időt.
Persze nemcsak arról van itt szó, hogy tessék megadni a pihenés lehetőségét, hanem, ahogy az indokolásban elhangzott kitűnő kereszténydemokrata vezetőktől, hogy legyen egy „profitmentes nap”. Ez például első osztályú elképzelés, bár azt nem teljesen értem, hogy miért csak a vasárnap. Legyen profitmenetes a szombat (a kedves zsidó honfitársaink miatt) és a péntek is (mert ugye a mohamedánok érzékenységére is figyelni kell ám). De ha már három igazi profitmentes nappal rendelkezünk és ez így nagyon jó, akkor csapjuk hozzá már azt a hétfő-kedd-szerda-csütörtököt és máris feltaláltuk a szocializmust. Nincs profit, nincs baj.
A KDNP tehát elindult a szocializmus építésének útján – csöndben figyelmeztetem csak, hogy ez egyszer már nem jött be. Ettől persze második nekifutásra még lehet sikeres a próbálkozás.
De ne legyünk igazságtalanok, számtalan olyan ország akad, ahol vasárnap bezár a boltok többsége, és nem szakad le ettől az ég. A hét többi napján szépen elköltik a népek a pénzüket és akkor vasárnap lehet takarékoskodni. Nálunk viszont az elmúlt években úgy alakult, hogy mind a hét nap lehet a kemény munkával megkeresett pénzünk nyakára hágni. De nem kötelező. Aki vasárnap el akarja kerülni a boltokat, azt senki sem fogja ostorral beverni oda.
Igaz, mi legyen a dolgozókkal? Nos, mint jelen dolgozatunk bevezetőjében említettem, jónéhány olyan szakma létezik, ahol teljesen természetes, hogy a hét minden napjára kerülhet munkanap. Lehet, hogy ma már a kereskedelmi dolgozóé is ilyen. Igaz, az nagyon fontos, hogy szigorú és ellenőrzött szabályok védjék a dolgozók érdekeit, kapják meg rendszeresen a nekik járó heti pihenőnapokat.
Valószínűleg, ha vasárnap a kutya sem menne a boltokba, akkor szépen bezárnának maguktól is. Nem kellenének hozzá külön szabályok, de még pártok sem.
Dési János
