Az egykori nabateus központ, Petra, az UNESCO-világörökség része az Arab-sivatagban található. A kőzetekbe vájt épületek többsége halotti szertartások helyszínéül, illetve lakóházként szolgált. A rejtélyes város fénykora az i. e. 1. század és i. sz. 2. század közé esett, amikor is neves kereskedelmi központ volt. Az arab hódítás után, a 13. század környékén elnéptelenedett. Ezután beduin pásztorok lakták nyájaikkal, egészen addig, mígnem a 19. században a svájci Burckhardt fel nem fedezte.
Petra az Arab-sivatagban található, az UNESCO-világörökség része, mostanra pedig a világ új 7 csodájának egyike. A város fénykora az i. e. 1. század és i. sz. 2. század közé esett, neves kereskedelmi központ volt, nabateusok lakták. Ők (róluk bővebben keretes cikkünkben) híresek voltak technikai tudásukról: városuk alatt hatalmas alagút- és csatornarendszer húzódott, s óriási víztározók is épültek, amelyek a város ivóvízellátását biztosították. Petra színházában nem kevesebb mint négyezer néző foglalhatott helyet, a hellenisztikus stílusban épült palotasírok homlokzatát pedig negyvenkét méter magas oszlopok díszítették.
Elhelyezkedéséből adódóan Petrának nemcsak védelmi funkciója volt, hanem gazdag kereskedővárossá fejlődött, mivel itt futott össze néhány fontos közel-keleti kereskedelmi útvonal. A város a híres tömjénút egyik pihenőállomása volt, ezért számos utazó és kereskedő fordult meg benne, akik itt moshatták le magukról az út porát.
A római hódítás után, i. sz. 106-ban a város hanyatlani kezdett, s a Bizánci Birodalom uralmának a vége felé, i. sz. 700 körül már szinte romokban hevert a város. Ezt követően Petra eltűnt a térképekről, és legközelebb 1812-ben ismerhette meg nevét a világ, amikor Johann Burckhardt svájci utazó arab pásztornak öltözve bejutott ide, s hírét vitte. Petra ma sziklafalakba vágott, monumentális romváros, nagy része azonban még nincs feltárva.
BLG
Keretes cikkek
Már a Biblia is említi
A Bibliában is fellelhető Petra neve, ráadásul a jövőre utalva. A Jelenések könyve szerint a legrosszabb, ami a zsidókkal történhet – a holokausztnál is szörnyűbb -, még csak most következik. A Biblia a nagy nyomorúság időszakaként emlegeti azt a korszakot, amikor a zsidó népet megtéveszti egy Európában megjelenő vezető, akit közülük sokan megváltójukként ünnepelnek majd, és segít templomuk újjáépítésében. Amikor viszont belép a frissen felépült templomba, megáll a szent helyen, kijelenti magáról, hogy isten, és elvárja, hogy mindenki istenként imádja, a zsidó nép ellenáll, ő pedig ellenük fordul. Isten azonban segít a zsidók egy részén, akik – a jóslat szerint – Petra sziklavárosába menekülnek majd.
A nabateusok
A nabateusok észak-arábiai karavánkereskedők voltak, akik komoly gazdagságra tettek szert a dél-arábiai áruknak a Földközi-tenger országaiba szállításával. I. e. 312-ben Antigonosz, Nagy Sándor utóda sikertelenül próbálkozott fővárosuk, Petra elfoglalásával. Királyaik megőrizték függetlenségüket a Szeleukida Birodalommal szemben is. I. e. 96-ban III. Aretasz nevű királyuk elfoglalta Damaszkuszt, i. e. 66-ban megostromolta Jeruzsálemet, hódításait azonban nem tudta megtartani. Ezután a nabateusok a Római Birodalom szövetségesei és vazallusai lettek, majd Traianus 106-ban a királyságot Arabia néven provinciává szervezte. Fontosabb isteneik Duszaresz termékenységisten és Allat, az Esthajnalcsillag harcias istennője voltak.
