Bányai László – Külföldi diplomáciai közvetítők révén tárgyalási ajánlattal fordult egymáshoz az izraeli és a szír vezetés. Ehud Olmert izraeli kormányfő jelezte, hogy átfogó békeszerződés keretében visszaadná a Golán-fennsíkot Szíriának, cserébe csak annyit kért Basar el-Asszadtól: szakítson meg minden kapcsolatot Iránnal, a Hezbollah síita terrorcsoporttal és a palesztin halálbrigádokkal. Olmert üzenetét török vagy német közvetítők útján juttatta el a damaszkuszi rezsim fejéhez, miután Washingtonban tárgyalt a kérdésről az amerikai elnökkel is, aki elzárkózott ugyan a közvetítő szereptől, a kapcsolatfelvételt mégsem kifogásolta.
Olmert nem erősítette meg a közvetett kapcsolatfelvétel tényét, Saul Mofáz kormányfőhelyettes viszont igen, bár az üzenet tartalmáról semmit sem volt hajlandó elárulni. Egy esetleges titkos alku a szírekkel kettévághatná az egyre fenyegetőbb, Iránból, Szíriából, a Hezbollahból és a Hamaszból, valamint az Iszlám Dzsihádból álló „síita félholdat”. Az ezt támogató politikusok arra hivatkoznak, hogy Szíria szunnita többségű ország: talán ki lehet szakítani a síita szövetségből. E feltételezésnek ugyanakkor ellene szól, hogy Asszad és az uralkodó alavita kisebbség is síita.
Olmert ajánlatára Asszad még csak nem is válaszolt. Faruk As-Sara szír külügyminiszter hiányolta az amerikai közvetítést és ellenezte a titkos tárgyalásokat. Damaszkusznak inkább a nemzetközi elszigeteltséget enyhítő amerikai közvetítésre, semmint az izraeliekkel létesítendő békére van szüksége. Valószínűleg Meír Dagannak, a Moszad igazgatójának van igaza, aki szerint Asszad nem békére, inkább háborúra készül. Szíria ugyanis feszített ütemben fegyverkezik. Iráni pénzen vásárolta meg a legmodernebb orosz rakétavédelmi rendszert, lég- és tankelhárító rakétákkal. Hosszú és közép hatótávolságú támadórakétákat állított hadrendbe, amellyel Izraelnek még a déli részeit is elérheti. Masszív csapatösszevonásokkal és háborút szimuláló hadgyakorlatokkal fokozza a feszültséget. Az izraeli katonai hírszerzés szerint Asszad már a nyáron háborút robbanthat ki.
A Golán-fennsík nem most szerepel először a békejavaslatokban, ugyanis stratégiai jelentősége óriási. Innen belátható egész Észak-Izrael és Dél-Szíria is. Birtokosa stratégiai fölényt élvez. A másik nem kevésbé fontos tényező a víz kérdése. A Galileai- tó biztosítja Izrael vízellátásának egyharmadát. 1964-ben Szíria megkísérelte elterelni a tavat tápláló folyók vizét. Ez határincidensek sorozatához vezetett, míg végül az izraeli hadseregnek sikerült meghiúsítania Damaszkusz tervét.
Az elmúlt években az izraeli kormányok élén Rabin, Peresz, Netanjahu és Barak is felajánlotta a szíreknek a Golán-fennsík átadását egy békeszerződés keretében, ám javaslataikat Hafez el-Asszad egytől egyig visszautasította. Nem egyezett bele, hogy az Izrael által kiürített fennsík demilitarizált övezetté váljon. Nem adta jóváhagyását ahhoz, hogy a Hermon-hegyen a zsidó állam támadást előrejelző állomást működtessen. Asszad ugyanakkor követelte, hogy Izrael az 1967 előtti határra, vagyis a Galileai-tó keleti partjára vonuljon vissza. Izrael ezzel szemben az 1923-as határ álláspontján állt, amely a parttól néhány száz méterre húzódott.
Ez alapvető fontosságú kérdés, hiszen amennyiben Izrael elfogadta volna Asszad követelését, a határ nem a keleti parton, hanem a nemzetközi jog értelmében a tó közepén húzódott volna. Eszerint Izraelnek a tó vízkészletén is osztoznia kellett volna a vízben gazdag szíriai állammal. További vitapontként Asszad nem akart átfogó békét nyújtani a területekért cserébe, a normalizáláson csak valami tartós fegyverszünetet, Camp David-i típusú „hidegbékét” ajánlott. Bár a Golán-fennsík stratégiai jelentőségét Szíria rakétaarzenálja némiképp relativizálta, a fontossága ma is fennáll. Nem véletlen, hogy a Ma ariv című napilap közvélemény- kutatása szerint az izraelieknek mindössze 10 százaléka támogatná a teljes visszavonulást, míg 40 százalékuk csak részlegest. 44 százalékuk minden visszavonulást ellenez. Az izraeliek 74 százaléka ugyanakkor bizalmatlan Asszaddal szemben. Meir Sheetrit építésügyi miniszter csak olyan javaslatot támogatna, hogy a zsidó állam ismerje el a szír szuverenitást a Golán- fennsíkon, ám cserébe Damaszkusz huszonöt évre adja bérbe Izraelnek e stratégiai fontosságú fennsíkot. Ez időszak alatt bebizonyosodhatna, hogy Szíria komolyan gondolja-e a békét.
Olmert ajánlata ugyanarra a sorsra jutott, mint elődjeié. Ma Szíria erősebb, mint Hafez Asszad idejében volt. Oroszország és Irán támogatását is maga mögött tudhatja. Példátlan méretekben fegyverkezik, és aligha valószínű, hogy a Golánért cserébe feladná jelenlegi szövetségi rendszerét. Hiszen amennyiben az iráni atomprogram megvalósul, pozíciója jelentősen megerősödik. És akkor majd – gondolhatja Baszar al-Asszad – Izrael odaadja a Golánt a mostani ajánlatnál sokkal kedvezőbben is.
A fennsík, amelyért birodalmak csatáztak
A területet, amelyet a Biblia Básánnak nevez, Manassze törzse kapta letelepedésre. A Golán akkor csak egy város volt. Az Első Templom idején (i. e. 953-586) Izrael északi zsidó királysága többször is háborúzott a damaszkuszi székhelyű arameus királysággal. A Hasmoneus Alexander Jannai (i. e. 103-76) a fennsíkot a királysághoz csatolta. A görögök Gaulanitisnek hívták a térséget, ezt vitték tovább a rómaiak a Golán elnevezésben. A fennsík fővárosa Gamla volt, amely 67-ben esett el a rómaiakkal vívott nagy háborúban. Zsidó közösségek a szabadságharc bukását követően is virágoztak ezen a helyen, a terület 636-os iszlám meghódításáig terjedő időből nem kevesebb mint 25 zsinagóga romjai kerültek elő. Az arab seregek is itt, a Jarmuk völgyében vívták meg a döntő csatát 636 augusztusában.
Zsidók 1886-ban jelentek meg újra ezen a területen. Itt vásárolt földet a B nei Jehuda Társaság, és megalakult az Ein Gev kibuc. Rotschild báró is vásárolt itt egy nagyobb földterületet. A Golán-fennsík 1922-ben része volt annak a területnek, amelyre a Népszövetség „zsidó nemzeti otthon” megteremtését írta elő. Ám az angolok az 1923. március 7-ei keltezésű brit-francia egyezményben a franciákra ruházták át a kezelési jogot. Amikor Szíria 1946-ban függetlenséget szerzett, a fennsík is a szír terület része lett. A függetlenségi háborút követően Szíria erődítményeket és bunkereket épített ezen a helyen. A fegyverszüneti egyezmény durva megsértésével terrorista támadásokat indított, és ágyútűzzel borította be a völgyben élő és dolgozó zsidókat. 1949 és 1967 között 140 izraelit öltek meg és több százat megsebesítettek. Izrael 1967-ben, a hatnapos háború utolsó napjaiban foglalta el a fennsíkot. 1973-ban nagy áldozatok árán, de sikerült megtartania a területet. 1981-ben a knesszet erre a területre is kiterjesztette az izraeli törvények alkalmazását. Ma 33 zsidó településen 14 ezer zsidó lakos él itt. Az itt élő drúzok száma 17 ezer.
