Sokan sokfelét írtak a szombati szocialista gyűlésről, ezért én csak a saját élményem osztanám meg. A majálishoz hasonló hangulatot árasztó rendezvényen elhangzottak fontos mondatok a politikusok szájából, de rendkívüli élményt nem okoztak. Eddig is tudtam, hogy nincs szükségem a narancsos fiúk uralmára, és így is fogok szavazni. Gyurcsány Ferenc viszont szimpatikusabb lett számomra.Heller Ágnes (Fotó: Somorjai L.)
A reménységemet egy pártok feletti esemény erősítette meg igazán. Közelemben állt Heller Ágnes filozófus. Alakja szimbolikus jelentőségű a modernkori Magyarországon. Emlékirataiban leírja, hogy amikor vitték volna lágerbe, felugrott egy útjukat keresztező villamosra. Így elkerülte, hogy megöljék (a Sorstalanság főhőse nem ugrott fel!). A demokratikus ellenzék egyik fontos alakja, most már túl a hetvenen. Példája annak, hogy beletörődéssel nem lehet győzni. Nem félt, ezért ugrott fel a villamosra is. Manapság is azok közé tartozik , akik következetes ellenfelei az iszlámizmusnak. Bicikliző majom című életrajzi könyve nagyon érdekes könyv.
Ott állt a közelemben ismerőseivel, és a választási dal közben táncra perdült. Körülötte senki más nem táncolt. Biztos vagyok benne, hogy nem a szocialisták iránti hatalmas rajongását fejezte ki. Inkább elevenné tette Bibó mondatát a félelem nélküli demokratákról. Ő most sem akar félni, ahogy nem félt a Soá idején, nem félt Rákosi idején és Kádár országában sem. Most kevesebb ok van félni, de mégis van azért bőven. Szó sincs arról, hogy ezzel a tánccal nagyjelentőségű dolgot csinált volna, csupán nagyon fontos értékeket mutatott fel vele.
Nézve ezt a képet, ezt a táncoló, ráncos, idős hölgyet, divatos magyar rosszkedvem elfújta a tavaszi szél.
