A felvetett téma kifejezetten érdekes, sőt furcsa. Az emberben azonnal felmerül az ellenérzés: az antiszemitizmus szó hallatán eddig jobboldali mozgalmakra asszociáltunk, és annak is a legszélső perifériájára. Hogy került az antiszemitizmus a baloldalra?
Pedig egyre nyilvánvalóbbá válik ez az új hangnem Európa politikai palettáján, amelyet a világ nagyhatalmainak Izraellel kapcsolatos felemás külpolitikai álláspontjait tekintve nem hagyhatunk egy legyintéssel figyelmen kívül. Az újkori antiszemitizmusnak szüksége van új legitimációs csatornára: a baloldal „feddhetetlensége” a témában a lehető legjobb álca, amellyel be tud épülni az európaiak gondolkodásmódjába. Kovács András szociológus szerint Európa viszonya megváltozott az európai zsidókkal szemben. A társadalmi hangulatot meghatározta, és meghatározza a mai napig is egy íratlan szerződés, amelyben a zsidók a náci rezsim által elkövetett népirtás következményeként nagyobb biztonságot, és jóvátételt vártak el, és amelyet a befogadó államok készségesen teljesítettek is. A Holokauszt téma ennek ellenére még nagyon sokáig tabunak számított.
Németország először a 60-as, Hollandia és Franciaország a 70-es években kezdett el beszélni róla. Időközben felnőtt viszont egy generáció, akikben már nincs szégyen amiatt, hogy ha esetleg elfordultak, amikor a szomszédban lakókat elhurcolták a nyilasok vagy a nácik, vagy azért mert nem tudták kivonni magukat Hitler „varázsa” alól, és követői voltak az eszmének. Ők már nem a „soá”-n keresztül tekintenek a zsidókra. Az új generációnak elege van a jóvátételből, és nyitott az olyan hangokra, amelyek az előtte amúgy is negatív színben álló zsidókat még jobban befeketítik.
Heller Ágnes Heller Ágnes filozófus szerint az új európai identitás, amelyben a legfőbb cél az integráció, jó táptalaja az antiszemitizmus eszméjének. Az alapgondolat ugyanis az, hogy Európának máshogy kell viselkednie, mint azt Amerika teszi. Mi van Amerikában? Vad kapitalizmus. Mit csinál Amerika? Világuralomra tör, és ha a gondolatot kiegészítjük azzal, hogy a nagytőke uralkodik azon a kontinensen, máris szabad az út: a nagytőke mindig is a zsidókkal volt egyenlő az emberek világképében, akik a világuralomra törő Amerikát a háttérből bábként rángatják. És már meg is érkeztünk a legfrissebb iszlám propagandához, vagy nevezhetjük szélsőjobb, de akár már szélsőbal propagandának is.
Nyilvánvaló, hogy ez a logikai sor még nem áll meg az európai emberek gondolatmenetében. Még mindig nem lehet nyíltan hirdetni, ezzel a hangnemmel Európában még jobbára felháborodást lehet kiváltani az emberekből. De mi arra a garancia, hogy ez így is marad? A mérsékelt Izrael-kritika burkába bújtatva ugyanis könnyen lehet olyan magvakat hinteni az emberekbe, amelyekből nagyon hamar ki tud alakulni egy tartós ellenérzés Izraellel, és a zsidókkal kapcsolatosan. Egy ország politikáját lehet, és kell is kritikával illetni. Viszont ha odáig jutunk, hogy Izrael fellépése az iszlám terrorizmus ellen agresszió, akkor már ingoványos a talaj a lábunk alatt. Heller Ágnes szerint „akik az iszlám fundamentalizmust és a zsidók kiirtására irányuló törekvéseket az Izraeli elnyomásra adott válasznak tekintik, elveszítették a teljes józan ítélőképességüket, és semmivel nem jobbak, mint azok, akik Hitler ideológiáját tették magukévá. Azokkal is ez a helyzet, akik ezt kizárólag vallási problémának tekintik: a Koránból és az iszlám vallásból nem következik egyértelműen a zsidók kiirtása, ahogyan Marx Károly írásaiban sem olvashatunk a gulagokról”. Az antiszemitizmus Heller szerint könnyen összehozható a baloldali ideológiával: a zsidóság azonosítása a vad kapitalizmussal. Ki ne hallotta volna már a zsidókról, hogy a bőrük alatt is pénz van, és hogy „szívják a proletárok vérét”. Amerika a nagy imperialista, és emellett Izrael fő védnöke, aki a „szegény palesztinokat kizsákmányolja”. Ismerős gondolat, a legtöbbünk már hallotta, csak a szereplők cserélődtek ki részben azóta.
Egy következtetést levonhatunk: nyilván, ha az antiszemitizmus kétezer éve jelen van az emberiség történelmében, kiirtani mi sem leszünk képesek. Metamorfózisainak tárháza azonban kimeríthetetlen.
