Oroszország a Szovjetunió bukása, és a kommunista rendszer átalakítása óta demokratikus berendezkedésű hatalom. Vagy mégsem? Egyre több olyan esemény történik az országban, amely az Oroszországban tevékenykedő jogvédő szervezetek aktivistáit aggodalommal tölti el. Már ha egyáltalán van idejük mások jogai miatt aggódni, és nem saját illegalitásuk okozza a legnagyobb fejfájást nekik.
A civilek ellehetetlenítése
Grúzok kitoloncolása Oroszországból A mai napon járt le az Oroszországban tevékenykedő külföldi civil szervezetek újbóli regisztrációjának határideje, melynek igazi célját nem lehet mással magyarázni, mint a Kremlnek nem tetsző szervezetek likvidálásának szándékával. A több száz bejegyzett civil- és jogvédő szervezetből alig száz ment át a hatóságok szűrőjén, így felfüggesztheti működését például a Human Rights Watch moszkvai képviselete. Többek között ez lesz majd az egyik téma, amely miatt az EU vezetői a közeljövőben, Helsinkiben megrendezendő találkozón Putyint kérdőre vonják, ugyanis sokan kételkednek abban, hogy a regisztrációs eljárások valóban átláthatóak, korrektek és törvényességen alapulóak voltak.
Zsarolás az energiahordozókkal
A másik ügy, amellyel Putyin elnöknek számolni kell, az a grúzok kérdése, akiket gyakorlatilag szervezett módon deportálnak Oroszországból. Az orosz hatóságok a grúz családnevű emberek (amely könnyen felismerhető a „vili”, illetve „dze” végződésről) regisztrációját ellenőrzik, és akinek bármilyen problémát találnak az irataival, azt kitoloncolják az országból. Problémát találni pedig egyáltalán nem olyan nehéz, hiszen a mai napig vannak olyan emberek, akik csak a szovjet korból származó papírokkal rendelkeznek. A harmadik téma, amely az EU vezetői számára fontos kérdés, az energiaellátás biztonsága. Nem irreális ugyanis a félelem, hogy az országgal nézeteltérésbe került országok felé egyszerűen – mondjuk a gázvezeték karbantartására való hivatkozással – megszüntetik az energiahordozó szállítását, ahogy ezt tavaly januárban(!) a grúzokkal megtették.
A szólás szabadságának kérdése
szimpátia-tüntetés Az, hogy Oroszországban szólásszabadság van, az senki számára nem kérdés: neonácik vonulhatnak fel és skandálhatnak antiszemita, és xenofób lózungokat, szélsőjobbtól szélsőbalig mindenki előadhatja ideológiáit. Egy dolog viszont életveszélyes: a tényfeltáró újságírás. Ezt bizonyítja a közelmúltban lelőtt újságírónő, Anna Politkovszkaja halála. A lapokban várható egy – mintegy kétszáz sajtóorgánum részvételével, vagy támogatásával megvalósuló – közös lap megjelenése Politkovszkaja emlékére. Ez azért jelentős esemény, mert az egész újságírói közösség összefogását mutatja, amelyre tizekét éve nem volt példa. Ilyen jellegű kiadvány a kilencvenes években több is megjelent, többek között a puccs idején, valamint a Moszkovszkij Komszomolec újságírójának, Dmitrij Holodovnak a meggyilkolása alkalmából. A megmozdulás egyben kifejezi a szolidaritást mindazon kollegáik felé, akik áldozatává váltak szakmájuknak: csak a Novaja Gazeta című lapnál három újságíró fizetett életével a politika, az üzlet és az alvilág kapcsolatainak kutatása miatt.
A kommunista elnyomás áldozatait nem rehabilitálják
A mai napon született egy nyilatkozat arról, hogy a kormányzat elutasítja a kommunista elnyomás áldozatainak kárpótlását, és a kor dokumentációjának nyilvánossá tételét, így a rezsim áldozatai igazságtétel nélkül maradnak, anyagaik pedig szigorúan őrzött levéltárakban porosodnak. Hogy véletlen-e az időzítés, vagy a Kreml cinizmusa van-e mögötte, nem tudni, de a nyilatkozat közzététele egybeesett Jakovlev akadémikus halálának első évfordulójával. A nagy tiszteletnek örvendő akadémikust a Peresztrojka (átépítés) építészének nevezték, aki saját szavai szerint belülről ismerte a kommunista nómenklatúra romlottságát, és utálta meg azt. Életét a kommunista elnyomás áldozatainak rehabilitációjára szentelte, a titkosszolgálat tevékenységét kutatta, és feltárta a visszaéléseket.
Mihail GorbacsovGorbacsov idején a peresztrojka fő ideológusa lett, az emberi jogok védelmezője, az áldozatok rehabilitációjának élharcosa volt. A jelenlegi kormányzatot nem szívlelte, hiszen nem tudta jó szemmel nézni, hogy magas állami funkciókba egykori KGB-s csinovnyikok kerültek. Nem volt felemelő véleménye a jelenlegi elnökről sem, aki szerinte sem nem túl képzett, sem nem tehetséges, csupán jól helyezkedő ex-KGB-s. Halálával sajnos úgy tűnik kárba vész azon erőfeszítése, hogy a kommunista rendszer kárvallottjait valaha megfelelő kárpótlás érje.
Stirlicnek tetszene
Végezetül pedig még egy apró érdekesség: a dizájnerek újabb egyenruhatervvel örvendeztették meg az orosz nemzetbiztonsági szolgálat munkatársait. Az immáron FSZB-seknek (hajdani KGB) nevezett titkosszolgákat egyenruhájuk révén is meg kívánják különböztetni a többi rendvédelmi dolgozótól. A színválasztást elmondásuk szerint nem Stirlic egyenruhája inspirálta, hanem mélyen orosz gyökerei vannak: fekete volt a hajdani cári börtönőrök egyenruhája, valamint a Gulágok őreinek egyenruhája is.
