Elkezdődött a MIÉP legújabb szétverési kísérlete – nyilatkozta saját lapjában Csurka István, a párt elnöke, majd ugyanebben az interjúban bejelentette: megtalálta elnöki utódját. „Eszében sincs lemondani, a MIÉP szétverését pedig éppen ő vezeti, hogy minél kevesebb felé kelljen osztani a pénzt” – reagáltak a cikkel kapcsolatban a Heteknek egykori párttagok.
„A hírek igazak, elkezdődött a MIÉP negyedik szétszedési kísérlete” – nyilatkozta a Magyar Fórum legutóbbi számában Csurka István. A lap tulajdonosa, a MIÉP alapító-elnöke az első bomlasztási kísérletként Szabó Lukács akcióját említi, ám ezt nem tartja jelentősnek. Annál inkább a 2003 elején lezajlott, és végül Bognár László, Rozgonyi Ernő, Bíber József és mások kizárásával végződött második kísérletet, amely hivatalosan ugyan a belső megújulást tűzte zászlajára, Csurka szerint azonban a MIÉP megszüntetését és a maradékának a Fideszbe olvasztását célozta.
A harmadik fejezet a Balczó Zoltán-féle bomlasztási akció volt szintén 2003-ban, melyet Csurka hatalomátvételi kísérletként értékel, és volt párttársa motivációi között megemlíti az anyagi érdekeket is: „Balczó, aki a parlamentben létünkkor frakcióvezető-helyettes volt, és amellett bizottsági posztokat is betöltött, a legnagyobb fizetést húzta az Országgyűlésben, és ezt vesztette el, amikor kiestünk. Ekkor bukkant fel legerőteljesebben a bomlasztás indítéka: az antiszemita elnököt el kell távolítani, mert személye, politikája, örökös első helyen való szereplése az Antiszemitizmus Magyarországon című kiadványokban akadályozza a pártvezetők, a tisztségviselők érvényesülését, beilleszkedését a rendszerbe.”
Csurka a jelenlegi bomlasztási kísérlet főszereplőjének Szabó István budapesti elnököt tartja, aki mögött „többen is felbujtóként sorakoznak föl”, többek között Zsinka László, a párt 2006-os főpolgármester-jelöltje. Tény, hogy Szabó és további tizenkét MIÉP-vezető tavaly decemberben írt egy, a párt több éve tartó „súlyos kudarcsorozatának” okait firtató levelet az elnöknek címezve. Ebben számon kérik az elnökből áradó bizalmatlanságot, a párt fiatalokat riasztó tehetetlenségét, a homályos alapszabályt.
A párt belügyeiben jártas források Csurka nyugdíjazására tett kísérletként értékelték Szabóék diplomatikus hangvételű levelét. Úgy tűnik, az elnök is, hiszen sem márciusban, sem májusban nem hívta össze a tisztújító országos gyűlést.
Megkeresésünkre Szabó István annyit mondott: a MIÉP-ben nem szokás a kibeszélés, ezért sem ő, sem társai nem fogják a nyilvánosság előtt megvitatni a párt belügyeit, „még akkor sem, ha Csurka éppen ezt teszi”.
A pártot ismerők szerint a közeljövőben várható Szabóék kizárása, aminek az lenne a célja – vélik -, hogy mire Csurka mégis elszánná magát a tisztújításra, ne maradjon esélyes ellenlábasa a pártban. A MIÉP-et belülről is jól ismerő forrásunk állítja, „Csurkának eszében sincs lemondani”, annak ellenére, hogy az említett interjúban megnevezte utódjelöltjét: „Barátom, jelenlegi elnökhelyettesem, dr. Kovács László” személyében. (folytatás )
