Az Albertina folytatja a restitúciót
Népszabadság * Szászi Júlia * 2007. július 4.
A náci időkben törvénytelenül elkobzott műkincsek visszajuttatása az örökösöknek a kezdeténél tart – idézi az osztrák sajtó Klaus Albrecht Schrödert, a bécsi Albertina Múzeum igazgatóját, aki a veszteség miatt érzett szomorúsága ellenére csakis olyan tárgyakat kíván megtartani, amelyek tulajdonjoga tisztázott.
A legújabban feltárt eset a plakátgyűjteményt érinti: saját kutatóik kiderítették, hogy Julius Paul 3600 darabos hagyatéka 1939-ban kényszereladás révén került a múzeum tulajdonába. A temesvári származású bécsi zsidó gyűjtő akkor már nem élt. Örököse – katolikus felesége – unokaöcscsének ajándékozta az egyebek mellett Klimt és Mucha munkáit is tartalmazó gyűjteményt. Ő szerepel eladóként a dokumentumokban, amelyekből kiderül: a múzeum nevetséges áron, összesen 2000 birodalmi márkáért (mai áron darabonként két euróért) szerezte meg az 1890 és 1920 közötti plakátokat, vagyis minden bizonnyal emigrálása fejében zsarolták ki tőle a vagyont érő anyagot. Az unokaöcs azóta – Amerikában – szintén elhunyt, az Albertina azonban felkutatta gyermekeit.
Klaus Albrecht Schröder feltett szándéka, hogy a mostani ismereteket kiegészítve, alaposabb vizsgálatok után a jog szerint eljárva a gyűjteményt visszaadja a törvényes tulajdonos örököseinek. Arra kéri azonban a családot, hogy tartsa egyben az anyagot, ne engedje, hogy jó szemű gyűjtők kimazsolázzák, hiszen az igazán értékesektől megfosztva a többi darab nem több makulatúránál. Az osztrák szakemberek a gyűjtemény értékét hétmillió euróra becsülik: ezt az adatot Schröder nem kommentálja.
A veszteség érzékenyen érintené az Albertina 24 ezer plakátból, illetve plakáttervből álló grafikai anyagát, amelynek gerincét Julius Paul, illetve Ottokar Mascha prágai ügyvéd gyűjteménye adja. Emellett az Albertina a Monarchia összeomlása után az udvari könyvtár rézkarcgyűjteményét is átvette. Megfigyelők kizártnak tartják, hogy a múzeum képes lenne előteremteni a pénzt az esetleges visszavásárlásra. Mindez egyelőre csak feltételezés, hiszen az ügy most pattant ki, és az érintett örökösök szándékairól sem tudni semmit. Schröder mindenesetre úgy véli, jobb, ha a múzeumigazgatók hozzászoknak az ilyen ügyekhez, hiszen – mondja – az eddigi restitúció legfeljebb a jéghegy csúcsa. Schröder igazát támasztja alá, hogy az eredetkutató bizottság javaslatai nyomán az osztrák restitúciós bizottság hónapról hónapra – nagyobb feltűnés nélkül – folyamatosan kezdeményezi a műkincsek visszaadását.
