„Boldogok, akik házadban lakhatnak…” mondjuk mindennap háromszor is imáinkban. Ez a 145. zsoltár – közismerten „Ásré” – a mindennapos imádságunk szerves része…
A hagyomány szerint az Ásré recitálása a híres talmudi bölcs Rabbi Joszé rendelete. A Talmud Bráchot traktátusban a következőt találjuk: Mindenki aki napi háromszor (kétszer reggeli, egyszer pedig délután) elmondja e költeményt, biztos lehet benne, hogy része lesz az „eljövendő világban”. A zsoltár tartalmát tekintve az Örökkévaló nagyságának dicsérete, leírása annak, mennyire gondját viseli teremtményeinek. Érdekesség, hogy a strófák a héber (alef-bét) sorrendjében rendeződnek egymás után, a „nun” betű azonban furcsamód kimarad. Bölcseink ezt azzal magyarázzák, hogy mivel a nunnöfilá – elesés, megbotlás szónak, ezért nem lett volna szerencsés ezzel kezdeni a zsoltárvers egyik mondatát. a kezdőbetűje a
Igazság szerint a 145-ös zsoltár nem a „Boldogok…” verssel kezdődik. Ez valójában az előző és a 84-es zsoltár két mondata, amit a tartalmi összefüggés miatt csatoltak ide.
A pé betűvel kezdődő versben ezt mondjuk: „Kinyitod kezedet, és kegyelmedben kielégítesz minden élőlényt.” Némelyek ennél a „strófánál” csókolják meg fejre-kézre való tfilinjeiket, mások szokása ilyenkor „cedaka” adomány tétele a perselybe.
A zsoltár, és kifejezetten ennek a versnek a fontosságát mi sem mutatja jobban, mint az hogy a Sulchan Áruchban felvetődik a kérdés mit tegyen az, aki nem megfelelő áhítattal mondta ezt a sort. A legtöbb vélemény szerint ilyenkor meg kell ismételni a fohászt, egyesek szerint csak ezt a sort, mások szerint viszont az egész zsoltárt.
Snéur Zálmán rabbi az első Chábád rebbe véleménye szerint – mivel ma imáinkat nem ismételjük a „hiányzó áhitat” miatt – ezért itt sem kell megismételni a kellő áhítat nélkül mondott verset, pláne hogy az áhítat pótlására lehetőség nyílik a következő alkalommal hogy elmondjuk az Ásrét.
Faith Aser, rabbinövendék
