Andrassew Iván, a Népszava rovatvezetője: Sajnos nem rólam, az biztos. Mert ha olvashatnánk, az azt jelentené, hogy van pár milliárdom. Bár az meg már régen kiderült volna, mert lehet ugyan csöndesen ücsörögni a pénzeszsákon, de az meg mire jó? Nem is pihentető, mert rettegéssel teli ücsörgés az, még akkor is, ha már mindenkit összeverettünk. Azért kár összevérezni meg összepakurázni a kezünket. Például mint „szakmai befektető” már régen megjelentem volna a médiapiacon, mindenféle barátságos és barátságtalan kivásárlásokkal. Ez a lap a tulajdonomban lenne – meg például a Magyar Nemzet is -, és akkor olvashatnánk rólam, de valahogy mégsem olvashatnánk.
Arató András, Klubrádió: Ha az összes szülő, nagyszülő egyként helyteleníti a csámcsogást, az orrnak az ő turkálását, a suksükölést, akkor a gyermek mindezeket valószínűleg nem teszi. Ellenben ha a tekintélyes felmenők közül akárcsak egy is megengedő… Ez jutott eszembe, amikor a Klubrádió debreceni élő adása közben a helyszínen élvezhettem a dunázást, mocskoszsidózást, gyurcsánytakarodjozást, eladtátok-a-hazánkatozást stb., stb. Ugyanis népünknek az itt felvonult gyermekei nevelőik egy fontos csoportjától azt a sugalmazást kapják, hogy mindez bőségesen belefér a jólneveltség körébe, de legalábbis a jogos elkeseredés egy sajátos artikulációjának kell tekinteni e megnyilvánulásokat. Ez pontosan annyira helyes megállapítás, mint a légkalapács hangját különleges zenének aposztrofálni. A kérdésükre ez egyrészt annyiban felelet, amennyiben nem része az etikettnek az olaj szőkítése, másrészt fogalmam sincs.
Avar János, a Vasárnapi Hírek főszerkesztője: Fogalmam sem volt róla mindaddig, amíg az ellenzéki lap össze nem kevert egy későbbi olajos vámügyet az olajszőkítéssel, így akarván az utóbbiba belekeverni a kormányfőt, noha őt korábban vizsgálat tisztázta. S amikor újsághírre (erre!) hivatkozva előállt ugyanezzel az ellenzéki párt sokat próbált harcosa, már sejteni kezdtem, hogy kiről és miről lehet szó az olajiratokban, vagyis kiről és miről muszáj elterelni a figyelmet. Mert mifelénk akkor is zörög a haraszt, ha politikusok helyettesítik a szelet.
Bolgár György rádiós újságíró: Mesehősökről. Meg arról, hogy valaki egészen határozottan állítja, hogy találkozott egy emberrel, aki a legmegbízhatóbb forrásból tudja, hogy egy harmadik ember, aki mindenben benne volt, nyakig sáros, valamint fürdik a forintmilliárdokban, egy negyedikkel titokban üzletelt, és ennek a negyediknek a legfelső szinten voltak politikai kapcsolatai, hogy az ötödikről és a hatodikról már ne is beszéljünk, mert még a beszéd is veszélyes lenne. Nem véletlen, hogy ezek a politikai kapcsolatok ma is ott járnak a kertek alatt, beleszagolnak a szőkített olajba, holott nem is kell szagolni, mert idáig szaglik, mindenki érzi, ráadásul világít is, hiszen a napnál világosabb, hogy ebben a disznóságban mindenki benne volt, a rendőrséget és vámőrséget is beleértve. Kivéve persze azokat, akik az olajiratok szerint megszólalnak, mert azok tiszták, mint a szőkített olaj. Úgyhogy nyugi, minden titokra fény derül. De az is lehet, hogy csak fényt kap, mint a film.
Elek István közíró, a Természet- és Társadalombarát Fejlődésért Közalapítvány elnöke: Azokról a vállalkozókról és politikusokról, akikről néhány éve hallhattunk, olvashattunk az olajbizottság működése idején. S az akkor megismert vádakról, bővebb lére eresztve. Semmilyen lényeges, új információra nem számítok. Ki az a naiv, aki azt hiszi, hogy ha más, érdekes nevek is elhangzottak volna a zárt ülésen, mint akiké akkor a nyilvánosság elé került, ezek nem szivárogtak volna ki azon nyomban. Ugyan már…!
Falusi Mariann, Pa-Dö-Dő: Ma már mindenki tudja, hogy a bulvártól döglik a légy. És mivel a titok homályában rejtegetett igazán kínos stikliket biztos csakis ismeretlen, sosem látott civilek követték el, inkább majd híres emberek vicces, színes és makulátlan élettörténetét ismerhetjük meg kedves sztorikból, amikben maximum akkor lesz szó olajról, ha az illető véletlenül azzal főz.
Lang Györgyi, Pa-Dö-Dő: Hááát biztos tudnom kéne, hogy ki titkosította az aktákat, és akkor sejtenék valamit, ugyanis marha okos vagyok. Viszont nyolcvan év múlva pont százharminc éves leszek, és nekem bőven elég, ha akkor megtudom, hisz aki kíváncsi, az hamar megöregszik!
