Hogyan volt lehetséges, hogy a Hamász „amatőr” fegyveres ereje június közepén Gázában néhány nap alatt lesöpörte a színről a Mahmúd Abbász palesztin elnök irányította hivatásos Fatah-erőket, és különösebb nehézség nélkül átvette az uralmat az övezet fölött? Ezt nyilvánvalóan maga az elnök is tudni szeretné, ezért bizottságot állított fel a történtek kivizsgálására.
Abbász mindenesetre talált egy bűnbakot: egy héttel a gázai Hamász-győzelem után leváltotta Rasid Abu Sbak tábornokot, a palesztin belbiztonsági szolgálatok vezetőjét. Őt a Fatah berkeiben igen sokan a vereség egyik fő felelősének tartják. Azt azonban természetesen senki sem állítja, hogy ő egyedül lenne a bűnös.
Keresi a magyarázatot Mohamed Dahlan, a Fatah legfőbb katonai vezetője is, aki szerint Irán mintegy 250 millió dollárral finanszírozta a Hamász gázai hatalomátvételét. Dahlanról tudni kell, hogy az elmúlt években Washington kedvence és a Hamász legfőbb ellenfele volt, a harcok alatt azonban elmenekült Gázából. Ezt a Fatah soraiban nemigen bocsátják meg neki, bár arról nincs hír, hogy emiatt Abbász elnök is elfordult volna tőle. Amikor Dahlan a vereséget az iráni beavatkozással magyarázza, azt nyilvánvalóan önigazoló szándékkal is teszi, akárcsak a palesztin hírszerzés főnöke. Taufik at-Tiravi szerint a Hamász Iránnal összehangolva hajtotta végre a gázai hatalomátvételt, minden lépésről tájékoztatva Teheránt. Tiravi szerint Hamász-tagok tucatjai kaptak kiképzést Iránban, melynek megbízottai a Gázai övezet és Egyiptom közötti alagutakon fegyvereket juttattak el az iszlámista szervezethez. Tiravi szavait mind a Hamász, mind pedig Teherán cáfolta, bár ezen állásfoglalások hitelét erősen csökkenti az a nyilatkozat, melyet Mahmúd Zahar Hamász-vezető egy német lapnak adott. Eszerint ő nemrégiben személyesen vitt át 42 millió dollárt Egyiptomból Gázába.
Hogy Irán Izrael ellenében már hosszú ideje pénzzel, fegyverekkel, kiképzéssel és politikai támogatással segíti a Hamászt, az nyílt titoknak számít, olyannyira, hogy a dolgot Teheránban is elismerik – mi több, büszkén vállalják. Csak azt tagadják, hogy a segítség a Fatah elleni harcot is szolgálta volna. Figyelembe véve azonban Irán eddigi közel-keleti politikáját – különösen azt a támogatást, melyet az ugyancsak élesen Izrael-ellenes Hezbollahnak nyújt -, nem lehet kizárni, hogy Teherán keze igencsak benne volt a gázai eseményekben. Az iszlám köztársaság a nagymértékben tőle függő Hezbollahhal olyan emeltyűre tett szert, amelyet tetszése szerint felhasználhat a közel-keleti játszmában, ahogyan azt a síita szervezet és Izrael tavaly nyári háborúja is mutatta. Nyilvánvaló, hogy a palesztin, vagyis a közel-keleti válság központjában álló Hamász még sokkal jobban megfelel Teherán céljainak.
A helyzet ismerői emlékeztetnek arra is, hogy míg a Hamász valóságos segítséget kapott Irántól, addig az Egyesült Államok és Izrael jórészt csak ígérte a támogatást saját pártfogoltjának, a Fatahnak. Az ígéret azonban egyrészt kompromittálta Abbászékat, másrészt pedig gyors cselekvésre sarkallta a Hamászt. Az iszlámista szervezet vezetői dűlőre vitték a dolgot, mielőtt a Fatahnak ígért segítség megérkezett volna.
Elég azonban mindez magyarázatnak? Nem valószínű. Akkor már jobban eligazít bennünket Abbász elnöknek az a rendelkezése, amellyel az egymás elleni acsarkodás befejezésére utasította a Fatah-vezetőket, megtiltva nekik, hogy a nyilvánosság előtt okolják egymást a Hamásztól elszenvedett vereségért. Nos, ezek a Fatah-vezetők nem csak most acsarkodnak egymásra – ezt tették korábban is. Jellemző volt rájuk ezenkívül a korruptság és a hozzá nem értés is – a másfél évvel ezelőtti választásokon legfőképpen ezért maradtak alul a Hamásszal szemben. És ha a politikában alulmaradtak, miért nyújtottak volna jobb teljesítményt a fegyveres harcban?
A Hamász vezetői és tagjai sokkal céltudatosabbak voltak világi ellenfeleiknél: a vallásosság fegyelmezettebbé, türelmesebbé tette őket. (Ez a hatékonyság figyelhető meg az ugyancsak iszlámista Hezbollah esetében is, ahogy arról a tavalyi háborúban az izraeliek is fájdalmasan meggyőződhettek.) S a lakosság is inkább őket támogatta, mint a Fatahot. Hiszen nem véletlenül nyerték meg választásokat másfél évvel ezelőtt.
Kepecs Ferenc
