Kultúra 2007-06-27 23:13
Ármányos hatalmi téboly a színpadon
Fesztivál
A Hegedűs a háztetőn hangos sikert aratott a fesztiválon (Fotó: Ilovszky Béla)
Beleerősített a Határon Túli Magyar Színházak XIX. Fesztiválja. Mihail Bulgakov Moli re – Képmutatók cselszövése című keserű vígjátékának előadása a Szabadkai Népszínház produkciójában bizonyos pontjain revelatív erővel hatott. Az Ibusár bánatosan fárasztó előadása után már azt gondoltam, hogy gyengélkedik ez a nagyszerű együttes, de szerencsére kiderült, hogy nincs szó erről. Telihay Péter rendezése rafinált színház a színházban játék. Szomorú képet kapunk az álszentségről és a hatalom természetrajzáról.
Kovács Frigyes, aki Moli re-t adja – civilben hosszú ideig a társulat direktora volt, és a hírek szerint nem teljesen korrekt módon fosztották meg a posztjától – valószínűleg tapasztalatból is sokat tud arról, mennyi kompromisszumra, sőt megalkuvásra van szükség ahhoz, hogy egy színház működtethető legyen. Moli re-nek még talpnyalásra, meghunyászkodásra is szüksége volt ahhoz, hogy XIV. Lajos kegyeit kivívja. Kovács a zseni és a kisstílű, sőt pitiáner alak tulajdonságaiból gyúrja össze a nagy drámaíró figuráját.
Vicei Natália nagy formátumú színésznőnek, de nem az erkölcsösség bajnokának ábrázolja a feleségét. Ebben a világban nem is nagyon vannak erkölcsök: mindenki hátulról támad. Párizs érsekét Karna Margit adja, elszánt, rendíthetetlen aljassággal, kimért, rideg tekintettel. A királyt is színésznő
(G. Erdélyi Hermina játssza) szeszélyes hangulatváltásokkal, de a művészet iránti érzékenységgel. Telihay a produkció első részében minket, nézőket is a színpadra
ültet, hadd érezzük testközelből az ármányos hatalmi tébolyt. Fontos, töprengésre késztető előadás.
Sajnos a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház előadása, az Unalmas őszi este, a címéhez illően, tényleg inkább unalmas. Amióta a szellemi arculatot meghatározó Vidnyánszky Attila Debrecenben lett művészeti vezető, és oda szerződtette a társulat magját is, érezhető, hogy az eladdig kisebb szerepeket játszó színészek nehezen tudják betölteni az űrt. Nyekraszov komédiájának előadása azt mutatta, hogy még nem nőttek fel a feladathoz.
A Hegedűs a háztetőn a csíkszeredai Csíki Játékszín produkciójában viszont hangos sikert aratott. Parászka Miklós rendezésében nincs semmi extra kitaláció, korrekt megvalósítása a musicalnek. Kár, hogy magnóról szól a nem is mindig jó minőségű felvétel, ennél egy néhány tagú zenekar is többet ért volna. De remek a főszereplő, Fülöp Zoltán, bírja hanggal, és a fifikás zsidó kisember tartással teli, de a gondoktól megedzett alakját mégis játékos iróniával adja. A musical végén nincs a megszokott hollywoodi szirup, a szülőföldjükről távozni kényszerülő zsidók nem tervezgetik máshol a szebb jövőt – csak a nézőtér irányába kirohannak a világból.
Határon Túli Magyar Színházak XIX. Fesztiválja,
Kisvárda
Bóta Gábor
