Nézeteltérések és összeborulások az Országgyűlés tavaszi ülésszakán
Nagy Szilvia 2007. június 28. 18:29
Szokásosnak mondható parlamenti ülésszak zárult hétfőn. Szakmai kérdésekben néha sikerült egyetértésre jutnia kormánynak és ellenzéknek, sőt, az utóbbi időben már az is hír lett, ha a koalíciós pártoknak egymás között. Gyurcsány Ferenc már nem szólalt fel minden héten, de a Fidesznek ugyanolyan keményen odamondogatott, mint eddig.
A rendes ülésszaknál két héttel hosszabb, nem éppen békés hangulatú ülésszakot zárt le hétfőn a parlament. A törvényalkotás kicsit billegősre sikeredett: a kormány által benyújtott javaslatok ütemének megfelelően kora tavasszal nem volt ritka, hogy már délután véget ért az ülésnap, aztán nyár elejére már beturbózott a szavazási gépezet, és a két-három napos ülésheteken is késő estébe nyúltak a viták. Az évad legfontosabb törvényeit az utolsó öt hétben fogadta el a T. Ház.
A félév számokban: 40 ülésnap, 347 órányi vita, 4 vitanap, 106 törvény, 69 határozat, 4 elfogadott ellenzéki indítvány: az adózás rendjéről, a büntetőeljárásról, a Büntető Törvénykönyvről, valamint a nemdohányzók védelméről szóló törvény módosításáról. Elhangzott 126 interpelláció, 116 kérdés, 160 azonnali kérdés, 166 napirend előtti felszólalás, és 684 írásbeli kérdést válaszoltak meg. Az előző ciklus hasonló időszakához képest az ellenzék több interpellációt és kérdést nyújtott be, felére csökkent viszont az írásban beadott kérdések száma.
Néha félretették a vitákat
Bár a pártok közötti hangulat finoman szólva is fagyosnak mondható, azért sikerült frakciókon átívelő egyezségekre jutnia a parlamentnek. Például a jövő nemzedékek ombudsmanja, a digitális televíziózás, a rendőrség és a határőrség integrációja ügyében. Kétharmados módosításokra került sor a menedékjog, a médiatörvény, a könyvvizsgálói kamarák, a polgármesterek összeférhetetlensége, a libanoni békefenntartók, a polgári perrendtartás, a Btk., az MTI, a jegybank és a bűnügyi jogsegély terén.
Navracsics Tibor magányos vitákat folytatott a kormányfővel (Fotó: Járdány Bence)
Az ellenzék és a kormánypártok viszonya ugyanakkor korántsem volt ennyire rózsás. A balatonőszödi beszéd után felvett szokásnak megfelelően a Fidesz továbbra is kivonult az ülésteremből, ha Gyurcsány Ferenc előre bejelentett felszólalásra jelentkezett. Igaz, ebből eleinte elég kevés volt; az évadnyitó beszéd után hetekig néma maradt a kormányfő, és a korábban megszokottól eltérően nem kért szót minden héten.
Emlékezetes összecsapásra került sor a Fidesz frakcióvezetője és a miniszterelnök között, amikor Navracsics Tibor március elején egy lapinterjúra hivatkozva azt kérte: nézzen a szemébe, és mondja meg, ha antiszemitának tartja. A kormányfő rendkívül éles hangon vágott vissza, és egy héttel később folytatta a Fidesz támadását napirend előtt.
Volt egy-két kegyelmi pillanat
Pár hét múlva azonban példátlan „összeborulásnak” lehettünk szemtanúi a holokauszt emléknapján. Az április 16-i ülésen a Fidesz ki sem vonult Gyurcsány Ferenc megemlékező beszédéről, amelyben a korábbi árpádsávozás helyett arról beszélt, hogy a viták ellenére „abban közösek vagyunk, hogy nem kokettálunk rasszista erőkkel”.
Ez a nap több szempontból is emlékezetes maradt: nem voltak közbekiabálások a napirend előtti felszólalások idején, az MSZP megtapsolta Pokorni Zoltán felszólalását, a Fidesz pedig Hiller Istvánét, minden képviselő aláírta az itt „bedobott” kormányfői zéró tolerancia kiáltványt, debütált az SZDSZ új frakcióvezetője, Eörsi Mátyás, és elájult az ülésteremben Navracsics Tibor, alaposan ráijesztve a képviselőkre, akik szemmel láthatóan párthovatartozástól függetlenül aggódtak a Fidesz frakcióvezetőjéért.
Gyurcsány Ferenc ritkán szólalt fel hétfőnként, de akkor egyetlen alkalmat sem szalasztott el, hogy a Fideszt szidja. Például a rendőri vezetők távozásához vezető helyzetet is az ellenzéki párttal hozta összefüggésbe, többször vádolta az ellenzéket sikertelen hatalom-átvételi kísérlettel, antiszemitizmussal való kokettálással, gyűlölet szításával, a parlamenti keretek szétfeszítésével, nagyszájúsággal, gyávasággal, illúziókeltéssel, az ország gyermeksorban tartásával, de olyan kirohanásokat is intézett a Fideszhez, mint például „mire olyan büszkék, a nyafogás nem férfias dolog”.
Az utolsó hetek fejleménye, hogy az MSZP-frakció egy része – más eszközt nem látva – szembeszavazott a kormánnyal és a koalíciós partnerrel. Utóbb ezeket koherencia-zavarra hivatkozva módosították, kompromisszumot keresve a szocialisták és a szabad demokraták véleménye között. Ez legalább arra jó volt, hogy felhívják a figyelmet áldatlan állapotukra – szavazógépként kezelik a frakciót, nem elégségesek az egyeztetések -, de kérdés, hogy ősszel mi változik.
