Népszabadság * Zalán Eszter * 2007. június 27.
Lapzártunkkor még nem egyezett meg a közel-keleti békefolyamatot felügyelő kvartett – az Egyesült Államok, az ENSZ, az Európai Unió és Oroszország – hogy felkérjék-e Tony Blair, leköszönő brit kormányfőt, hogy legyen a négyek képviselője a régióban. A jeruzsálemi amerikai konzulátuson folytatott tárgyalásokat a kiszivárgott hírek szerint az oroszok akadályozzák.
A kvartett Blair mandátumáról sem egyezett meg még. Eredetileg a palesztin-izraeli konfliktus megoldása merült fel, mint (nem kis) feladat, viszont többek kétségei miatt – köztük Javier Solana, az EU kül-, és biztonságpolitikai főmegbízottja aggodalmait is figyelembe véve, aki saját mandátumát féltette – most már „csak” a palesztin terület kormányozhatóságának javítása lenne a „munkaszerződésben”.
Gázának egyébként volt már különmegbízottja. Azonban a Világbank egykori elnöke, Jim Wolfensohn tavaly áprilisban nem vállalta tovább a feladatot, mert az útiterv nevű béketervezett már akkor halott volt, és az üzletember-diplomata semmilyen irányba nem tudott haladást elérni.
Blair lelkesen vállalná a feladatot, ez derül ki nyilatkozataiból. Talán ebben szerepet játszik némi lélektani motiváció is: tárgyalóként, és konfliktusfeloldóként szeretne viszszatérni abba a régióba, ahol leginkább az iraki háború egyik kirobbantójaként emlékeznek rá. Persze kérdés, mennyire cselekedhetne Blair függetlenül attól a személytől, aki eredetileg kitalálta ezt a posztot neki, és az év eleje óta köröztette az ötletet a diplomatavilágban: George W. Bush amerikai elnöktől.
A muzulmán világban úgy tartják: semennyire. Blairt a Közel-Keleten nem különböztetik meg Bushtól. Arrafelé a két politikus egy, hiába gondolja úgy Bush, hogy a jobb kommunikációs képességgel megáldott Blair majd helyrehozza az angolszász világ megtépázott imázsát a Közel-Keleten.
A mérsékelt arab államok egyelőre csöndben fogadják Blairt a térségben. Ők tudják: valójában olyan nyugati tárgyalóval lennének kisegítve, akinek végre mandátuma van arra, hogy szóba álljon Teheránnal és Damaszkusszal. Kairótól Ammánig az arab vezetők azt is tudják: az egyszerű állampolgárok szemében különösen népszerűtlen a brit politikus. Mahmud Abbasz palesztin elnök nyilvánosan is üdvözölte a lehetőséget, hogy a palesztin politikai és gazdasági reformok végrehajtásában Blair segédkezik majd. Azonban félő, hogy Blair Abbasznak nyújtott támogatottsága csak gyengíti a palesztin elnököt, akit a Hamasz naponta azzal vádol meg, hogy kiszolgáltatja a palesztinokat Izraelnek és az USA-nak.
A nyugat és az iszlám világ kapcsolata mélyponton van, ahogy az izraeli-palesztin békefolyamat is elért a tökéletes kilátástalanság fázisába. Blair azonban eltökélt: közel-keleti politikai örökségének végeredménye pozitív lesz. Megszabadulva a kormányfői poszttal járó nyomástól, T. E. Lawrence módjára „felszabadítja” a félszigetet a különböző nagy-, és középhatalmak szorításából. De nem valószínű.
