MANDICS GYÖRGY
Éva vétke
Görög-Karády Veronika: Éva gyermekei és az egyenlőtlenség eredete. L”Harmattan Kiadó, Budapest, 2006. [2007.] 430 oldal, 3300 Ft
A Történetek szerint Évát, az első nőt, meglátogatta az Isten, hogy megáldja gyermekeit. De az Ősanya nem mutatta meg mindet, így aztán a világ gyermekeire nem hullt egyformán az áldás. Ez az ő második – apokrif fő bűne a mondák és mesék tanúsága szerint.
Évától persze soha sem kérdezték, hogy mit szól gyermekeihez, hogy miért szereti egyiket, s miért nem a másikat. A gyermekeket sem kérdezték meg, hogy mi a bajuk az anyjukkal, miért dorombolnak az ölében, vagy mélyesztik belé körmeiket, szívják édes tejét önfeledten vagy undorral, lesznek szerető, anyjukért halni kész fiúk vagy anyaverő részeges barmok. Évától azt sem kérdezik, hogy hogyan szerette éppen gyermekei apját, amikor szerelemben fogant, vagy éppen betömött szájjal elfogadta a családon belüli erőszakot. Éva mindig a hibás, s ha van a világon egyenlőtlenség, akkor ennek oka csakis Éva lehet egy férficentrikus, férfiigazságú világban. Ezt így tételesen, nyersen kimondani már-már súrolja a társadalmi konvenciók határát, de a mesék, teremtéstörténetek burkába ágyazva mindez megfogalmazódik mindenütt a világban: ha van a világban egyenlőtlenség, ha van a világban eltérő sorsút, ha van szegénység, nyomor, hátrányos megkülönböztetettség, faji, nemzetiségi kirekesztés, rasszizmus, gyűlöletbeszéd, feloldhatatlan lélekgörcs – ennek oka Éva, az eredendő bűn hordozója.
Görög-Karády Veronika egy nagy tudós precizitásával tárja fel a tényeket. 1956-után Párizsban folytatott tanulmányai lehetőséget adtak számára, hogy magyar kutató számára ritka tág tér nyíljon a vizsgált anyag gazdasága tekintetében. Maliban és Szenegálban végzett folklórgyűjtései, saját közép-európai tapasztalatával összefonva (1980-tól Magyarországon is gyakran gyűjtött) a társadalmi, etnikai megkülönböztetések gazdag mozaikját tárták eléje. A nagy mennyiségű anyagban az etnoszemiotikai elemzések vágnak rendet, felmutatva a látszólag eltérő vagy csak felszínesen hasonló történetekben az összehasonlítható szabályosságokat, a lényegi ellentétpárokat.
A vizsgált történetek a zsidó-keresztény ideológia domináns szerepét mutatták ki a szóbeli hagyományanyagban. A létező családi, etnikai, státusbeli, faji egyenlőtlenségeket ez a normarendszer visszavezeti vagy az eredendő első bűnre, Évára, vagy pedig a második fő bűnre, Krisztus keresztre feszítésére. Innen eredeztetik a zsidók és a cigányok másságát, csoport-sorsát a keresztény és cigány mesemondók. A Bolygó zsidó vagy a keresztre szögezésnél szeget lopó cigány történeteinek szinte egyetemes volta emblematikus a társadalmi kliséalkotás mechanizmusa szempontjából.
A kitűnő könyv koherens képet ad Görög-Karády Veronika munkásságának egyik legfontosabb vonulatáról, amelyik mindeddig csak a franciául jól tudó olvasó számára volt hozzáférhető, s talán nem túlzó egy olyan remény, hogy a L”Harmattan egy hasonló kötetet szentel a kiváló etnológusnő gazdag motívum- és szimbólumértelmező munkásságának is.
Görög-Karády Veronika könyvének olvasása közben számtalan felszólítást találunk új kutatási témákra, nemzetközi összefogásra a feltárt összefüggések tudományos végleges megalapozására. Ha figyelembe vesszük, hogy milyen világban élünk, ahol a nemi, a faji, az etnikai egyenlőtlenségek újabb és újabb konfliktusok sorozatát generálják, erőszakhullámokat hoznak létre, akkor rádöbbenhetünk arra, hogy a minőségi tudomány egyáltalán nem az élettől elrugaszkodott pénz- és időpocsékolás. A problémákat tudatosítani, pontosan körülírni, megérteni a helyes döntés és cselekvés első szakasza.
Élet és Irodalom
51. évfolyam, 25. szám
