Utódja, Brown már lib-lab fazonigazítást végez
Népszabadság * R. Hahn Veronika * 2007. június 22.
A kormányrúd átvételére készülő Gordon Brown suba alatti Labour-Liberális Demokrata (lib-lab) koalícióról tárgyalt az ellenzéki párt vezetőjével. Tony Blair lehet a közel-keleti kvartett karmestere.
Utoljára ült össze „Tony” – ahogy tíz évvel ezelőtt kérte, hogy a miniszterek szólítsák, – vezetésével a kormány. A 350. kabinetülés hírek szerint nosztalgikus hangulatban telt el, hiszen a jövő hétre Blairen kívül jó néhány miniszter tűnik el a tárgyalóasztal mellől.
Közben újabb álláslehetőség csillant fel Tony Blair számára. Washingtoni értesülések szerint az amerikai elnök közel-keleti közvetítői posztot szánna neki. Blair az ún. kvartett, az Egyesült Államok, az ENSZ, az Európai Unió és Oroszország képviseletében járna el az izraeli-palesztin konfliktus megoldása érdekében.
Ezt a funkciót utoljára James Wolfensohn, a Világbank korábbi elnöke töltötte be, de a Hamasz választási győzelme után, megfelelő mandátum híján lemondott tisztségéről. Wolfensohn csalódottságát fokozta, hogy a pénzeket, amelyeket a gázai övezetbeli palesztinok megsegítésére gyűjtött, a „megsegítettek” elherdálták. Blair egyelőre nem nyilatkozott az ügyben, de köztudott, hogy a közel-keleti békefolyamat fontos számára.
Gordon Brown a kulisszák mögött már lázasan igazítja saját fazonjára a kormányt. Az óvatos pénzügyminiszternek sikerült felborzolnia a kedélyeket, amikor csütörtökre kiderült, felajánlotta a Liberális Demokrata Párt volt vezetőjének, Lord (Paddy) Ashdownnak, aki később az EU megbízottjaként Bosznia-Hercegovinában is szolgált, csatlakozzon újonnan megalakuló kabinetjéhez, az Észak-Írországért felelős miniszter tisztségében.
A The Guardian napilap kiszagolta, hogy a hét elején Brown a „libdemek” vezetőjével, Sir Menzies Campbell-lel is tárgyalt. A veterán, talpig gentleman „Ming” azt állítja, hogy csak általános együttműködési lehetőségekről esett szó, például az alkotmányos reform területén. Brown és Sir Menzies szomszédos skóciai választókerületeket képviselnek és baráti viszonyban vannak egymással.
A libdem parlamenti frakció tagjai fel vannak háborodva a titkos találkozó miatt és kizárják annak lehetőségét, hogy vezetőik közül bárki belépne a kormányba. Az 1997-es választás előtt már felmerült Campbell és Ashdown kormányzati szerepvállalása, ám a Munkáspárt földcsuszamlásszerű győzelme után a terv okafogyottá vált. Lord Ashdown most viszszautasította Brown közeledését. A Munkáspárt jelentős többséggel rendelkezik a parlamentben, így különös lenne, hogy ellenzéki képviselő jusson miniszteri tárcához. A liberális demokraták „csalafintaságot” sejtenek a kezdeményezés mögött.
