Étterem
Sorozatunkban a szakma által is elismert éttermeket mutatunk be.
Ebbe a zsidó, de nem kóser étterembe főleg a sóletért, a vadasért és a maceszgombóclevesért jönnek a kuncsaftok (Fotó: Sárközy György)
A sólet mindig úgy sikerül, amilyen kedves a vendég – hirdeti egy régi német-zsidó mondás. Úgy látszik a Fülemüle étteremben általában kedves vendégek fordulnak meg, mert igen jó a híre a sóletnek.
Novák Ferenc, a nemzetközi rangú koreográfus viszont nyilvánvalóan nem először jár itt, mert úgy toppan be, hogy már az ajtóban azt kérdezi széles mosollyal, „ez az utca legrosszabb kocsmája?” Barátságban van a tulajdonossal, Singer Andrással. Kiderül, hogy vitt már innen sóletet Amszterdamba is. És mivel maga is nagy szakács és történetmesélő, evés közben, a tulajjal együtt meghallgatjuk jó néhány gasztronómiai históriáját. Például arról, hogy Tel-Avivban, amikor a Kőmíves Kelement koreografálta, a premierbulira általa főzött székely káposztába hogyan csempészett tilalom alá eső sertéscsülköt, és hogy fogadtatta el még a legortodoxabb zsidókkal is, hogy szabad-nem szabad, ezt bizony érdemes tejföllel megkóstolni. Miközben diskurálunk, jönnek az ételek sorban: először egy vegyes hidegtál ízelítő, rettentő koleszterin- és kalóriabomba. Bámuljuk rémülten, mit engedhetünk meg magunknak, de azért csak levesszük a ropogós libatöpörtyűt, az ízletes libamellet, a töltött libanyakat, a paprikás marhanyelvet és ki tudja még mi mindent. Nem kimondottan nyári fogások, ahogy a továbbiakban sem azok következnek.
Viszonylag kicsi a választék. Singer úr elmondja, hogy próbálkoztak szélesebbel is, de nem vált be. Ebbe a zsidó, de nem kóser étterembe, amely 2000 előtt még lényegében kocsma volt, főleg a jó sóletért, vadasért, no meg persze a maceszgombóclevesért jönnek a kuncsaftok. Az utóbbi gyönyörűen aranysárga, és remekül fűszerezett benne a lágy gombóc. Ez után következik a fő attrakció, a sólet, hagyományos, és chilitől csípős, mexikói változatban is. Nagy vita, levesesnek kell-e lennie vagy olyannak, amelyben megáll a kanál, a sütőben akár tizenkét óra hosszát is tökéletesedő csemegének. Ezúttal inkább megáll benne a kanál. Finom rajta a zamatosan füstölt libamell. Közben meg-megjelennek Singer úr családtagjai, két fia is dolgozik itt és a szomszédos szállodában, ahol hamarosan kerthelyiséget nyitnak. Sőt az egyik fiú felesége is itt munkálkodik, mindent csinál, amit kell.
Közben igyekszünk megbirkózni a fenséges vadas libával, és egy kis szarvaspörköltet is magunkba gyömöszölünk. Kikukkant a séf, Grossmann Áron is, látja elégedett ábrázatunkat, érzékeli a fogyatkozó levegővételünket, és kegyelemdöfésként desszerteket ajánl. A bundázott macesznak, melyet dióval töltenek, nehéz ellenállni, ahogy a diós-almás-mákos nudlinak és a csokoládéfelfújtnak is. Pár kilóval nehezebben, szuszogva, gyermekien kikerekedett képpel távozunk.
Fülemüle étterem
Budapest VIII., Kőfaragó u. 5.
Bóta Gábor
