Népszabadság * Ortutay L. Gyula * 2007. június 23.
A teázókban, nyilvános helyeken szinte csak férfiak üldögélnekKép: Ortutay L. Gyula A nőknek nem kell jegy – közölte a radesi stadionnál a forgalmat irányító egyik rendőr. Magda tréfának tartotta a pozitív diszkriminációt, ám ugyanezt ismételte meg a jegyszedő is. Tehát ez komoly: a tunéziai sporteseményekre a hölgyek ingyen mehetnek be. Az Afrika Kupa csoportmérkőzéseként tartott Tunézia-Seychelle-szigetek focimeccsen voltak is lányok és anyák kisgyerekekkel szép számban.
A Tunisz városmagjától délre lévő Radesben hat éve adták át az impozáns, 65 ezer férőhelyes, fedett nézőterű stadiont. A fociválogatott meg is hálálta a 2004-es Afrikai Kupa elnyerésével.
A Tunéziába látogatónak – ha járt más arab országban – alighanem az első észrevétele, hogy a nőknek a társadalmi helyzete „európai”, mondhatni egyedülálló az arab-muzulmán világban. A francia protektorátustól a függetlenséget kivívó Habib Bourguiba elnök hozta azokat a rendelkezéseket (az 1956-ban elfogadott Code du statut personnel), amelyek biztosítják a két nem egyenlőségét. Betiltották a többnejűséget, felemelték a házasságkötés korhatárát a lányok esetében 17, a fiúknál 18 évre, megnehezítve ezzel a szülők kötötte kényszerházasságokat. Engedélyezték a válást, s feloldották az öröklés férfi kiváltságát is. Szabadon vásárolható a fogamzásgátló, jelezve a kormányzatnak azt a szándékát, hogy a népszaporulatot mederben tartsa. A függetlenség fél évszázada során a lakosság hatról tízmillióra nőtt a másfél magyarországnyi, ám délen sivatagos földközi-tengeri országban.
A felkínált szabadság és annak érvényesítése immár nagyrészt a nőn múlik. A főváros, Tunisz földrajzilag közelebb van Szicíliához, Olaszországhoz, mint az ország sivatagos területeihez. Tíz- és százezrek élnek külföldön, főleg az egykori gyarmatosító Franciaországban. Tunézia a külvilág számára a példa, hogy az arab világ menynyire képes a modernizációra. Tuniszban szinte egyenlő arányban lehet látni fedetlen hajú, illetve fejkendős lányokat. Ez utóbbiak többsége is, mint a diákok általában, farmert hord. (Egyébként 6 és 16 éves kor között kötelező az iskolai oktatás.) A hivatalos statisztika szerint a középiskolások 53, a főiskolások, egyetemisták 58 százaléka kerül ki a gyengébb nemből. Tehát hasonló a helyzet a magyarországihoz, miként az is, hogy a helyi nőszervezetek kifogásolják: a munkahelyi vezetésben viszont nem érvényesül ez az arány – a bérlistákon sem. A szélesebb kormánykabinetben mindenesetre hét nő is van.
Nyílt arccal Kép: Ortutay L. Gyula A tradíciók mindazonáltal erősek, különösen vidéken, ahol a teázókban, nyilvános helyeken szinte csak férfiak üldögélnek, szívják a vízipipát. Tuniszban a Medinához, a hagyományos óvároshoz vezető Habib Bourguiba sugárúton, a franciák által épített házak, köztük a szecessziós városi színház előtt, a Café de Paris vagy a Café de Tunis teraszain immár hölgyek is kiülnek társaságban: tea, kávé, kóla, főleg, sör inkább csak külföldiek előtt. Egyébként itt a közelben, az egyik mellékutcában legális bordélyház is működik. Állítólag a szomszédos Líbiából és néhány más arab országból részben ezért érkeznek turisták, no meg amiatt is, hogy az éttermekben, szállodákban lehet alkoholt fogyasztani. Pénteken délután a pincér a Café de Tunis teraszán minden kommentár nélkül közli, hogy ma nem árusítanak sört. A tradíciókkal párosuló képmutatás tehát jelen van: a Medina városrész bejáratánál, az Avenue de France árkádsorának elegáns üzletei mellett található a Magasin Général áruház bejárata. Az alkoholrészleg eldugva az egyik sarokban, de a sor eligazít. Kellemes fügepálinka és datolyalikőr a kínálat a jó tunéziai borok mellett. A vásárlók aztán fekete műanyagszatyorban „rejtve” viszik ki a készletet. Ugyanakkor a jómódú fiatalok válogathatnak a reprezentatív diszkók között.
A brit Economic Intelligence Unit felmérése szerint az arab világban Omán, Katar és az Emírségek után Tunézia a legbiztonságosabb és legbékésebb ország. A tapasztaltak alapján a közbiztonság valóban jó. Vidéki, a sivatagot keresztül szelő országúton szemtanúja voltam, ahogy a rendőrök a vezetői engedélyek alapján egy telefonálással kiszűrik, ha valakinek kifizetetlen büntetése van. Rendnek kell lennie, ezt éreztetik az állampolgárokkal. Nehéz úgy lefényképezni a franciák által 1882-ben emelt Szt. Vincent de Paul-katedrálist, hogy ne látszódjék Ben Ali elnöknek a templom elé kihelyezett képe, ami megannyi épületen, közhivatalok falán, sőt a Rades stadionban is pózol.
A különféle nemzetközi emberi jogi szervezetek kifogásolják is a személyi kultusz megnyilvánulását. A függetlenséget kivívó Bourguiba három évtizedes uralmát Ben Ali immár ugyancsak húsz éve tartó elnöksége váltotta fel. Az elnökválasztás eredménye, a Ben Alira legutóbb leadott 94 százaléknyi voks sok mindenről árulkodik.
Két nagy veszéllyel, a terrorizmussal és a kábítószerrel indokolják a rend megkövetelését. A demokratizálás hiátusainak említésekor a válasz, hogy a palesztinokkal szembeni izraeli politika, miként Bush elnök iraki háborúja nem segíti elő a kormányzat modernizációs törekvéseinek folytatását. Az iszlám fundamentalizmus ugyanis ürügyet talál a térhódításra. Tunézia kormánya nyugati elkötelezettségű, ám jó kapcsolatokra törekszik a térségbeli arab erőkkel is. Ezt diktálja az a tény, hogy az országnak nincs erős hadserege.
Az új, al-Kaida típusú terrorizmus 2002 áprilisában csapott le, ráadásul éppen a legbékésebbnek tűnő turistaparadicsomban, Djerba szigetén. Nem volt véletlen a kettős célpont: a külföldi turistákat szállító buszt az El Ghriba zsinagógánál robbantották fel. (A leírás szerint i. e. 586-ban alapították a zsinagógát egy olyan kövön, amelyet a lerombolt jeruzsálemi templomból hoztak.) Azóta a helyreállított épületegyüttesbe csak radarátvilágítás után lehet belépni, s toronyból fegyveres őrzi a terepet. Egyébként Djerba szigetén fennmaradt egy másfél-kétezer fős zsidó kolónia, két általános iskolával.
Tunézia egykor százezres zsidó közössége az utóbbi félévszázad során több hullámban – Izrael megalakulásakor, majd a franciák távozását követően, végül az 1967-es arab-izraeli háború keltette légkörben – távozott. Sokan közülük turistaként, főleg Franciaországból hazalátogatnak a gyökereiket felidézni – állítja Sidi Buo Said, a tunéziai Szentendrének megfelelő, ám csodálatos tengerparti panorámával is megáldott művészvároska egyik szállodájának igazgatója.
Tunéziának létérdeke, hogy határain kívül tudja tartani a terrorizmust, hiszen az évi immár több mint hatmillió külföldi turista a gazdaság bevételének 9-10 százalékát adja. Már pedig az öngyilkos dzsihádisták áprilisi algíri és a casablancai merénylete óta úgy tűnik, hogy immár a Maghreb térségre is megpróbálja az al-Kaida kiterjeszteni globális háborúját. Tunézia esetében azonban mindmáig kudarcot vallott.
Tunisz, 2007. június
