KISKUNMAJSA
1869-ben a hitközség ortodoxnak nyilvánította magát, majd 1885-ben a kiskunfélegyházi hitközséghez csatlakozott. A helyi zsinagóga 1870-ben épült. Az 1941-es népszámlálás adatai szerint 138 izraelita és 9 kereszténységre áttért zsidó lakott a községben. 1941-ben a hatóságok a zsinagógát bezárták, mert „veszélyesnek” nyilvánították. 1944-ben a 77 tagú ortodox fiókhitközség vezetésével Dohány Marcell, a kiskunhalasi anyakönyvezető rabbi volt megbízva.
A kiskunfélegyházi járás területén hat községben 179 zsidónak minősülő személyt tartottak nyilván Cseh gyula főszolgabíró jelentése alapján. A rendelet május 12.-én Kiskunmajsát jelölte ki gettónak. A gettó végül a településtől nem messze fekvő Kiskunmajsa-Kömpöcpusztán jött létre. 1944 május 20.-a körül ideszállították a nagyközség 126 lakosát. Innen kerültek a szegedi gyűjtőtáborba, ahonnan Auschwitzba deportálták őket.
A holokauszt után 21 zsidó tért vissza a településre.
Oblatt Judit
Oblatt Judit 12 éves kislány édesanyjával együtt veszett oda a Holokausztban. Emlékezik rá gyermekkori barátja Dr. Heller Ágnes és féltestvére.
Dr. Olti Ferenc
Hőnig István
Édesanyám öccse, tehát a nagybátyám, Hőnig István nem jött vissza Németországból, így én már nem ismerhettem őt.
Hőnig István (1913) a család minden tagjának véleménye szerint csodálatosan kedves, szeretetreméltó, tehetséges fiatalember volt, szellemes, művelt, több hangszeren játszott. Reichenbergbe járt textilipari főiskolára, és még a legzajosabb háborús években is reménykedve és naivan odautazott tanulni, de soha nem tért vissza, és a család semmit sem tudott meg felőle
Székely Anna
