2007.06.21., 2007. évfolyam, 25. szám
szerző: Trencséni Dávid forrás: 168ra
cimkék: Gripen, Horn Gyula, Orbán Viktor
Források szerint nyolcmillió dolláros közvetítői díjat kapott egy osztrák gróf, amiért Gripen vadászrepülők védik a cseh légteret – adta hírül egy svéd tévétársaság. A vádháború itthon is kitört. Ki s miért rendelte meg a Gripeneket?
Fotó: Reuters A rendszerváltás előtt a Magyar Néphadsereg szinte kizárólag szovjet haditechnikát használt, „legyőzhetetlen szovjet fegyvereket”. Ám a Varsói Szerződés felmondásával megszűnt az alkatrészek automatikus pótlása, az új politikai elit – maga mögött tudva a közvélemény támogatását is – másfelé orientálódott. Ennek dacára 1992-ben még megérkeztek az orosz államadósság fejében az akkori legmodernebb, szovjet fejlesztésű vadászok, a MiG- 29-esek, ám kevesen jósoltak nagy karriert a gépeknek.
Rendszerbe állításuk után három évvel Horn Gyula miniszterelnök már új repülőkkel képzelte el a légtérvédelmet, mégpedig a mindaddig rendszerbe sehol nem állított, svéd gyártmányú Gripenekkel. A kormányfő 1995-ben úgy gondolta: egymilliárd dollár értékben – versenyeztetés nélkül – bevásárol a Saab gyártól. Az akciót az akkori ellenzék vétózta meg, egyebek mellett arra hivatkozva: az ország NATO-csatlakozásának küszöbén nem lenne célszerű magunkra haragítani a világ legnagyobb fegyvergyártójának számító USA-t, amely egyben a vágyott észak-atlanti szövetség gerincállama. A beszerzés végül elmaradt, az ügyet jegelték, miközben a magyar vadászpilóták egymás után nyerték a nemzetközi katonai repülőversenyeket a MiG-ekkel.
Az Orbán-kormány hatalomra kerülése és a NATO-csatlakozási szerződés aláírása után egyértelművé vált a helyzet tarthatatlansága. A szakemberek hivatkoztak a balkáni válságra, ahol a NATO-vadászok épp olyan MiG-29-esekkel szemben vívták ki a légi fölényt, mint amilyenek Kecskemétről szálltak fel akkoriban. Így könnyen előfordulhatott volna, hogy az idegenbarát elektronikus felismerő rendszer hiányában ellenséges gépnek vélik a mieinket. Az aggály jogos volt, bár soha nem történt ilyen balfogás. Ugyanezen szakértők hivatkoztak arra, hogy szövetségi tagként Magyarország nem NATO-kompatibilis vadászgépekkel alkalmatlan nemzetközi szerepvállalásra. Az orosz repülőket ugyanis európai reptereken nem tudják szervizelni, és a fegyverzet-utánpótlás is problémás. Ez az érv is hihetőnek tűnik, csupán azt hagyta figyelmen kívül, hogy a német újraegyesítéssel NATO-tagállam hadrendjébe is került a MiG-ekből. A legsúlyosabb érv az orosz vadászok alkatrész-utánpótlásának problémája volt. A moszkvai kapcsolatok megromlásával a magyar szerelők gépkannibalizmusra kényszerültek: a használhatatlanná vált repülőkből a még működő alkatrészek kiemelésével tartották levegőben a féltucatnyi bevethetőt.
A Horn-kabinet elképzeléseivel szemben Orbánék nyílt, nemzetközi pályázaton kívánták beszerezni az új repülőket. Egy gyenge izraeli próbálkozástól eltekintve (ők a MiG-ek felújítását ajánlották) a svéd Gripen és az amerikai F-16-os vadászgépre vonatkozó ajánlatok versengtek egymással. A korábban említett szakemberek most is támadásba lendültek, és sorra születtek az elemzések, a két típust összehasonlító hivatalos és lobbianyagok. Az F-16-os minden papírt megnyert, a gép évtizedes múltja és a megvásárlása mellett lobbizó cég mindenkit meggyőzött. Olyannyira, hogy a döntést, vagyis a nemzetbiztonsági kabinet 2001. szeptember 10-i ülését megelőzően az akkori honvédelmi miniszter, Szabó János egy nyilatkozatában egyértelművé tette: az amerikai modell megvásárlása mellett döntött az ország. Információink szerint Orbán Viktor legszűkebb bizalmi körében is az F-16-os volt a favorit.
A MiG-eket mindenképpen le kellett cserélni (Fotó: MTI) A nemzetbiztonsági kabinet ülésén egyéb elfoglaltságai miatt nem vett részt a honvédelmi miniszter, ám róla tudjuk, amerikai győzelmet várt. Az Orbán vezette megbeszélésen – a résztvevők utólagos beszámolója szerint – a miniszterelnök hirtelen szünetet rendelt el, majd a folyosón rövid megbeszélést folytatott Pintér Sándor belügy- és Varga Mihály pénzügyminiszterekkel. Utóbbi két kormánytag a szünet után már nem tért vissza a terembe, ahol Orbán bejelentette: a svéd ajánlatot fogadja el az ország, vagyis 14 Gripen típusú vadászgépet vásárolunk 160 milliárd forint értékben.
Az egyszemélyi döntés mindenkit megdöbbentett, és azonnal megindította a találgatásokat.
– Ha az amerikaiak mellett döntünk, akkor az lett volna a vád, hogy ők vettek meg minket – magyaráz egy akkori, F-16-rajongó kormánytag. – A svédek ajánlata gazdaságilag jobb volt, és az uniós tárgyalások során jó pontot akartunk szerezni EU-s partnereinknél.
Kétségtelen, a svédek 120 százalékos ellentételezést ígértek, vagyis a gépek áránál több tőkét hoznak Magyarországra, a vásárlásért cserébe. Az amerikaiak viszont magyar beszállítói bázisra kötöttek előszerződést.
A fordulatra a kormányváltásig kellett várni. A választási költségvetést kímélendő, Orbánék halasztott fizetési konstrukciót választottak, vagyis a cech első részlete már Medgyessyéknél jelentkezett. Információink szerint az új honvédelmi miniszter, Juhász Ferenc mindent megmozgatott, hogy lehetősége legyen bánatpénz fizetése nélkül felmondani a kontraktust. Tervét a keringő korrupciós pletykákra alapozta, ám senki nem szolgáltatott számára kellő bizonyítékot. A felmondás helyett maradt a szerződés módosítása. A végösszeg: 230 milliárd forint, amiért már NATO-kompatibilis fegyverzetet és légi utántöltésre is alkalmas gépeket kapunk, tízéves lízingbe, amelynek lejártakor meg is vásárolja az ország a Gripeneket.
A módosítás az ellenzéknek lett gyanús. Kommunikációjukban azonnal összekapcsolták Juhász villaépítésével, és már kész is volt az „ellenkorrupciós ügy”.
Mindeddig a Gripen-ügy nem sokban különbözött a magyar politikai elit szokásos, vádaskodó, egymásra mutogató ügymenetétől. Ám az egyik svéd tévécsatorna kétrészes dokumentumfilmben rántotta le a leplet a csehországi vadászgépbeszerzés hátteréről, aminek eredményeként Prágában és Stockholmban is ügyészségi vizsgálat indult az érintettek ellen. A vád szerint egy osztrák gróf, Alfons Mensdorff-Pouilly nyolcmillió dollárt kapott a Gripent gyártó cégcsoporttól csehországi sikeres lobbitevékenységéért. Miközben az érintettek cáfolnak, a tényfeltáró film egyik képkockájában feltűnik egy dokumentum, amelyen a „Magyarország 3 százalék” felirat szerepel.
E cetli sovány alap a magyar szál létének feltételezéséhez, azonban akad más kapcsolat is. Mensdorff-Pouilly sok személyes és üzleti szállal kötődik Magyarországhoz. Édesanyja 1991-ben kérte visszahonosítását, majd a kárpótlás során kapott földek alapozták meg a gróf magyar érdekeltségeit. Több magyarországi cégben is érdekelt, valamint erdők és szántóföldek vannak a tulajdonában. A kilencvenes évek második felétől nemigen tartottak az országban olyan jelentős protokollrendezvényt vagy haditechnikai bemutatót, ahol Alfons Mensdorff-Pouilly ne jelent volna meg. Vadászkastélyában az évek során szinte mindenki megfordult a katonai és politikai döntéshozók közül.
A kormányoldal igyekszik a svéd tényfeltárásból kihozni a legtöbbet. Hamarjában bejelentették: indokoltnak tartják parlamenti vizsgálóbizottság keretei között kivizsgálni a Gripen-döntés körülményeit. Az ellenzék válasza sem sokat váratott magára: ők a Juhász-féle szerződésmódosítást kaparnák meg, ugyancsak vizsgálóbizottsági üléseken.
– Valamit lépnünk kellett – mondja egy ellenzéki vezető politikus. – De attól tartok, bizonyítékok nélkül ez az ügy is csak a politikai elit lejáratására alkalmas, semmi másra.
Fotó: MTI Kormánypárti kollégáinak hasonlóak az aggodalmai.
– Azt tudjuk, hogy Orbán Viktor egy személyben, minden szakértői anyaggal ellentétesen döntött a Gripenek megvásárlása mellett – mondja a szocialista honatya. – De ameddig nem tudjuk feltárni a valódi motivációit, megkérdőjelezhetetlenül törvényes a döntése.
Úgy tűnik, ismét kezdetét veheti a magyar parlamentben rutinszerű vizsgálóbizottsági operett. A vadászgépbeszerzés kivizsgálásának egyetlen reménye: a svéd és a cseh állam elvégzi helyettünk a munkát.
