Gyömöre A helyi hitközség 1825-ben alakult. Az ortodox zsinagóga 1840-ben épült. 1860-tól működött rabbi a községben, amely 1889-ben anyakönyvi kerületi székhelynek számított. 1828-ban 279, 1851-ben 244, 1910-ben 158 tagja volt, az Esterházyak védelme alatt állottak. A helyi zsidó közösség létszámban, befolyásban is kiemelkedett. 1885-ben 11 település kis zsidó közössége tartozott ide. A hitközség magániskolájában már 1863-ban magyarul tanítottak. A faluban jesiva is működött, a fennmaradt adatok szerint 1935-1936-os, majd az 1936-1937-es szemeszterek idején is három évfolyamon 30-35 hallgató tanult. A végzettek egy része a pozsonyi Nyilvános Rabbiképző Intézetben folytatta tanulmányait. A zsidók itt szeszfőzdét tartottak fenn, de zsidó volt a varga és a szabó is. A zsidóknak háza volt, de földjük nem.
Az utolsó anyakönyvezető rabbi az 1913-ban kinevezett Steiner Ignác volt, aki a gyömörei közösséggel együtt ment 1944 június 14.-én a gázhalálba. Az 1941-es népszámláskor a település 180 lakosa vallotta magát izraelitának. 1962-ben a közösségben mindössze öt zsidó élt.
Blumenthal Béla
Dédapánk, Blumenthal Béla a kiegyezéskori Magyarországon született, s a század elején már tekintélyes és közmegbecsülésnek örvendő üzletember volt Hatvanban: a fakereskedés és a cementüzem tulajdonosa, a Magyar-Olasz Bank igazgatója, hitközségi elnök, négy gyermekéről, később unokáiról is gondoskodó családfő. Lénye erőt sugárzott, tartása erkölcsi mércét jelentett szűkebb és tágabb környezete számára egyaránt. Komolyan vette vallásos hitét, tisztelte az előírásokat és kohanitaként egyes ünnepeken ő áldotta meg a gyülekezet tagjait.
1944-ben, a hatvani zsidók elhurcolásakor Istenbe vetett töretlen hittel és a visszatérés reményében búcsúzott. Feleségével és sok családtagjával együtt veszett oda Auschwitz gázkamráiban.
Gortvai Katalin
