Véres leszámolás kezdődött Gázában azt követően, hogy a Hamasz fegyveresei néhány nap alatt elfoglalták a Palesztin Hatóság valamennyi katonai és közigazgatási létesítményét az övezetben a Mahmúd Abbászhoz hű katonáktól. Az egységkormány felbomlott, a menekülő Fatah-aktivisták közül többeket a nyílt utcán, családtagjaik szeme láttára végeztek ki a mérsékelt álarcot levetve ismét terroristaként tomboló Hamasz-osztagok, amelyek iráni mintájú iszlamista kormányzást vezettek be. A Gázában élő keresztényeket már megfenyegették: leszámolnak azokkal, akiket „misszionáláson” érnek. A Nyugati-parton válaszul a Fatah kezdett tisztogató akciókba az ott kisebbségben lévő hamaszosok ellen. Mi idézte elő a palesztin polgárháborút, és hogyan befolyásolja a drámai megosztottság a térség amúgy is ingatag helyzetét?
el Mahmúd Abbász irodájátIrán és térségbeli legfőbb csatlósa, Szíria határozott célokkal bír. Át akarják venni a hatalmat Libanonban. Fel szeretnék számolni Izraelt. Le akarják győzni az Egyesült Államokat Irakban, és ki akarják űzni Afganisztánból az amerikai és a NATO-egységeket. E stratégia része a Hamasz gázai hatalomátvétele, a tálib terror fokozása Afganisztánban, az al-Aszkarijja-mecset felrobbantása Szamarrában, az északi front megnyitása Libanonban újabb rakétákkal, a lassú intenzitású hadművelet a nyugati érdekeltségű Siniora-kormány megbuktatására Libanonban, és végül a százezer menekült erőszakos visszatelepítése Afganisztánba.
E lépések nemcsak az iráni pozíciók megerősítését szolgálják, de sikeresen terelik el a figyelmet Irán nukleáris programjáról is. Az Egyesült Államoknak mindezzel szemben csak Abbász megerősítésére futja. Ebben a relációban a PFSZ és a Palesztin Hatóság elnöke, valamint az általa vezetett Fatah „mérsékelt és világi” erőként jelenik meg, szemben a „radikális és fundamentalista” Hamasszal.
A Hamasz gázai hatalomátvételének története 2006 januárjában kezdődött. A nyugati felügyelet mellett megrendezett választásokon az iszlám fundamentalisták abszolút többséget szereztek a Palesztin Törvényhozó Tanácsban. Ennek megfelelően alakítottak kormányt Iszmail Hanije vezetésével. A választások eredménye meglepte a nemzetközi közösséget, az Európai Unióból, Oroszországból, az Egyesült Államokból és az ENSZ-ből álló kvartett a létfontosságú nemzetközi segélyek folyósítását feltételektől tette függővé. A Hamasznak el kellett volna ismernie Izrael létezéshez való jogát, a maga számára kötelezőként kellett volna elfogadnia a zsidó államnak a PFSZ-szel korábban kötött egyezményeit, és le kellett volna mondania a fegyveres terrorról. Ezt a damaszkuszi székhelyű Hamasz-vezetés elutasította. Kettős hatalom jött tehát létre. Abbász, a Palesztin Hatóság és a Fatah elnöke rendelkezett az erőszakszervezetekkel, a rendőrséggel, a többféle biztonsági apparátussal, az Al-Aksza Mártírjainak Brigádja terrorcsoporttal és más magánmilíciákkal. Vele szemben a Hamasz kezében volt a kormányzás és saját terrorosztagok álltak a rendelkezésére.
A Fatah és a Hamasz egyiptomi és szaúdi közvetítéssel februárban, Mekkában megállapodást kötött egymással. Egységkormány megalakításában és a PFSZ átszervezésében állapodtak meg. A megállapodás részeként Abbász felszólította az egységkormány vezetőjét, Iszmail Hanijét, hogy tartsa tiszteletben a PFSZ által megkötött megállapodásokat, a nemzetközi egyezményeket és az Arab Liga határozatait.
A mekkai trükk azonban nem jött be. A kvartett az Európai Parlament csaknem kétszázötven képviselőjéből álló „Hamasz-frakció” ellenkezése ellenére sem újította meg a támogatást, de szorosabbra fűzte a viszonyt Abbásszal. Elindultak a pénzsegélyek és a nyugati fegyverszállítmányok, hogy a Fatah meg tudja védeni állásait. Bár a nehezebb fegyverzet és a megfelelő ellátottság az egyensúlyt a Fatah oldalára billentette, Abbász mégsem tanúsított megfelelő ellenállást. Így a tényleges hatalom viszonylagos könnyedséggel került a Hamasz kezébe. Az amerikaiak és izraeliek által a Palesztin Hatósághoz juttatott több mint ötvenezer kézifegyver és személyszállító jármű is a Hamasz kezébe került. (folytatás )
