Francis Fukuyama: először az egyének, illetve a közösségek között kell megteremteni a bizalmat.
A versenyképességről és a bizalomról rendezett tegnap szimpóziumot az Ybl Klub, a tanácskozás címéül ezt a szót választották: bizalom. A témában megszólalt Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Chikán Attila és Csepeli György egyetemi tanárok, Stumpf István, a Századvég Politikai Iskola Alapítvány elnöke és a díszvendég, Francis Fukuyama, a Johns Hopkins School of Advenced International Studies profesz-szora.
Francis Fukuyama professzor: az államnak tisztességesen és pártatlanul kell működnie (Fotó: Hegedüs Róbert)
Előadásában Vizi E. Szilveszter arról beszélt, hogy a boldogsághormon (dopamin) termelését az ember természetes és mesterséges úton egyaránt el tudja érni. A természetes út az élet igenlő útja, a fajfenntartás, önmagunk testi és szellemi táplálása, amely mind örömet okoz. A mesterséges út ellenben az alkohol, a nikotin, a drogok. A jól működő társadalmakban a természetes útnak adnak előnyt, szemben az egészségromboló mesterséges eszközökkel. Ahol bizalomvesztés van, ott pótszerekhez nyúlnak – hangsúlyozta Vizi E. Szilveszter. Chikán Attila a bizalom gazdasági szerepéről beszélve elmondta: a bizalmatlanság drága. A tranzakciós költségek biztonságára túl sokat kell költeni, hosszú, szerződéseket kell írni, magas ügyvédi költségekkel. Chikán Attila előadását köznyelvre e szavakkal is lefordíthatnánk: a kölcsönös bizalom energiamegtakarítás, környezetkímélés, ha mindegyik megállapodó fél betartja, amit megígért. Nem élhetünk az intézményekbe vetett bizalom nélkül, s láthattunk egy grafikont, s rajta, hogy az APEH, a szakszervezetek a bizalmi ranglistán az utolsó helyekre kerültek. Csepeli György ehhez kapcsolódva elemezte az intézményekbe vetett, vethető bizalmunk ügyét, karikírozva, hogy az állam nálunk elvesz. Az ávó nem azért jött, hogy hozzon, hanem hogy elvigyen, és az APEH is ugyanilyen célokkal kopogtat. Sarcmentalitás alakult ki az emberekben, amely negatív önbeteljesítő jóslatok sorát indítja el. A Csepeli György bemutatta bizalmi ranglistán az újságírók, a reklámok és a politikusok foglalták el az utolsó helyeket.
Stumpf István Fukuyamához intézett kérdésében is az erős, illetve a gyenge állam problémáját feszegette: a globalizációs nyomás idején nem kell-e megerősíteni az államot, hogy képes legyen ellenállni a környezet kedvezőtlen hatásainak?
Hálózatok és csoportok
Francis Fukuyama azzal kezdte Társadalmi tőke és a posztindusztriális gazdaság című előadását, hogy lehet új alkotmány, alakulhatnak új pártok, de ebből nem következik automatikusan, hogy sikerül megőrizni, illetve újjáéleszteni a közös erkölcsi értékeket, hitet. A bizalom más forrásokból érkezik: az együtt megszerzett társadalmi tőke hozadéka.
Fukuyama hangsúlyozta, hogy a társadalom a bizalmi hálózatok sokaságára épül. Lehet, hogy a társadalmat alkotó kis csoportok nem értenek egyet bizonyos értékekben, vagy nem vallják azokat közösnek, de az alapvető értékeket elfogadják.
Időnként azonban új kihívások jelentkeznek, mint a forradalmak, háborúk vagy egyéb, a társadalom egészét érintő „közös” válságok. Ilyen volt például 2001. szeptember 11. az Egyesült Államokban. A közös érték a hazafiság mögött egyesítette az amerikai társadalmat, ez persze Irak után szertefoszlott.
Nincs külön recept
A professzor szerint nem lehet országra szabott tanácsot adni a társadalomban hiányzó bizalom növelésére. Kelet-Európában a kommunista berendezkedés sajátos örökséget hagyott hátra a térségben. Az emberek bizalmatlanok a kormányokkal szemben, ezért a társadalomban szükséges bizalom kiépítése nem jöhet felülről, azt a civil szférában, az egyének és csoportok között kell megteremteni. Az így létrehozott bizalom ezeken a csoportokon keresztül terjedhet tovább.
Fukuyama példaként hozta fel a Linux operációs rendszer kifejlesztését, mindenki önként és ingyen adott hozzá valamihez, annak a reményében, hogy a közösen létrehozott végtermékből „visszakap” majd. Ehhez azonban San Franciscóra, egy speciális környezetre volt szükség. Mindez nem jöhetett volna létre mondjuk Bostonban – utalt a sajátos, kis közösségekből, szubkultúrákból felépülő nagyváros társadalmi modelljére Francis Fukuyama.
Milyen legyen az állam?
A másik kérdés a gyenge állam, erős állam kérdése – fejtegette az amerikai professzor. A kommunizmus bukása után Oroszországban például annyira meggyengült az állam, hogy olyan alapvető feladatait sem volt képes ellátni, mint a jóléti juttatások biztosítása vagy a maffia féken tartása. Ezt követte a Putyin-éra. Közép-Európában az állam ezzel szemben nem omlott össze, a berendezkedés igazodott a kulturális és társadalmi hagyományokhoz.
Az Egyesült Államokban az állammal szemben kifejezett ellenérzés tapasztalható, az emberek nem bíznak az államban és szabályozásaiban, a tengerentúlon ismeretlen az európai szociális háló – mondta Fukuyama. – Ezzel szemben Európában jelentős az állam által az egyénnek nyújtott szociális védelem.
A térség válaszút elé került, kérdés, hogy az európai vagy az amerikai modellhez közelít-e. A professzor szerint szükséges, hogy az állam világos szabályokat fektessen le, alapvetően elszámoltatható legyen, tisztességes és pártatlan módon működjön, mert ha nem, az az élet minden területén érződik majd.
Eljön a felelősségre vonás ideje
Kérdésre válaszolva Fukuyama hangsúlyozta, hogy a társadalom a kiszámíthatóságra épül, és ha ez politikai téren felborul, demokratikus eszközökkel csak úgy hozható helyre, hogy felvetik a felelősség kérdését is. Példaként George Bush amerikai elnököt említette, aki az iraki tömegpusztító fegyverek fenyegetésével indokolta az arab ország lerohanását. Igazolhatja-e az elnök a háborút egy hazugsággal? Nyilvánvalóan nem, ennek megvan az ára: a hitelesség elvesztése. A kormány az Egyesült Államokban erős, így a folyamat a társadalomban lassan éreztette a hatását, négy évvel a háború kirobbanása után azonban a demokraták irányítják a kongresszust, és lehet, hogy jövőre demokrata elnöke lesz az Egyesült Államoknak. Nincs mentség arra, ha egy kormányzat gazdasági vagy politikai ügyekben félrevezeti az embereket – vonta meg a mérleget az amerikai professzor -, ha ez megtörténik, előbb vagy utóbb, de eljön a felelősségre vonás ideje. n
Pályakép
Yoshihiro Francis Fukuyama 1952-ben született Chicagóban. Diplomáját a Cornell Egyetemen, a PhD tudományos fokozatot pedig a Harvardon szerezte politikatudományból. 1981-82-ben, majd 1989-ben a külügyminisztérium alkalmazásában közel-keleti és európai politikai-katonai ügyekkel foglalkozott. 1981-82-ben tagja volt az izraeli-egyiptomi párbeszédet segítő amerikai delegációnak. Régebben Fukuyama jó kapcsolatokat ápolt az amerikai neokonzervatívokkal. Tevékenyen részt vett a csoport legendás Project for the New American Century elnevezésű kezdeményezésében. Aláírója volt a Bill Clintonhoz és George Bushhoz intézett leveleknek, amelyekben a neokonzervatívok határozott fellépést sürgettek Szaddám Huszeinnel szemben. Mára eltávolodott a neokonzervatívoktól. Leghíresebb műve az 1992-ben megjelent A történelem vége és az utolsó ember, gondolatait később az 1989-ben megjelent A történelem vége? című esszéjében fejtette ki bővebben. Szabadidejében fotózással és bútorkészítéssel foglalkozik szívesen. Felesége Laura Holmgren, három gyermekük van.
