Nem véletlenül hasonlítják a lengyel fővárost a hamvaiból mindig újjáéledő főnixmadárhoz. Az ország középső részén, a Visztula (lengyelül: Wis³a) folyó két partján elhelyezkedő várost a történelem viharai során többször földig rombolták, ám mindig újjáépítették a helybéliek. A II. világháborúban az épületek 85 százaléka elpusztult, ám az eredeti tervek szerint helyreállított régi városrész olyan szép lett, hogy az Unesco világörökségeként tartják számon.
A lengyel légitársaság, a LOT gépe alig több mint egy óra alatt röpített bennünket Varsóba, ahol már úton a szállásunkra látszott az elmúlt esztendők óriási fejlődése. A gomba módra szaporodó húsz-harminc emeletes felhőkarcolók rajzolják át a városképet. Modern iroda- és bevásárló- épületek, új lakótelepek nőnek ki a földből, köztük a LOT székháza, ahol a repülés történetéről tekintettünk meg egy érdekes kiállítást. A belvárosban nyüzsög a tömeg. Mindenütt teraszok, ahol varsóiak és külföldiek beszélgetnek, söröznek.
A kirándulás jó alkalom történelmi ismereteink felfrissítésére. Megtudtuk, hogy a város már a tizedik századtól lakott volt. Varsó neve (lengyelül Warszava) a népi etimológia szerint Wars halásztól és a Visztula hableányától, Sawától ered. A 14. század elején itt volt a mazóviai herceg székhelye és 1413-ban Mazóvia fővárosa. Varsó 1569-től a szejm állandó helye. Tekintettel Varsó központi helyzetére a Lengyel-Litván államszövetség két fővárosa Vilnius és Krakkó között Varsó lett.
III. Vasa Zsigmond király 1696-ban tette át székhelyét Krakkóból. Varsó maradt Lengyelország fővárosa 1795-ig, amikor a Porosz királyság annektálta, ettől kezdve Új Kelet-Poroszország tartomány fővárosa lett. Miután I. Napóleon hadserege felszabadította 1807-ben, Varsó lett az újonnan kreált Varsói Nagyhercegség fővárosa. A bécsi kongresszus (1815) döntésének megfelelően Varsó lett a Lengyel Királyság fővárosa.
Amikor 1918-ban az ország visszanyerte függetlenségét, ismét Varsó a főváros. A lengyel-szovjet háborúban a varsói csatában 1920-ban a Vörös Hadsereg megfutamodott.
Az európai fővárosok közül Varsó nem szépségével, régiségével vagy méreteivel tűnik ki, hanem elpusztíthatatlanságával. A város főnixmadárhoz hasonlatos, mely ismételten feltámad hamvaiból. Miután borzalmasan lerombolták a svéd és porosz háborúban 1655-1656-ban, az 1794-i ostrom során az orosz hadsereg tömegmészárlást hajtott végre a jobb parti városrész, Prága lakossága között. Azonban mindez eltörpül a II. világháború szenvedéseihez képest.
A II. világháború kezdetén, 1939 szeptemberében Németország inváziót indított Nyugat-Lengyelország ellen, s az ország keleti részét a Szovjetunió foglalta el. Lengyelország 6 hét harc után kapitulált. Nyugat-Lengyelország a Német Birodalom, Kelet-Lengyelország pedig a Szovjetunió része lett, míg a középső területek Varsóval együtt a nemzetiszocialista gyarmati adminisztráció, az ún. Generalgouvernement fennhatósága alá került. Minden felsőfokú tanintézetet azonnal bezártak. Varsó teljes zsidó lakosságát, a teljes népesség mintegy 30 százalékát internálták a Varsói Gettóba. Amikor a „végső megoldás” részeként Hitler parancsot adott a gettó megsemmisítésére, a zsidó önvédelmi harcosok kirobbantották a varsói gettó-felkelést. Annak ellenére, hogy mind létszámban, mind fegyverzetben lényegesen gyengébbek voltak, a gettó csaknem egy hónapig kitartott. A túlélőket a németek lemészárolták. A varsói koncentrációs táborban 1944 augusztusáig 200 000 lengyelt öltek meg gázkamrákban.
1944 júliusában a szovjet hadsereg már mélyen benyomult lengyel területekre, Varsó felé szorítva a németeket. Sztálin ellenezte a független Lengyelország gondolatát, a Londonban székelő lengyel kormány parancsot adott a föld alatti Honi Hadseregnek (AK), hogy kísérelje meg megszerezni a németektől az ellenőrzést Varsó felett, mielőtt a szovjetek elérnék azt. Így 1944. augusztus 1-jén kitört a Varsói Felkelés. A Vörös Hadsereg megállt a Visztula túlsó partján, mialatt a németek brutálisan leverték a felkelést. Bár a hadműveleteket csak 48 órásra tervezték, 63 napig tartottak ki. Az épületek 85 százaléka romokban állt a történelmi Öreg Várossal és a Királyi Palotával egyetemben. A lengyel hadsereg életben maradt katonáit az NKVD begyűjtötte, és vagy megölte, vagy Szibériába deportálta.
A háború után Varsó – bár eredetileg nem akarták újjáépíteni, csak egy emlékművet terveztek a helyére – a helyiek tiltakozására és közreműködésével újjáépült, benépesült ismét. A történelmi városrész legfontosabb épületeit restaurálták, de Varsó barokk jellege örökre elveszett. 1980-ban a varsói Öreg Várost az Unesco a világörökség részévé nyilvánította. Érdemes itt beülni egy kávézóba, megtekinteni a régi polgárházakat és a téren kiállító festők képeit. A piactér közepén áll a Sellő-szobor, amely egyben Varsó jelképe is. Megnéztük a Barbakán körbástyát, a gótikus Szent János-katedrálist, a Királyi Palotát, amely újjáépítéséhez a világ minden részén élő lengyelek adták össze a pénzt.
Varsó Lengyelország legnagyobb egyetemi városa, ahol az ország négy legnagyobb egyetemének további több mint 62 kisebb felsőfokú tanintézete található.
A Szent Kereszt-templom főhajójában őrzik a Chopin szívét tartalmazó urnát. A két palotapark-együttes, a királyi £azienki-park – az utolsó lengyel király nyári rezidenciája, valamint a barokk Wilanów – III. Sobieski János király vidéki rezidenciája.
A város központjában található Kultúra és Tudomány Palotájának tetejéről – a Szovjetunió ajándéka – megcsodálhatjuk a főváros és környéke látképét. Sokféle kulturális rendezvényei: a Jazz Jamboree, a Varsói Ősz Költészeti Fesztivál, a Mozart-fesztivál, az 5 évente sorra kerülő Fryderyk Copin Nemzetközi Zongoraverseny.
A Varsótól mindössze 70 kilométerre található, a népművészet emlékeit máig őrző kisvárosban, Lowiczban egy tradicionális népi esküvő résztvevői lehettünk. A skanzenben, egy korabeli kis falusi házban tartott esemény jó alkalom volt a lengyel népi hagyományokba, a lowiczi híres papírkivágásos képek titkaiba betekinteni.
